Favesszőből, egy kis pecekből és dobozból szerelték össze az ügyesebbek a brekegtetőt, amit megforgatva békákat is megszégyenítő hanghatásokat idéztek elő. Pásztortáskából készült a csengettyű vagy csörgő, és kibelezett barackmagokból szólalt meg a legszebb fütyülős dallam. Hangszerek, dallamok és élmények, amiket ma már talán el sem tudunk képzelni.
Pedig, ha jobban belegondolunk: mi sem egyszerűbb ennél, és
nincs is izgalmasabb, mint a saját kreatív képzeletünktől vezérelve fedezni fel a természetben rejlő ezernyi lehetőséget.
Nem volt diótörés csengettyű nélkül – egy fél dió héját madzaggal átkötötték, és a közepére egy gyufaszálat erősítettek. Amikor ezt a gyufaszálat mozgatták, az hozzáütközött a héjhoz, és tucatnyi különféle hang adására adott lehetőséget.
Személyes kedvencem volt a gyufásdoboz citera, amihez egy üres gyufásdobozra és pár befőttesgumira volt szükségünk. A fűzfasípot mindenki ismerte, a töröksípot viszont csak kevesen tudták elkészíteni. Egy vastag fűzágat bemetszettek, majd a héjat lefejtették és egyenes kürt formára összecsavarták. A végét kökény- vagy galagonyatüskével áttűzték, a vékonyabb végét pedig elvékonyították. Mély, tülökszerű hangja volt.
Voltak, akik művészi módon tudtak sípolni egyetlen darab fűszállal,
ősszel pedig a kukoricaszár volt a legkedveltebb hangszeralapanyag: mozsikát készítettek belőle. Ehhez egy hosszabb és egy rövidebb szárat fogtak, a hosszabból lett a vonó, a rövidebből a mozsika – a hangja olyan volt, mint egy halk nyekergés, de gyerekként ez is kellemes zenei hangnak hallatszik… Nem sokban különbözik a ritmusos mondókákból és versikékből ismert nádihegedűtől, amit a ciroknád mellett kukoricaszárból is készítettek.
A szerző felvétele
Egyszerű, mégis számos élményhez hozzájáruló hangszer készíthető apró termésekből, száraz bogyókból vagy magvakból – elég egy kis dobozba tennünk őket, és már kész is a csörgő. Minden töltet más és más hanghatást idéz elő, és kiválóan felhasználható egy zenekari játékhoz. Gesztenyéket madzagra húzva vagy diókat egymáshoz kopogtatva is kellemes zenei hangokhoz juthatunk, és a különböző vastagságú ágak egymáshoz ütögetése is tovább színesítheti a frissen alapított együttesünket.
Miért fontos időről időre felidéznünk gyermekkorunk élményeit és nagyszüleink meséinek múltidéző pillanatait? Mert ideje észrevennünk, hogy a boltok által kínált kész kényelem egyben elvezetett bennünket a kreativitásunk és gondolkodásunk kopásához is, ami végső soron egy sokkal szegényebb életet hoz el mindennapjainkba. Élményben és tartalomban mérve legalábbis biztosan.
Halomra vásároljuk gyermekeinknek a műanyagot, amivel aztán egyedül játszanak, mert mi valamiért sosem érünk rá,
majd mikor tizenévesek lesznek, kiakadva háborodunk fel azon, hogy egy egyszerűbb logikai ívet sem tudnak megugrani. De hogy is tudnának abban a világban, amiben mindent készen kaptak, és sem gondolkodniuk, sem tenniük nem kellett érte?
Változtatni viszont sosincs késő! Ezért legyen ez a nyár a kreativitás és a világ kitárulásának időszaka, amikor a fűszálakat fújva és a bodzasípot faragva nemcsak egy életre szóló közös élményt adhatunk gyermekeinknek, hanem egyszersmind segíthetjük őket a kreativitás és személyiségfejlődés szerteágazó útjain. No meg persze magunkat is – mert lehet, hogy nekünk sem árt…
Nyitókép: Fortepan / Chuckyeager tumblr
Ajánljuk még:
Döntések, amelyeket valójában nem is te hoztál meg: így irányít a brain hacking
A kéz íze: ezért más mindig, ha nagymama készíti a desszertet
Konyhai matek: felnőttnek hasznos, gyereknek játékos tanulás
Lelkünk állapota a tányéron: ez állhat a zugevés, túlevés, stresszevés hátterében
Az olyan étkezési zavarok, mint az anorexia, bulimia vagy orthorexia talán már sokaknak ismerősek. De mi van akkor, ha diagnosztizálható zavarról nem beszélhetünk, mégis gondjaink vannak az étkezés területén? Mi a zugevés és miért csináljuk? Miért esszük túl magunkat? Mitől függ, hogy stresszevők vagyunk, vagy egy falat sem megy le a torkunkon olyankor? Ezekre a kérdésekre keressük a választ!
