Nem csak a gyerekek repülhetnek ki a fészekből, avagy mi a teendő, ha idős hozzátartozónk hozzánk költözik?

A családpszichológiai problémaelemzések többsége, ha többgenerációs helyzetet vizsgál, abból indul ki, hogy a fiatalabb generáció szeretne elköltözni az idősebbektől, de anyagi források nélkül nem tud, s ez rengeteg feszültséget hoz magával. Erre dolgoznak ki megoldásokat, akár terápia formájában is. Mindezeken túl számos elemzést lehet olvasni arról, hogy a kisgyereknek vagy a kamasznak hogyan kellene együtt élnie a családban az idősebb generációkkal – a könyvtárnyi, erről szóló szakirodalomban mindenki megtalálhatja a neki megfelelő megoldást. Létezik azonban egy harmadik, az elemzésekben kissé elhanyagolt generációs helyzet is: ha a mama vagy a papa különféle okokból hozzánk költözik. Mit tehetünk azért, hogy békés, kellemes együttélés valósuljon meg mindenki számára?

Nagyon fontos, hogy az első pillanatban, még az összeköltözés előtt nyugodtan és bölcsen tisztázni kell az alapvető szokásokat: ki mikor kel és fekszik, mikor készít reggelit, mikor használja a mosdót. Szintén része a megbeszélésnek az, hogy kinek milyen házimunka a feladata és mennyiszer egy héten. De még azt is érdemes eldönteni, hány fok legyen az idős rokonunk szobájában vagy a lakás egészében. Amennyiben ezek az alapvető szabályok lefektetésre kerülnek, számos konfliktusforrás automatikusan kiküszöbölődik – persze csak akkor, ha betartjuk őket.

Fontos, hogy a papa vagy a mama szobája egyfajta minilakásként funkcionáljon: ő nézhessen egyedül televíziós műsorokat, filmeket, fogadhasson magánál vendégeket, tehát az ágyán kívül egy kanapé is elférjen vagy leglább két fotel a szobában, és szükség lesz egy kis asztalra is, ahol süteményt, uzsonnát fel lehet szolgálni. Ha nagyobb a hely, akár egy tálaló, egy beépített minihűtő is lehet a szobában, érdemes biztosítani a lehetőségeket a minél nagyobb fokú önállóságra, illetve a korábbi életvitel folytatására. Érdemes a régi bútorokat elhozni, hiszen így ismerős marad a környezet, és sok tárgyhoz biztosan szoros kötelék fűzi idős szerettünket, ezeket érdemes megtartani. Gondoljunk arra, mi hogyan szeretnénk idős korunkban élni: ezt adjuk meg neki is.

Nem szükséges teljes mértékben kiszolgálni az idős embert: fontos, hogy legyen feladata, érezhesse, hasznos a család számára. Az idős asszonyok például boldogan főznek, és ez nem is olyan megterhelő feladat. A férfiak pedig szívesen intéznek el csip-csup ügyeket, elviszik a rossz cipőt a cipészhez, elmennek a postára, netán megszerelnek ezt-azt.

Mindezek mellett arra is érdemes figyelni, hogy a család többi tagjának a mamán és a papán kívül legyen ideje együtt lenni úgy, mint régen. Nem hiba, ha a nagyszülők otthonmaradnak, nem kell őket elcipelni a gyerekekkel közös programokra, és a házastársak számára is fontos, hogy kettesben eljárjanak. S nemcsak a lakáson kívül, de benne is érdemes lehetőséget biztosítani az elkülönülésre mindegyik generáció számára: érdemes figyelembe venni, hogy ha egy ajtó zárva van, akkor az illető talán nem szeretne társaságot, ha pedig nyitva, akkor bemehetünk. Fontos ugyanis mindenkinek éreznie, hogy az élet nem zökkent ki, alapvetően semmi sem változott, csak egy személlyel többen lettünk, akit szeretünk, és akire vigyázni kell.

Természetesen, mindezeket az alapvető, előre lefektetett szabályokat betartva sincs rá garancia, hogy a közös élet zökkenőmentes lesz. De ezek mindenkinek segítenek abban, hogy sokkal kevesebb konfliktus, vita és veszekedés alakuljon ki, és a közös élet inkább örömteli legyen, mintsem az egyik fél számára szomorú, vesztes helyzet. A szeretettel teli élet a célja mindenkinek, nemde?