Az egyik leginkább megfontolandó tanács, hogy ha olyan helyen jártunk, ahol találkozhattunk kullancsokkal, odahaza alaposan nézzük át magunkat. A betegségek terjesztésének szempontjából nagyon fontos, hogy mikor csíptek meg bennünket, így az időtényező közel sem elhanyagolható. Egy hosszabb kirándulás vagy a réten szaladgálás után érdemes lefürdenünk, mihelyst hazaértünk, mert ezzel a testünkön ténfergő példányokat esélyünk van lemosni magunkról.
Ha nem voltunk elég szemfülesek, és a kullancs már belénk kapaszkodott, akkor semmi esetre se használjunk rá krémet vagy más „csodaszert”. Félre az alkohollal, vietnámi kenőccsel, mentololajjal, mert az oxigénhiánnyal küzdő élősködő még több fertőzés juttathat a vérkeringésünkbe. Egy speciális csipesz segítségével távolítsuk el a vérszívót, utána pedig mossuk le a csípést szappanos vízzel. A kullancsot lehetőleg egészen elől, közel a fejéhez kell megfogni. Egyes vélemények szerint csavaró mozdulattal kell kihúzni, mások szerint nem. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pár órán belül elkapott kullancs körömmel, csavarás nélkül, enyhe húzással is eltávolítható a fej beszakadása nélkül.
Nem ajánlott körmünkkel összenyomni a kiszedett állatot, mert bizony így is kapcsolatba kerülhetünk bizonyos baktériumokkal – ezért tény, hogy a legjobb egyszerűen csak lehúzni a WC-n. Minél kevesebb ideig van a kullancs a bőrünkben, annál kisebb a fertőzés veszélye, így az élősködő kihúzásánál a gyorsaság kulcsfontosságú. Abban az esetben viszont, ha nem vagyunk biztosak a helyes technikában, kérjünk gyors segítséget – ha lehet, szakembertől. Ha az óvatosabbak közé tartozunk, akkor érdemes egy alkohollal félig megtöltött befőttesüvegben eltenni az állatot, mert
az esetlegesen kialakuló betegségek kezelésénél sokat segíthet, ha megvan a fertőző egyed.
A hím- és a nősténykullancs is vért szív, csak másképpen. Akárcsak a két fejlődési alak: a lárva és a nympha, akik a kifejlett példányokhoz hasonlóan vérrel táplálkoznak. A fiatalabb példányok akár tömegesen is támadhatják házi kedvenceinket, egy kutyán megtelepedő vérszívók száma akár a százat is elérheti. Magyarországon leggyakrabban az Ixodes, Dermacentor vagy Rhipicephalus nemzetségbe tartozó kullancsokkal találkozhatunk. A csípésük sem kellemes, de óriási veszélyt jelentenek a kutyára és az emberre is, hiszen számos betegség: például a Lyme-kór, a Q-láz vagy a babéziózis terjesztői lehetnek. A lesben álló kullancs érzékeli áldozata testhőmérsékletét, a kilélegzett levegő szén-dioxid-tartalmát, majd ha áldozata kellő közelségbe ért, egyszerűen csak ráugrik. Általában maximum három órán belül befúródik a bőrbe, majd megkezdi a vérszívást, amelyet akár napokon keresztül is folytathat.
Általában maximum tíz nap alatt eltűnik a csípés helye. Fertőzést jelez, ha néhány hét múlva a kullancscsípés helyén halvány pirosság jelentkezik, amely gyakran nem igazán feltűnő, nem viszket és nem is fáj. Az esetek egyharmadában fertőzésnek semmi tünete nincs – csak később jelennek meg az ízületi, idegi vagy szívtünetek.
Korai stádiumban gyógyszeres kezeléssel a fertőzés jól gyógyítható.
A kullancscsípés által terjesztett egyik legveszélyesebb betegség, az agyvelőgyulladás, súlyos, életveszélyes megbetegedés is lehet. A betegség első tünetei a csípést követő öt-tizennégy napon belül lépnek fel, lehetnek: láz, fejfájás, rossz közérzet vagy végtagfájdalmak. A betegek egyötödénél alakul ki agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás vagy agyvelő- és gerincvelő-gyulladás. De a máj sejtjeit és a szívizmot is megtámadhatja a vírus. Súlyos esetekben bénulás is felléphet. A jó hír, hogy a betegség csak ritkán halálos kimenetelű, az esetek kilencvenöt százalékában nyom nélkül gyógyítható.
Sokan nem tudják, de nemcsak tavasszal vagyunk kitéve a kullancsok miatti veszélyeknek: az enyhe és rövid telek alatt is támadhatnak, tehát egész évben jelen vannak már hazánkban is. Vannak olyan fajok, például a Rhipicephalus sanguineus kullancs, amik képesek a teljes életciklusukat a házban végigvinni, így egyáltalán nem érinti őket az évszakok váltakozása. És ha mindez nem lenne elég: akár egy évig is kibírják táplálkozás nélkül, úgyhogy igencsak nehéz megszabadulni tőlük.
Sokakat még a mai napig is azzal ijesztgetnek, hogy a kullancs a fákról potyog a gyanútlan túrázókra, ez azonban óriási tévedés. Maximum másfél méteres magasságban állnak lesben, és még csak csípésük sem érezhető igazán, mert bizony ezek a rafinált kis lények érzéstelenítik a bőrt, mielőtt befúrják magukat. Kedvesek, nem igaz? De mindezek ellenére óva intek mindenkit a kullancs-hisztériától.
Kellő odafigyeléssel gyönyörűen el tudunk éldegélni egymás mellett, sokszor elég, ha csak erre a pár apróságra figyelünk:
- Ha kirándulni megyünk, öltözködjünk zártan! Főleg deréktól lefelé, hiszen a kullancsok az alsó szinteken, és zömmel árnyékosabb helyeken várnak áldozatukra. Érdemes betűrni a zokniba a nadrágot, ha különösen rizikós helyen járunk.
- Ha nagyon meleg van, és ragaszkodunk a rövidnadrághoz, akkor érdemes kipróbálnunk a kullancsriasztó spray-ket. Lehetőség szerint zokninkra, ruhánkra fújjuk, kétéves kor alatt pedig mindenképpen kerüljük a bőrrel való érintkezést! A kullancsok szeretik a gyümölcsös, intenzív illatokat, ezért kirándulás előtt ne használjunk ilyen parfümöt, dezodort, tusfürdőt.
Az elmúlt évek tudományos kutatásaiban olyan illóolajokról is olvashatunk, amelyek felvehetik a küzdelmet a kullancsok ellen. A kakukkfű, bergamott, menta, szegfűszeg, citronella, bazsalikom, eukaliptusz és majoránna állítólag sikeresen távol tartja a vérszívókat. Vigyázzunk, hogy az említett illóolajokat hígítatlanul semmiképpen se kenjük bőrünkre! Valamilyen hidegen sajtolt bázisolajba keverve készíthetünk belőlük távoltartó bedörzsölőt.
Az én kedvenc receptem mégis a következő: 50 ml mandulaolajhoz tíz csepp citrom, tíz csepp geránium, tíz csepp menta és tíz csepp levendula-illóolajat adok, ezzel kenem be a családot, mielőtt útnak indulunk. Érdemes kipróbálni az almaecetes permetezést, mert sokan erre is esküsznek: két deciliter vizet, egy deci almaecetet és tíz csepp citromillóolajat keverjünk össze, és ezzel fújjuk be magunkat.
