Karácsonykor a legtöbb otthonba beköltözik a fenyő – azonban azon túl, hogy díszeket aggatunk rá, sok mindenre jó lehet még!
Először is számos fenyőfélét gyógynövényként is számon tartunk,
tűlevelüket, rügyeiket, gyantájukat évezredek óta használják a népi gyógyászatban.
A lucfenyő számos erénye közül kiemelkedik a tavasszal gyűjthető friss hajtásainak nyákoldó, köptető hatása, ami a téli megfázásos időszakban kiváltképpen hasznunkra lehet!
Aztán, a friss hajtásokkal pálinka, vagy méz alá is ágyazhatunk, amit csak 1-2 hónapos áztatást követően szűrünk tisztára.
A fenyővel gazdagított pálinkát, vagy mézet immunerősítőként, de betegség esetén is kortyolgathatjuk, kanalazhatjuk.
A fenyőrügyből készült főzetbe tehetünk fiatal tűleveleket is, melyek magas C-vitamin és antioxidáns tartalma igencsak jól jöhet megfázás, torokfájás, köhögés idején!
Ne fukarkodjunk, ha nem muszáj: tűlevelet és fenyőhajtást nem csak a teáskannába, de tömény főzetüket akár egy forró vízzel teli kádba is bátran önthetjük! A meleg víz hatására felszabaduló illóanyagok tisztítják a légutakat, ellazítják testünket.
A fenyőben található gyanta eredendően a fán (pl. egy vihar során leszakadó ág miatt) keletkező sebek fertőtlenítésére, lezárására szolgál. A fertőtlenítő hatású gyanta a sebesülést követően rövid időn belül beborítja a sérült felületet, elpusztítva a bejutott kórokozókat, gombákat, valamint meggátolva a további károkozását.
Antiszeptikus hatását az ember is régóta ismeri és használja.
Erdély egyes vidékein a rágcsálható méretűre gyúrt gyantacsomókat mindmáig használják szájfertőtlenítésre, fogtisztításra. A szárított, porrá őrölt gyanta számos sebfertőtlenítő készítmény (akár gyógytapaszok bevonatának) alapanyaga, de találkozhatunk vele erős alkohol és propolisz oldatába keverve is.
Szóval, ne felejtsük: a fenyő nem csak szép, hasznos is!
