Nincs mese, a gyerek mesét akar

Család

Nincs mese, a gyerek mesét akar

Tévéellenes apukából gyakorló mesenéző lettem, de egy percig sem bánom.

Emlékszem, milyen lelkes voltam, amikor a kislányom megszületett. Határozott képem volt róla, hogy milyen értékek mentén szeretném elindítani az életben. Akkor úgy gondoltam, a tévét, a nonstop mesecsatornákat a lehető legkésőbb engedjük csak be a gyermekek életébe, akkor is gondosan megválogatva, hogy mit nézzenek rajta, mert az ilyen típusú mesék többségét szörnyűnek ítéltem. Most, majd kilenc év elmúltával kicsit másként látom a kérdést.

Akikkel akkoriban beszélgettem erről, úgy vélték, hogy nem csinálhatunk úgy, mintha nem a mai világban élnénk.

Nem zárhatjuk el a gyerekeket a mai élettől.

Persze, jó kérdés, ki dönti el, milyen a mai világ, és mit jelent az elzárás – mindenesetre fura volt barátainknál járva azt tapasztalni, hogy legalább két helyiségben párhuzamosan megy a televízióban vagy valamilyen eszközön a mese egész nap. Olyat is láttam, ahol a babaágy közvetlenül a hatalmas tévéképernyő alatt volt, ami persze szinte egész nap sugározta az adást.

Nagy kérdések ideje.

Úgy vélem, a gyermek lelki és szellemi fejlődése szempontjából alapvető kérdésekről van szó: mennyi idős kortól nézhet  mesét? Ha néz, mennyi ideig ülhet a tévé előtt egy nap, és milyen elosztásban? Egyáltalán milyen meséket vagy műsorokat nézhet? És bár nagy kérdéseknek tűnnek ezek, tapasztalataim szerint a legtöbb esetben –tisztelet a kivételnek! – nem foglalkoznak velük különösebben.

 
Kelly Sikkema / Unsplash
 
 Szerintem ahány ház, annyi szokás, a szokásmintákat viszont inkább a szülők életkörülményei és a gyermekek szocializációs közege alakítja ki, mintsem a szülők tudatos elgondolása. Minderre a legáltalánosabb, már-már elcsépelt magyarázat az, hogy az életritmusunk felgyorsulásával a szülők folyton idő szűkében vannak: nem jut mindenre idő, kisgyerekek mellett pláne. Kézenfekvő megoldás: ha a gyerek tévét néz, a felnőtt haladhat a feladatokkal. 
 

Teljesen elfogadható számomra ez az indok, véleményem abban a tekintetben mégsem változott, hogy érdemes minél későbbre tolni a gyermek mesenézési szokásainak kialakítását, máskülönben nem hagyunk időt a gyermeknek, hogy az őt körülvevő valóságot a maga tempójában, az adott élettani fejlődésének ütemében fedezze fel. Ennek elmaradása kellemetlen következményekkel járhat, például – a gyerekekkel foglalkozó szakemberek szerint – a figyelemzavar kialakulásában is közrejátszhat.

Gyakorló apukaként változott azonban a véleményem, máshogy tekintek a modern mesékre.

Úgy vélem, érdemes időt szánni arra, hogy megismerjünk egy-egy mesét, amit a gyerekek szeretnének megnézni. Kifejezetten sok olyan gyerekműsor van, amik pozitív erkölcsi tanulságokat, emberi értékeket fogalmaznak meg, a gyerekek számára befogadható, realisztikus, de mégis pozitív világképet közvetítenek.

 
 
Kelly Sikkema / Unsplash
 
Továbbra sem vagyok híve annak, hogy reggeltől estig menjen a mesecsatorna, háttérzajforrásként kísérje a család életét – tartom, hogy ez csak a figyelem megosztását eredményezheti, pozitív hatása aligha van. Ezzel szemben rájöttem, hogy a mesenézés lehet jó családi program: mostanra szívesen nézek mesét a gyerekekkel, mert látom rajtuk, hogy teljes értékű együtt töltött időnek élik meg, alig várják, hogy megmutathassanak egy-egy kedvenc jelenetet, vicces fordulatot az adott műsorból.
A maguk módján beavatnak saját világukba. 

Ráébredtem, hogy egy-egy mese számukra nem ér véget a tévé kikapcsolásával. Talán épp ott kezdődik el igazán – ezért érdemes jelen lenni, velük lenni mese előtt és után is.

Időbe telt, de rájöttem, nem a gyerekeimet akartam elzárni a mai világtól, hanem attól féltem, hogy ők fognak engem kizárni a tévé miatt a saját világukból. Örülök, hogy nem így lett.

 

Ajánljuk még:

„A jövő munkaerőpiacán a képzelet lesz az egyik legfontosabb valuta” – interjú Bajzáth Mária mesekutatóval

Világszerte alapvetően ugyanazokat a történeteket mesélték és mesélik ma is mindenhol, hiszen az emberek ugyanazokkal az élethelyzetekkel küzdenek, bárhol is legyenek, bármely korban. A hallgatói igények tökéletesre csiszolták a meséket az évezredek alatt, valóban a lelkünkhöz szólnak. Viszont sok mese nem gyerekeknek való! Bajzáth Mária mesepedagógussal beszélgettünk, akinek a Népmesekincstár című könyvsorozata igen nagy népszerűségnek örvend a gyerekek körében.

 

Már követem az oldalt

X