Nemcsak az anyán múlik a baba jólléte – szülő-csecsemő konzulenssel beszélgettünk

Ha kisbabás anyaként valamilyen problémával találjuk magunkat szembe, könnyen kétségbe tudunk esni, hiszen a gyermekünk jóllétét tartjuk a legfontosabbnak. Elkezdjük keresni az okokat, vajon mit rontottunk el: miért fájhat a pici hasa, miért nem lehet megnyugtatni hosszú időn keresztül, vagy épp miért kell órákon át ringatni ahhoz, hogy visszaaludjon az éjszaka közepén?

Kézenfekvő megoldásnak tűnik megkérdezni a családtagokat, barátnőket, náluk mi vált be, vagy épp az online mami-csoportokban érdeklődni, akár szakértői oldalakat bújni, hogy megtudjuk, min lenne érdemes változtatni. Gyakori azonban a kudarc: hiába veti be a család az összes praktikát, próbál ki minden tippet, nem javul a helyzet. Sokszor ugyanis a problémaként megjelenő tényező valójában csak egy tünet, és nem ezt kell kezelni, hanem a mélyebb okok feltárására van szükség.

Ahány ház, annyi család

„A mögöttes okok megkeresésében tud segíteni a szülő-csecsemő konzulens, aki két éves egyetemi szakirányú továbbképzés elvégzése után tarthat konzultációkat. A komplex szemléletmódra és átfogó tudásanyagra azért is van szükség, mert a koragyermekkorban felmerülő nehézségek rendkívül sokrétűek lehetnek, és a nehézséget előidéző, háttérben meghúzódó okok is nagyon változatosak. Már azt sem lehet egyértelműen, általánosan definiálni, mit nevezünk problémának. Hiszen minden család más: eltérő dinamikák mentén működnek, más személyiségek alkotják, különböző vérmérséklettel.

Amit az egyik család problémaként él meg, az lehet, egy másik család esetében abszolút nem okoz gondot.

Emiatt én mindig azzal foglalkozom, ami a család számára megoldandó helyzetként merül fel” – tudom meg Bejczi Tímea pszichológus, szülő-csecsemő konzulenstől.

Az első lépés mindig annak kiderítése, hogy az adott nehézség mögött áll-e valamilyen szervi ok: nincs-e a gyermeknek valamilyen idegrendszeri éretlensége, nem reflux vagy egyéb betegség áll-e egy csecsemőkori hasfájás hátterében. Ha ezeket a lehetőségeket a megfelelő szakemberek segítségével kizárták, akkor tovább nyomoznak, mire vezethetőek vissza a tünetek.

Hogyan működik a család?

A konzultációs folyamat rendszerint öt-tíz alkalomból áll, és a hatékony megoldáskeresés érdekében heti szintű beszélgetésekre van szükség. Az egyes alkalmakon személyesen is találkozhat a család a konzulenssel, de lehetőség van online egyeztetésre is. „A covid időszak bizonyította, hogy a szülő-csecsemő konzultációs módszerek tökéletesen működnek online is. Sok esetben nemcsak a beszélgetéseket tartjuk meg ilyen formában, hanem bekérünk videókat a szülőktől a problémásnak vélt helyzetekről. Például, ha az etetéssel foglalkozunk, akkor szükség van olyan videóra, amin a család étkezik, és látszik rajta minden személy, aki részt vesz benne. A megfigyelt mintákat azután átbeszéljük” – mesél a folyamatról Bejczi Tímea.

A konzultációk során nem csak az adott nehézségről beszélgetnek: „Mélyebben meg kell ismerni a családot, az egymás közötti kommunikációt, a kapcsolatok minőségét. Éppen emiatt szoktam kérni felvételeket olyan helyzetekről is, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a család által behozott problémához. Például arról, hogyan próbálják a szülők megnyugtatni a gyermeket, vagy hogyan zajlanak egyéb hétköznapi tevékenységek. Mindebből rengeteg információ olvasható ki arról, hogyan reagálnak a szülők a gyermek jelzéseire, mennyire képesek olvasni azokat, hogyan működik a szülői mentalizáció. Ha a szülő nem képes a gyermeke helyébe képzelni magát és empatizálni vele, az negatívan hathat a kapcsolatukra, a gyermek kötődésére, így számos probléma forrásává válhat. A különböző koragyermekkori nehézségeknek – legyenek azok viselkedésszabályozási, táplálkozási, altatási vagy szobatisztulási gondok – sok esetben a szülő és a gyermek közötti kapcsolódási és kommunikációs elcsúszások állnak a hátterében” – hívja fel a figyelmet a pszichológus.

Nemcsak az anyán múlik

Tímea kiemeli, hogy a problémák megoldásában a családi dinamikákon, a családtagok közötti viszonyon és aktivitásokon van a hangsúly. Éppen ezért az az ideális, ha nem a gyermek és az anya keresi fel a szülő-csecsemő konzulenst, hanem a teljes család. Ők együtt egy rendszerként funkcionálnak, amelyben az egyes résztvevők különbözőképpen vélekedhetnek egy-egy helyzetről vagy akár felmerült problémáról, és eltérő módon reagálhatnak a gyermekre is.

„Fontos hangsúlyozni, hogy a szülő-csecsemő konzulensek nem egy újabb terhet szeretnének rakni az anyák vállára. Nem arról van szó, hogy rávilágítunk még egy területre, amiért ők felelnek, hiszen a gyermek kiegyensúlyozottsága nemcsak az anyán múlik.

A család egészének, mindkét szülőnek ugyanolyan fontos szerepe van.

Ha a gyermeknek az egyik szülővel kommunikációs nehézségei vannak, vagy az elsődleges gondozó nem tud megfelelően reagálni a baba igényeire, azt nagyon jól tudja ellensúlyozni, ha a másodlagos gondozó is aktívan jelen van a család életében, és ő szenzitíven, válaszkészen képes együttműködni a gyermekkel. Nagyon fontos az apák szerepe, az ő bevonódásuk a mindennapokba. A két szülő ideális esetben ki tudja egyensúlyozni egymás hatását: ha az egyikük az adott pillanatban nem képes valamit megadni a gyermeknek, a másiktól még mindig megkaphatja azt.”

Sok anya vádolja önmagát, ha elveszíti a türelmét és ingerültebben reagál a gyerek viselkedésére. „Ez természetes reakció, de nagyon jó, ha ebben a helyzetben a másik szülő nyugodt tud maradni, és egyfajta balanszként működni a családban. Sok anya tart attól, hogy ha nem ideálisnak vélt módon kezeli a gyermekkel kapcsolatos nehéz helyzeteket, sérülni fog a kapcsolatuk, és ez hosszú távon is hatni fog a gyermek kötődési képességére. Ezt azonban nem szabad ennyire leegyszerűsíteni, illetve ennyi felelősséget egy személyben felvállalnia az anyának. A gyermek különbözőképpen kötődhet a két szülőhöz: ha az egyikükkel bizonyos okok miatt sérül is a kötődése, attól még a másikukkal kialakulhat egy biztonságos kötődési minta.”

Sőt, az esetlegesen kialakult kedvezőtlen mintákon is lehet változtatni. Már az is egy nagy lépés a javulás irányába, ha a szülő elgondolkozik ennek szükségességén, vagy ha felkeres ezzel kapcsolatban egy szakembert, hiszen akkor tisztában van a problémával.

A szülő-gyermek kapcsolatot nehezítő tényezők

Amellett pedig, hogy az apa és az anya külön-külön hogyan hat a gyerekre, nagy jelentősége van a szülők egymás közti viszonyának is. „Nagyon fontosnak tartom, hogy a pár a születéssel együtt járó normatív krízis során megtalálja, hogyan tudnak az új szerepek mellett ők ketten továbbra is jól funkcionálni. Ez ráadásul nemcsak az első baba érkezése után nagy feladat, hanem

ezen a folyamaton a család minden egyes bővülésekor át kell menni.

A pár közös működésének újradefiniálása pedig olyannyira lényeges, hogy ha a családi életnek ez a pillére nem működik, gyakran javaslom a szülőknek, keressenek fel egy párterápiával foglalkozó kollégát” – részletezi a pszichológus.

Azt is érdemes Tímea szerint észben tartani, hogy a kapcsolatok nem csak a szülők döntései miatt sérülhetnek. Számos külső tényező jelenhet meg nehezítő körülményként. A koraszülött babák esetében például az anya elveszíti az utolsó trimeszter egy részét, amiben még számos fontos pszichológiai folyamat menne végbe. Nem marad ideje megélni a várakozást, a fészekrakás időszakát, ehelyett egyik pillanatról a másikra, váratlanul születik meg gyermeke, és a születés körüli időszakot gyakran a rettegés, az aggodalom uralja. A baba sokszor inkubátorba kerül, ahol a szülőknek nem feltétlenül van lehetősége testi kontaktust létesíteni vele, sőt az is előfordulhat, hogy mindennap csak rövid időre láthatják őt. Ez óriási terheket ró a babára és a szülőkre is.

Ugyanígy nehezíti a szülő-gyermek kapcsolatot, ha a gyermek sérült vagy neurodiverz. Ilyenkor az elfogadásban, a gyermekről alkotott vágyott kép elgyászolásában is segíthet a konzultáció, de eszközöket kaphatunk a gyermekben lejátszódó érzelmek, folyamatok megértéséhez, a mélyebb együttérzéshez is.

Mi a megoldás?

„Mivel minden eset és család más, lehetetlen lenne kész, konzervválaszokkal és javaslatokkal orvosolni a problémákat. Ezért nem szoktak beválni azok a módszerek, amiket a szomszéd anyuka tanácsol, és én magam is nagyon ritkán adok konkrét tanácsokat. Ez csak abban az esetben fordul elő, ha a mögöttes okok között valamilyen nagyon kézzelfogható, gyakorlati indok is van. Legtöbbször azonban csak beszélgetek, kérdezek, és a kérdéseimmel igyekszem rávilágítani olyan területekre, mozzanatokra, amik nehézséget okozhatnak. A beszélgetésekből pedig általában körvonalazódik a szülők fejében valamilyen mintázat, aminek megváltoztatásával élhetőbbé válhatnak a mindennapjaik. Így a változtatás igénye a szülőktől jön, bennük fogalmazódik meg a megoldás, és emiatt könnyebben tudnak vele azonosulni szemben azzal, amikor egy külső fél azt mondja, rosszul csinálnak valamit, és azon változtatni kell” – vallja Tímea.

Például ilyen az, amikor ráébred valaki, hogy azért alakultak ki táplálkozási nehézségek,

mert az étkezés a játszma terepévé vált.

Ha a szülő mindent kontrollálni akar, a gyerek előbb-utóbb elkezdi keresni a lehetőségeket, hol kerülhet ő az irányító szerepébe. Erre pedig tökéletes lehetőség az étkezés. Észreveszi, hogy ezzel hatással van a szülei érzéseire, akik idegesek, feszültek lesznek minden étkezés előtt, és bármit megtennének, hogy egyen a csemete. Itt az segíthet, ha a szülő is változtatni tud a hozzáállásán, de ezt magának kell felismernie.

Elmúlik?

A legtöbb koragyermekkori nehézség nem oldódik meg magától, hiába bízunk benne, sőt, az idő múlásával tovább burjánzik és átalakul. „Az, ami egy csecsemőnél hasfájás formájában jelenik meg, később étkezési nehézségeket okozhat. A 2-3 éves korban jelentkező, nagyon intenzív, dühkitörésekkel kísért dackorszak óvodásként a gyermek agresszív viselkedésében nyilvánul meg, ami miatt panaszkodni fognak a pedagógusok. Ezért nem javasolt lesöpörni az asztalról a nehézségeket, hanem érdemes minél előbb szakemberhez fordulni. A mögöttes okok feltárása így egyfajta prevencióként is működhet. Ráadásul a család egésze jobban érezheti magát, ha megoldást találunk a problémára, és gördülékenyebbé, élhetőbbé válhatnak a hétköznapok” – mesél a pozitív hozadékokról a pszichológus.

Kevés konzulens van

Magyarországon jelenleg viszonylag kevés szülő-csecsemő konzulenst tudnak felkeresni a családok. Tímea évfolyamában például mindössze hatan végezték el a képzést, holott nagy szükség lenne a munkájukra. Nyugat-Európai országokban nem ritka, hogy az adott képzéssel rendelkezik a gyermekorvos, aki így komplexebb módon tudja a baba tüneteit elemezni. Ez azért is nagyon fontos, mert a legtöbb esetben ők szembesülnek elsőként a csecsemő táplálási nehézségeivel, az extra síróssággal vagy akár az altatási gondokkal. Szülő-csecsemő konzulensként pedig a szervi okokon túl a pszichés indokokat is tudják vizsgálni, és ezáltal hatékonyabb megoldási javaslattal állhatnak elő, hosszú távon akár a szükséges gyógyszerek mennyiségét is csökkentve. 

Szintén nagyon hasznos lehet, ha az óvónők rendelkeznek szülő-csecsemő konzulensi tudással, és ezzel a háttérrel tudják szemlélni a gyermekek viselkedését, akár javaslatot téve a szülőknek vizsgálatokra, konzultációra. A lehetőségek köre rendkívül széles, a szakember pedig bizakodó: „A mai tini generációnak már nem ciki pszichológushoz járni, segítséget kérni. Bízom abban, hogy ez a hozzáállás szülőként is meg fog bennük maradni, és képesek lesznek a gyermekeik életében adódó nehézségek miatt is szakemberhez fordulni. Ha pedig az igény kialakul az emberekben, azt a képzésnek, a kínálati oldalnak is előbb-utóbb követnie kell.”