A kiszáradás veszélyeire télen is figyelni kell

Harminc éve is van annak, hogy egy kisebb sportbaleset miatt a debreceni egyetemi kórház sürgősségi osztályára kerültem, s míg vizsgáltak, behoztak a szobába egy idős, hajdúszoboszlói úriembert. Akkoriban még a személyiségi jogok féltve őrzött tisztelete kevésbé volt jellemző, így végighallgattam az orvos pontos és szakszerű kérdéseit, és az úr válaszait is. Kiderült, hogy a 78 éves hajdúszoboszlói nyugdíjas teljesen egyedül él, és többször elesett már, ezúttal azonban szerencséjére az utcán történt a baleset, teljesen váratlanul, így azonnal tudták hívni hozzá a mentőket.

Az úr pontosan elmondta azt is, hogy már akkor elájult, mielőtt elesett, azaz az ok és az okozat szerencsére pontos megnevezésre került. Az orvos kérdezte őt a betegségeiről, a gyógyszerekről, s arról is, hogy érte-e esetleg valami lelki trauma az utóbbi időben. Végül azt kérdezte, hogy iszik-e rendesen folyadékot, pontosabban azt, hogy mikor ivott utoljára? A válasz megdöbbentő volt: két nappal ezelőtt ivott utoljára vizet, azóta csak az ételekben lévő folyadéktartalom tartotta meg őt a teljes kiszáradástól. Azt is elmondta, hogy a gyógyszerei bevételéhez sem iszik vizet, ez gyerekkorban kialakult szokása, egyszerűen lenyeli a tablettákat.

A példából látható, hogy mennyi bajt okozhatunk magunknak, ha nem figyelünk azokra a dolgokra, amiket a szervezetünk már nem olyan intenzíven jelez, mint fiatalabb korunkban. Attól, hogy nem érezzük a kiszáradást, fontos hangsúlyozni, hogy testünk működéséhez továbbra is szükség van minimum napi 2 liter vízre, amelynek legjobb formája a hazánkban többnyire jó minőségű csapvíz, az ásványvíz és a tea. Ha a fogyasztási mennyiség szükséges, de nem érezzük a szomjúságot, mi a teendő? A legcélszerűbb beállítanunk a telefonunkat, minden nap legalább két alkalomra, s a program jelzi nekünk, hogy itt a folyadékbevitel ideje. De az is nagyon jó megoldás, ha mind az öt étkezésnél (van, akinek ez csak három alkalom) tudatosan fogyasztunk folyadékot, akkor is, ha erre túl nagy igényünk nincsen.

Az USA-ban 2019-ben került piacra a Jelly Drops nevű zselés cukor, amelyet Lewis Hornby talált ki, akinek nagymamája Alzheimer-kórban szenvedett, és imádta az édességet. Sajnos a hölgy 2018-ban a meleg, nyári időszakban nem ivott elég folyadékot, így kiszáradással került kórházba, s már nem tudtak rajta segíteni. A gömb alakú élénk színű cukorkák 95 százaléka víz, s a vizet borító zselé cukortartalma is minimális (sőt: kapható cukormentes változatban is), viszont formájukkal és színvilágukkal kitűnnek a környezetükből, s éppen ez az, ami emlékeztető hatású lehet az idősek számára. A gyártó számos ízben forgalmazza termékét, kapható eper, málna, fekete ribizli, citrom, lime, illetve narancs ízesítéssel is. A termék azonnal elnyerte az Alzheimer Társaság elismerését és támogatását, hiszen ahogy a kutatók is tapasztalták: a kis színes gömbök egyszerűen nem tudják elkerülni az ember figyelmét, ha ott vannak az asztalon vagy a hűtőben. Vagyis jelenlétükben jóval nagyobb az esély a megfelelő folyadékbevitel elérésére.

Akárhogy is nézzük a helyzetet, s akármit is használunk emlékeztetőképp, mindenképpen ügyelnünk kell a kiszáradás, és az abból származó súlyos egészségügyi problémák elkerülésére, időskorban különösen.