A kettős olvasás fontossága időskorban – online és nyomtatva is!

Eredetileg kettős olvasásnak (biliteracy) a tudományos szakirodalom azt a jelenséget nevezi, amikor az ember két nyelven is képes magabiztosan írni és olvasni. Ezekből az egyik a saját anyanyelve, a másik pedig egy idegennyelv, amelyet az élete során megtanult. Az igazi kettős olvasó az, aki egyik pillanatról a másikra váltani is tud a két nyelv között, szinte észre sem veszi, hogy átlépett egy másik nyelvi világba. Az utóbbi években azonban megjelent a kifejezés egy másik értelme is: azt a képességünket jelöli, hogy online szövegek szinte folyamatos olvasása mellett még képesek vagyunk rendesen megérteni egy nyomtatott könyv vagy cikk tartalmát is. Nagyon fontos, hogy ne csak fiatalon, de idősebb korban se vesszen el ez a kettős képességünk. Ennek veszélyére figyelmeztessük a fiatalabb generációt is.

Mindannyian átéltük már a képernyőről olvasás gyönyörét és problémáit egyaránt. Nagyon jó, hogy a tabletünket vagy e-book olvasónkat bárhová magunkkal vihetjük, nincs könyvnyi súlya, s mindig ugyanakkora helye van a táskánkban. Szintén jó, hogy kijelölhetjük belőle a legjobb gondolatokat, és akár pár másodperc alatt elküldhetjük azokat a nekünk fontos embereknek. Ugyanakkor azt is észrevehetjük, hogy a képernyőn olvasás egy sajátos, lényegretörő, lényeglátó olvasást alakít ki bennünk. A képernyő változatos terében magabiztosan mozogva az ember ugyanis ugrál a sorok és a bekezdések között, időnként rákattint egy-egy képre és sokkal több részt hagy ki, mint amikor könyvet olvas. Ott a „lényeget” keressük, nem akarunk időt tölteni a részletekkel.

Eltűnőben van az elmélyedés, a belefeledkezés, az olvasás „flow” állapota, és felváltja a pragmatikus, „szűrd ki a lényeget”-gondolkodás.

Az online olvasói magatartás során szükségképpen nem is értjük meg a szövegek mélyebb, összetettebb világát, s ezzel együtt nincs, vagy nagyon felületes benyomásunk van az író stílusáról is, pedig ez meghatározza azt a gondolkodást, amit „tartalmilag” kiolvasunk a szövegből.

Az ilyen, rohanó olvasó olyan, mint az a turista, aki befut egy-egy múzeumba vagy templomba, szelfizik egyet a híres képek előtt, majd rohan tovább.

Ha kisgyermekkorunktól erre a magatartásra szocializál minket a világ (márpedig erre szocializál), lassan eltűnik életünkből az elmélyülés képessége és öröme, s ez bizony kihat agyunk működésére is.

Mindenki ismeri az érzést, amikor egy jó könyv inspirálja az ember gondolatait, határozottan kihat az aktuális szellemi teljesítményére. Idősebb korban az aktív, de felületes képernyő-olvasás kifejezetten leépítő lehet, és a demencia esélyét jelentősen megnöveli. Miért? Elsősorban azért,

mert a rövid távú memóriát jelentősen megterheli, a hosszú távút viszont pangani hagyja.

Mi hát a teendő? – tehetjük fel a kérdést. A válasz roppant egyszerű. Minden héten legalább egy napot szánjunk arra, hogy könyvet olvassunk! Válasszuk ki kedvenc szerzőnk egyik munkáját, üljünk le vele egy kényelmes sarokba, ahol nem zavar senki, s legyen megfelelő világítás is az olvasáshoz (idősebb korban ez már lehet akár kétszer erősebb is, mint húszéves korunkban), és feledkezzünk bele abba a világba, ami feltárul előttünk. Ezzel a fantáziánkat is szinten tartjuk, amelyre a rohanó olvasás nem képes, sőt, kifejezetten ellene mozog.

Azt szokták mondani: az idős ember a családban a türelmes, lassú, megfontolt életre tanít. Ha ez igaz, akkor tanuljunk azoktól, akik biliterálisak, őrizzünk agyunkat a leépülés ellen!