Doromboló terápia: cicát minden idős mellé!

Család

Doromboló terápia: cicát minden idős mellé!

A cicák is csodás társaink lehetnek idősebb korunkban. A tudomány és a tapasztalatok is ezt bizonyítják, ne féljünk hát macskát venni; állatterápiás okokból sem!

Korábban, az egy.hu hasábjain megjelent állatterápiás cikkemhez több megjegyzést kaptam, kommentben és emailben is. Sokan kérdezték, hogy valóban komolyan gondolom-e azt, hogy egy macska, akivel nem kell lemennünk sétálni, és nem szolgálja hűségesen a gazdáját, ugyanolyan jó társ, sőt: a lelki és fizikai egészség segítője lehet idősebb korban, mint egy kutya? A válaszom természetesen az, hogy IGEN! 

Tények a témában

Ha azt írom, hogy a mentális egészség javításában és fenntartásában, a vérnyomás, a pulzus, a vércukor és a stressz szintjének normalizálásában segítenek a macskák, még mindig túl általánosan fogalmaztam. És igenis aktívan tarthatja az embert egy macska is. Ha nagyon konkrétak szeretnénk lenni, akkor kezdjük mindjárt a napi életrenddel: egy macska kiköveteli azt, hogy etessük meg, egészen biztosan nem fog hűségesen, aprókat csaholva, türelmesen várakozni, ha éhes, mint egy kutya. Ez garantálja azt, hogy az ember hajnalban vagy reggel nem fog túl sokat lustálkodni az ágyban. Ugyanez a helyzet az esti evéssel, ami szintén elmaradhatatlan a macskáknál. Ezek után, amikor kedve van, odabújik hozzánk, s a lágy szőrének simogatása és a dorombolása teljesen megnyugtathatja az embert, miközben szervezetünk szerotonint termel, csökkentve a depresszív és egyéb negatív érzéseket, illetve számos betegség lehetőségét.

Idősek számára is jó – adott esetben jobb választás lehet a kutyánál – egy cica. A macska nem igényel szigorú ápolást, az almot kell csak rendszeresen tisztítani, ő gyakorlatilag letisztítja saját magát, így nem kell samponnal és fürdőkkel bíbelődni. Nehezen hajlongó, lassan mozgó szépkorúaknak ezért (is) előnyös választás egy cica.

Feltehető a kérdés: mi a helyzet a demenciával? Vajon itt is segíthet a macska-terápia? De még mennyire! Angliában például több idősek otthonában súlyos demens betegeknél vetették be az ún. cicarobotokat, amelyek a Hasbro gyártott, kifejezetten erre a célra, háromféle színben is. A selymes szőrű cicák kedvesen dorombolnak a simogatásra, akár órákon keresztül is, energiát adva a beteg, idős embereknek, jelentősen javítván ezzel lelki és fizikai állapotukat.

Cicát tartani azonban nem csak azt jelenti, hogy az embernek van egy házikedvence. Azt is jelenti, hogy folyamatosan olvasunk, tájékozódunk róluk az interneten, belépünk macskás fórumokba, vásárolunk könyveket, tehát közösségi életet élünk, nem pedig elzárkózunk a világtól, magunkra csukván a lakás ajtaját.  Nem egyszer valódi közösségekre is lelhetünk a cicarajongók között.

Hát én immár kit válasszak?

Arra figyeljünk azonban, hogy a vérmérsékletünknek és a habitusunknak megfelelően válasszunk macskafajtát. Ha mi magunk nem igényeljük annyira azt, hogy a macska hozzánk bújjon, elsősorban csak gyönyörködni szeretnénk a szépségében, akkor teljesen más fajtát kell választanunk, mintha igényeljük a bújást. A választáshoz pedig mindenképpen kérjük ki szakember véleményét!

Szintén fontos figyelembe vennünk azt, hogy ha kismacskát választunk, az talán előnyösebb, mint egy idősebb, mivel általában egyéves kora körül már kialakul a cica karaktere, s ezen már gyakorlatilag nem lehet változtatni, ráadásul sokkal tovább is lehet velünk.

Az sem baj, ha azt érezzük, hogy nem akarunk egy állandó társat magunk mellé, mert betegségeink vagy lelkiállapotunk ezt nem engedi meg. Ebben az esetben megoldás lehet, hogy egyre több gondozási központ vállal állatterápiát, s így naponta vagy hetente pár órára meglátogatván a foglalkozásokat részesülhetünk a szeretetükben.

 

Ajánljuk még:

Elég a moralizálásból! Mi így küzdünk ésszel a képernyőmérgezés ellen
Családilag van tele a hócipőnk a moralizáló, a jótanácsok aranyesőjét szóró „szakértői véleményekkel” a képernyő előtt töltött idővel kapcsolatban. Eszembe nem jutna recepteket felírni másoknak, cserébe megmutatom, mi hogyan próbáljuk elkerülni a túlzások csapdáját, hogy a gyerekek is, mi is túléljük valahogy képernyőmérgezés nélkül.