Család

Bugyiszabály a gyermekek biztonságáért – nem egyszeri beszélgetés, hanem bánásmód

Tanulmányok szerint a szexuális visszaéléssel érintett kapcsolatokban átlagosan nyolcéves korban történik meg az első bántalmazás, de számadatok szólnak arról is, hogy az esetek tíz százalékában öt év alatti gyermek esik valamilyen szexuális visszaélés áldozatául. Tehát nagyon fontos, hogy már a legkisebbeknek is tanítsunk valamit, ami segíthet a védekezésben. De pontosan hogyan és mit érdemes mondani, hogy közben ne is ártsunk?

A megelőzés kulcsfontosságú. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, nem elég, ha a gyermekeinknek megtanítjuk, mit nem szabad, és mit szabad, éppúgy szükséges az, hogy mi, felnőttként az ő akarata szerint viszonyulunk a testéhez és tisztában legyünk vele, mik is azok az alsónemű-szabályok.

Mit is tanítunk tulajdonképpen?

Azt, hogy ő dönt a saját testével kapcsolatban. Ő mondja meg, hozzányúlhatunk-e a fehérneművel takart testrészeihez , ő dönti el, kinek engedi ezt meg. Ennek része minden olyan döntés, ami az alsó ruházat alatti testrészek érintése kapcsán merül fel, tehát jóval túlmutat azon, hogy fürdés közben vagy wc-használat előtt és után segítséget nyújtunk. Amikor öltöztetünk egy gyermeket, vagy éppen krémezzük a szúnyogcsípéseit, megsimogatjuk a fájó pocakját, játékosan csiklandozzuk, mind-mind azoknál a testrészeknél járunk, amelyek esetében

az engedélyezés az ő döntési körébe kell, hogy essen.

Szülőként persze felmerülhet a kérdés, miért is mondana nemet a gyermekünk? Egyáltalán miért is merülne fel, hogy ő dönt? Ha ott van az a szúnyogcsípés, akkor igenis be kell kenni! Nos, egy ideális világban talán nem is kellene, hogy ilyen tudással vértezzük fel gyermekünket, de ha kicsit hátrébb lépünk gondolatban, talán könnyebben megértjük, honnan is ered ennek a fontossága.

Sajnálatos módon a gyermekeket erő szexuális visszaélések leggyakrabban a saját otthonukban, közvetlen rokonaik által történnek: szülők, nevelőszülők, testvérek, unokatestvérek, nagyszülők, nagybácsik-nagynénik vagy éppen az otthonba beengedett közeli barátok azok, akik a bántalmazást elkövetik.

Amikor arra bátorítjuk gyermekünket, hogy ő legyen az, aki engedélyt ad ezeknek a testrészeknek az érintésére, azzal fontos élményt nyújtunk neki arról, hogy igenis mondhat nemet egy felnőttnek, ha a saját testéről van szó. Gyerekként ez egyáltalán nem egyértelmű, hiszen szinte

minden tevékenységük felnőttek által megszabott, felajánlott, irányított, kevés az olyan helyzet, amikor nemet lehet mondani.

Ez a működésmód sajnos nagyban kedvez annak, hogy a gyermekekkel szemben elkövetett visszaélés hosszú ideig titokban maradhasson. Ezzel szemben, ha gyermekünk tudja, hogy a testéről ő dönt, azzal azt is megélheti, hogyha az ő kérése ellenére történik bármi, akkor az nem helyénvaló. Ez abban is segít, hogy könnyebben hozza szóba ezt szülei, bizalmasai felé, így elkerülhetőbbé válik, hogy hosszú hónapokon, akár éveken át titokban történjen a zaklatás. A szexuális erőszak rövid távon is romboló, de ha hosszabb ideig fennáll, életre szóló károkat okozhat az áldozat számára.

Erőszak vagy visszaélés

Valójában maga az „erőszak” szónak a használata általában nem helytálló gyerekek esetén. Erőszakról olyankor beszélhetünk, amikor például egy felnőtt, önvédelemre törekvő nőt kényszerítenek szexuális együttlétre, tehát a szituáció nyíltan is erőszakosnak címkézhető. A gyerekek helyzete egészen más, náluk külső szemmel látható, észrevehető erőszakról általában egyáltalán nincs szó. Hiszen a felnőttnek

már önmagában a felnőttsége elég ahhoz, hogy hatalmat gyakorolhasson.

Valójában itt a felnőtt-pozícióval való visszaélés történik, ezért a „szexuális visszaélés” a pontosabb kifejezés. Tulajdonképpen éppen ez az, ami vonzó is benne az elkövető számára: a gyermek alacsonyabb pozíciója, kiszolgáltatottsága.

Éppen ezért tévhit, hogy ez a nemi irányultsággal összefüggésben lehet. Egy férfi nem azért bánt kisfiúkat, mert meleg, hanem mert a kiszolgáltatottság okoz számára örömet, és éppen egy kisfiú akadt az útjába. Valójában a bántalmazók nem is mind mondhatók pedofilnak, mert maga a szex sokszor nem a végcél, hanem egy eszköz, amelynek révén megélhetik hatalmukat egy másik személy felett.

Számos, további tévhit kering a közgondolkodásban a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélésekkel kapcsolatban.

Sokan azt hiszik, hogy a tinédzserek vannak a legnagyobb veszélyben,

és számukra ismeretlen, kifejezetten férfi nemű emberektől kell tartaniuk. De valójában bármilyen életkorban ki lehetnek szolgáltatva a gyerekek a szexuális visszaélés veszélyének, ahogy a nemük sem védőfaktor. A fiúk és a lányok éppúgy veszélyben vannak. Az elkövetők kilencven százalékban férfiak, és többnyire heteroszexuálisok, mivel nem a nemiség dönt, hanem a hatalomgyakorlás.

Jó és rossz titkok

A bugyiszabályok megismertetése révén segítünk a gyermekünknek, hogy elkülönítse egymástól a jó és rossz titkokat. Azok, amelyek izgatottá és boldoggá tesznek, jó titkok, viszont amelyeket inkább elfelejtenének, mert nem tudnak tőlük aludni, enni és koncentrálni, azok rossz titkok. Nagyon fontos, hogy a titkok ezen megkülönböztetését megismerjék, mert az elkövetők nagyon gyakran alkalmazzák az „ez a mi kis titkunk” cinkosságára építő stratégiát, hogy elhallgattassák a gyermeket. S bár a gyermek érzi, hogy valami nem stimmel ezzel a kis titokkal, hogy jöhetne ő ahhoz, hogy egy felnőtt titkát kikotyogja?

A bugyiszabályok részeként tehát azt is meg kell tanítani gyermekünknek, hogy a rossz titkokat bizony el kell mondani. Rossz titok az, ha valaki arra kér minket, mutassuk meg, ami a fehérneműnk alatt van, és az is, hogy ha mi nem kérünk ilyet a másiktól, és ő mégis megteszi. Az érintés ezeken a területeken szintén egy rossz titok. Tanítsuk gyermekünket arra, hogy ha ilyesmi történik vele, ha egy olyan titkot őriz, ami nem esik jól neki, mindenképpen ossza meg valakivel. Ez lehet bárki, aki felnőtt, és meg tud bízni benne: óvónéni, tanítónéni, a szülők, egy gondoskodó nagynéni, a közel álló nagymama.

Tehát a bugyiszabályok nem olyanok, mint egy tananyag, amit egyszer meg kell tanulni, és kész.

Átszövi a mindennapjainkat, hiszen a velük való bánásmódban rejlik a kulcsa, hogy a gyerek dönthet a saját testéről, és mondhat nemet, akár egy puszira is, ha éppen nincs hozzá kedve. Ez nem azt jelenti, hogy ha például egy sebet kell gondoznunk azon a területen, akkor azt ne tegyük meg, mert ő nem engedi, de fontos erről beszélni vele az ő szintjén úgy, hogy megértse, és igenis fontos engedélyt adnia.

A visszaélés sokkal gyakoribb, mint hinnénk. Az Európai Bizottság adatai szerint 2021-ben 85 millió olyan képről és videóról érkezett bejelentés, amelyen gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélés látható.

Viszont számos oldal és kiadvány segíti a megelőzést és a mielőbbi felismerést. Részben már idéztem belőlük, de álljon itt egy lista, ahonnan érdemes tájékozódni:

A Hintalovon Alapítvány segédanyagai között számos tanulmány érhető el, ami segít szülőként még jobban érteni a bugyiszabályt, és iránymutatást ad abban is, hogyan segítsünk ezt gyermekünknek is elsajátítani.

Ajánljuk még:

Fészekmodell – válás után mi a jó a gyereknek?

Egy nagyon kedves ismerősöm, nevezzük Melindának, válásra készül. A férjével együtt úgy látják, hogy nem igazán működik a kapcsolatuk, viszont van egy tündéri négyéves kislányuk, akinek mindketten a lehető legjobbat szeretnék adni. Anyagilag van rá lehetőségük, elgondolkodtak hát a fészekmodell, vagy másnéven svéd modell kialakításán az életükben.

 

Már követem az oldalt

X