Szendvicsen túl: ötletek a kiegyensúlyozott iskolai tízóraihoz

Család

Szendvicsen túl: ötletek a kiegyensúlyozott iskolai tízóraihoz

Feltételezem, nem én vagyok az egyedüli, akinek a gyermekei hébe-hóba válogatós időszakukat élik. De nem adom fel: az egészséges étkezés fontos, és szentül hiszem, hogy nem is feltétlenül unalmas, így a tízórainak sem kell annak lennie!

Kezdetét vette a tavaszi félév. Az iskola előtt nehéz táskáktól kissé meggörnyedő gyermekek, siető szülők, reggeli rutin. Nem mindig egyszerű. A gyerkőcöket néha még úgy is nehéz felébresztenem reggelente, hogy este abszolút időben fekszenek le. Az ébredés utáni kakaó szent, reggelit nem kérnek, mert nem éhesek. Én persze pörölök velük, mert a reggeli fontos. Marad az arany középút: csomagolok bőven, hogy egész napra kitartson. De mi kerüljön bele a dobozba, mert az sem mindegy. Nagyon nem mindegy!

Azt gondolom már mindannyian ezerszer és ezer helyről hallottuk, hogy a reggeli és délelőtti étkezés kiemelten fontos, főleg a gyermekek életében. A kiegyensúlyozott reggeli és tízórai energiát biztosít, segít koncentrálni, javítja a fizikai és szellemi teljesítőképességet. Csomagolunk is becsülettel, ezzel nincs gond. A hangsúly azon van: mit? Mert mást gondolok én a megfelelő tízórairól és mást a gyermekem.

Azt már be kellett látnom, hogy nincs értelme kategorikusan ráerőltetnem az akaratomat, mert a szendvics, saláta vagy kása délután hazajön, méghozzá úgy, ahogy reggel elment. Adjam fel? Nem, azt azért mégsem. Van egy határ, amíg hajlandó vagyok engedni, és alkalmazkodni a válogatáshoz, de ragaszkodom ahhoz, hogy az étel, amit az asztalra – ez esetben a dobozba – teszek tápláló, egészséges és kiegyensúlyozott legyen. Akkor lecke feladva, de hogy oldjam meg?

Ami szerintem az egyik alapszabály: mindenféle tápanyag szerepeljen az étlapon, lehetőség szerint megfelelő arányban. Értem, hogy mindene a szendvics – nekem is az volt – de az a szendvics készülhet teljes kiőrlésű kenyérből, rozsból vagy a házi kovászos cipóból. Megkenhető margarin helyett vajjal vagy tejfölből habart házi vajkrémmel, tehető bele sonkaszalámi vagy a hétvégi sülthús maradéka, rejthető bele egy kevés paprika, paradicsom, uborka vagy salátalevél és egy szelet finom sajt is. De hogy ne legyen minden nap szendvics, az ivójoghurt és müzliszelet vagy zabpelyhes keksz is nyerő  tud lenni. Ha jó napot fogunk ki, vagy szerencsések vagyunk, mert gyermekünk nyitottabb korszakát éli, akkor a túrókrém édesen vagy sósan, a diófélék, aszalt gyümölcsök vagy zöldségmártogatósok is simán elférnek a dobozban.

Egyszer-egyszer egy otthon is elkészíthető cukormentes túrórudi vagy smoothie is belefér, de a nyers zöldségrudak vagy a friss gyümölcs is jó választás lehet, ha a gyermekünk hajlandó elfogyasztani ezeket. Egy a fontos: szénhidrátra igenis szükség van (ésszerű mennyiségben), mert a szénhidrát tölti fel szervezetüket energiával, a fehérje hosszantartó jóllakottságot biztosít, a vitaminok és nyomelemek pedig segítenek egészségesen élni mindennapjaikat.

Ha gyermekünk nyitott az ízutazásokra, kipróbálhatjuk ezeket is: mozzarella paradicsommal, esetleg olívaolajjal, bazsalikommal, sonkával és egy szelet pirítóssal vagy abonettel. Görög- vagy cézár saláta. Tortilla tekercs zöldségekkel, hússal és sajttal megtöltve. Biztos nagy sikere lesz az otthon sütött virslis batyunak, tepertős pogácsának vagy teljes kiőrlésű magos sajtos tallérnak. Elvarázsolhatjuk gyermekünket datolyából, magvakból és kakaóból készített energiagolyóval, házi tejberizzsel, püspökkenyérrel vagy akár egy szelet sült-fűszeres sütőtökkel.

Fontos tényező az innivaló is. Mindig legyen gyermekünknél kulacs, teletöltve vízzel, vagy cukormentes innivalóval. A gyümölcslé jó, de maximum kiegészítésnek a tízóraihoz. A folyadékbevitel biztosításához a legjobb a friss víz vagy a tea (cukor nélkül). Fontos már egészen korai gyermekkorban a bő folyadékfogyasztásra nevelnünk gyermekeinket, hogy később is igényük legyen rá. Egyszer-egyszer kerülhet egy tartalmasabb rostos gyümölcslé, turmix vagy smoothie a táskába, de ez inkább tízóraiként, egy-egy keksszel kiegészítve, és mindig tiszta víz kíséretében. A szénsavas innivalókat lehetőség szerint kerüljük, nem gyereknek való.

Igen ám, ez mind szép és jó, de hogyan?

Feltételezem, nem én vagyok az egyedüli, akinek a gyermekei hébe-hóba válogatós időszakukat élik. Arany élet volt, míg két- két és fél évesek nem lettek. Addig megettek mindent, abból is kétszer. Nem volt válogatás, nem volt probléma, élvezet volt nézni, ahogy esznek. Utána jött a napfényevős időszak, amikor a vajas kenyéren kívül nem sok mindent fogadtak el, majd legnagyobb örömünkre újra rátaláltak az ízekre, azóta pedig mint a hullámvasút: fent és lent. Hol meglepően elfogadóak, hol semmi sem felel meg. Próbáltam már milliónyi praktikát. Egy iskolás gyermeknek már nem lehet mesélni a falatkák barátságáról, és arról, ha egy falat lecsúszott a gyomrába, akkor a többi falat is szeretne utánamenni játszani… Nála már nem hatásos a repülő praktika és a zenével mondom el módszer sem. Akkor mit tehetünk?

Van egy jó és egy rossz hírem. Kezdem a rosszal: nem sok mindent. Folytatom a jóval: de próbálkozhatunk, és nagy eséllyel a kitartás meghozza a gyümölcsét. Rejthetünk rajzokat vagy leveleket az uzsonnás dobozba. Motiválhatjuk formára vágott szalámikkal, üzenet a pogácsában trükkökkel, izgalmas csomagolásokkal. De a legfőképpen a példamutatással. Ha a közös étkezéseknél látja, hogy a szülei mindent megesznek, megfelelően táplálkoznak, odafigyelnek az egészségükre, ennek hangot is adnak, a mondottakat pedig közös játékkal erősítik meg, akkor idővel a gyermekben is rögzülnek a jó szokások.

Addig is: örömmel fogadok minden ötletet, legyen szó tízórairól vagy elfogadtatási technikáról, mert most éppen a hullámvasút lenti pályáján mozgunk. Írjátok meg kommentben, nálatok mi vált be, hátha...

Nyitókép: Caroline Attwood / Unsplash

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt