A nem kívánt, nem várt, nem szeretett anyós története

Család

A nem kívánt, nem várt, nem szeretett anyós története

Nemrég találkoztam egy volt kolléganővel, akivel sok év után egymásra csodálkoztunk. Megnősült a fia, van egy unoka is, egy csodaszép kislány, mégse teljes a boldogság.

„Mert anyósnak, különösen fiú gyerek anyjaként anyósnak lenni nem könnyű”– sóhajtotta az első kávé fölött. Majdnem sírt, de azért mégsem, tartotta magát előttem is, ahogy tartja magát minden találkozásnál, ha a gyerekekhez megy. Először is, mert ott van a menye anyja is a találkozásoknál, aki szintén anyós, de valahogy jobban az, jobban magához húzza a fiatal családot.

„Olyan, mintha csak ő lenne nagymamája annak a gyereknek, és ugyan nem is akarok beleszólni, de úgy érzem, nem is lenne beleszólásom semmibe” – panaszolta szomorúan anyós-sorsát Emma.

„Látom, hogy a fiús anyukákból lesznek a rossz anyósok, rajtunk köszörüli a nyelvét a világ.

Bezzeg a lányok anyukája learatja a babérokat, akármi is történik, mindig ők jönnek ki jobban a helyzetből. Igen, irigykedem, én is szeretnék legitim jogokat a fiatal családban. De ő van közel (egy udvarban laknak), ő a beavatott, én csak kívülálló lehetek. Egy nem kívánatos vendég, akit rövid időre beengednek az otthonukba, de akkor is úgy érzem, éppen csak megtűrnek. Egyébként senkinek se hiányzom” – öntötte ki a szívét.

Pedig Emmáról rendben levált a fia, nincsenek kötődési zavarok, nincs a család nyakán, nem kér számon semmit, nem zaklatja őket. Csendben segít, amikor csak tud, mégse jó semmi, ha ő viszi vagy ő teszi.

Mert a menye anyukája jobban főz, finomabbakat süt, és azt is jobban tudja, mikor kell vizet adni a babának. Lassan már meg se mer szólalni, mert akkor a gyerek fölött egymásra néz a menye, meg a menye édesanyja, és abba a néma szövetségbe becsatlakozik a saját fia is. Egyetértően villan a szemük: Emma nem ért hozzá, hogy is érthetne, hiszen neki fiúgyereke volt (van). Mit tud ő arról, hogy ha kipirosodik egy kislánybaba popsija, mi a megfelelő teendő.

Honnan is tudná azt, mikor kell lázcsillapító a babának és meg ne fogja, fel ne emelje, ezt a gyereket nem úgy kell tartani, és persze ne pont most akarja ringatni, mindjárt alszik, most kelt fel, éppen enni fog, már rázták eleget.  A pelenka se jó amit visz, hol túl nagy, hol meg a gumírozása nem oké, máskor meg miért azt a márkát választotta, tudhatná, hogy azt már nem szeretik. Igen, igen, az első három hónapban azt használták, de már nem szeretik. Váltottak, miért nem követi jobban az életüket?

Követi. Követné, ha hagynák, de mindenkivel közelebbi a kapcsolat, megy a csevegés, adják-veszik a szavakat, leszűrik a tapasztalatokat, csak ő nem kell a képbe. Nem kell a közeledése, nem kell a szeretete. Felesleges.

Pénzt azért adhat, azzal nem lő mellé, de ha lehet, készpénzt adjon, annak nincs nyoma, mostanában jobban szeretik, ha úgy jön a támogatás.

A fia meg hallgat, ide is, oda is húz a szíve. Néha titkon rábólint egy-egy panaszra, csendre meg türelemre inti az anyját, majd talán jobb lesz, ha nagyobb lesz a baba, vagy ha jön majd egy másik. Oszlik majd a teher, nagyobb lesz a szükség.

Emma türelmes, és nagyon szeret, de úgy sejti, nem fog változni ott semmi, akárhány gyerek is születik. Ő nem lehet úgy anyós, se úgy nagymama, ahogy szeretne.

Nem él túl távol, nem idegen, mégis az.

Nem lesz jobb, mert „csak anyós”, a fiúgyerek anyja, akivel óvatosan kell bánni, különben még odaszokik, átrendezi a konyhát, meg a fiatalok életét. Az se számít, ha ezerszer is bebizonyosodik, hogy nem. Ő úgy érzi, akkor is számkivetett marad. A nem kívánt, nem várt, nem szeretett anyós.

 

Már követem az oldalt

X