A csodálatos bábikó: a sóska a bőr igazi doktora

A sóska őshonos gyógynövényünk, amelynek levelét frissen és szárítva is gyakran használják főzéshez vagy tea készítéséhez. A növény gyógyító tulajdonságait azonban csak kevesen ismerik. Pedig igencsak gazdag A- és B-vitaminokban, nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz, és káliumban, kalciumban, foszforban, vasban és nátriumban sem szenved hiányt. Zsír- és kalóriatartalma elenyésző, ezzel szemben viszont sok fehérjét és szénhidrátot tartalmaz. Kitűnő flavonoid- és antioxidáns-forrás.

Láthatjuk, tápanyagokban milyen rendkívül gazdag, ezért szervezetünk kiváló feltöltője és erősítője lehet.

A-vitamin-tartalmának köszönhetően segíti a szem egészségének megőrzését, B- és C-vitaminokkal kiegészülve pedig hajunk szerkezetét is javíthatja. Egy tál sóska a napi C-vitamin-bevitel több mint felét biztosítja, kalciumtartalmának köszönhetően pedig őrzi a csontok egészségét. Klorofilltartalma miatt vérszegénység esetén kifejezetten ajánlott a fogyasztása, de segítségünkre lehet a méregtelenítésben, vízhajtásban is. 

Bármily meglepő: a bőrre gyakorolt hatása miatt kedvelik a leginkább. A népi gyógymódok előszeretettel ajánlják száraz leveleit viszkető sömör kezelésére, arcpakolásként pedig felveszi a harcot a ráncok és a tág pólusok ellen. Gyakran használják pattanások és herpesz kezelésére is, de az is hírlik róla, hogy mind külsőleg, mind belsőleg fogyasztva a korai öregedés egyik leghatásosabb ellenszere.

Fogyasztásakor azonban érdemes szem előtt tartani magas oxálsavtartalmát.

Ez ugyanis csökkenti a szervezet kalciumfelvevő képességét, így extrém esetben vesekövet is okozhat. Fontos tudnunk azt is, hogy minél régebben szedett sóskát használunk, az oxálsavtartalma annál magasabb, tehát érdemes frissen fogyasztani, kiváltképp úgy, hogy az első főzőlevet leöntjük róla. Ugyancsak az oxálsav miatt lehetőség szerint kerüljük az alumínium vagy vas edényekben való főzését, mert a fémekből kioldódó anyagokkal keveredve egyrészt mérgező hatású, másrészt kellemetlen ízű is lehet.

A leveléből és virágából készült tea csípős íze ellenére – vagy éppen azért – izgalmas ízélményt nyújt, ajánlott fahéjjal vagy gyömbérrel keverni, hogy karakteresebb ízt varázsoljunk neki. Készíthetünk belőle mártást, levest, főzeléket, használhatjuk húsok és halak töltelékeként, tehetjük omlettbe, szendvicsbe, salátákba, vagy friss tejföllel keverve grillhúsok mellé is.

Akárcsak a legtöbb zöldből, a sóskából is csodálatos pesto készülhet,

ráadásul nemcsak fenyőmaggal, hanem dióval is kiváló eredményt érhetünk el. Jó barátja a ricotta, ami kiválóan ellensúlyozza savanykás ízét. Készülhet belőle sós lepény vagy quiche, de érdemes kipróbálni a habart mezeisóska-levest, a sóskapudingot vagy a belőle készült krémet is.

A népnyelv a sóskát bábikó, savanyú lapu vagy rekenye néven is ismeri. Meglehetősen igénytelen növény, kevés kártevője ismert. Leggyakrabban saláta és paraj mellé szokták vetni. Tavasztól őszig terem, de egyes fajtái még a hó alól is kibújnak. Magról is vethető, de ha biztosak akarunk lenni a sikerben, inkább palántáról ültessük.

Leveleit papírzacskóban egy-két napig hűtőben tárolhatjuk, fagyasztóba viszont csak azután tegyük, hogy előtte blansíroztuk. Sokan esztétikuma elvesztése miatt ódzkodnak tőle, hiszen hőkezelés hatására beszürkül. De erre is van megoldás: a titok a kíméletes hőkezelésben rejlik. Úgy őrizhetjük meg zöld színét, hogy előbb blansírozzuk a leveleket, majd hosszan krémesre turmixoljuk, és csak óvatosan langyosítjuk fel. Fontos, hogy semmi esetre se forraljuk fel!