A városi és kistérségi közlekedés problémáira a hathatós és többszörösen előnyös megoldást a kerékpár kínálja. Pont. A hatótávolság, a gazdaságosság, a pozitív egészségügyi kilátások és az örömteli mozgás szorzata vitathatatlanul az autóhasználat elé helyezi a kerékpáros közlekedést. Csakhogy a bringások száma csökkenni látszik hazánkban. A kerékpáros közlekedés nagyobb mértékű terjedése mintha áthatolhatatlan falakba ütközne. Hacsak…
Az ellenérvek listája hosszú és természetesen nem légből kapott. A kerékpárút hálózat fejlődésének üteme, a közlekedésbiztonság, az erőkifejtéstől való idegenkedés, a kerékpárosokat kiszolgáló munkahelyi infrastruktúra (tároló, zuhanyzó) hiánya mind-mind lehetséges érvek a rendszeres kerékpáros közlekedés elutasítására. Meggyőződésünk azonban, hogy mindezek mellett is folyamatosan terjednie kellene a kerékpárhasználatnak, hiszen ha egy társadalom jövőjébe tekintünk, akkor nem nehéz a kerékpárosban a jövő emberét látni. A legutóbbi statisztikák szerint már számos európai nagyvárosban vette át a vezető szerepet a kerékpározás a közlekedésben. Ennek hatása kimutatható a helyi kisboltok, kávéházak és bisztrók forgalmában, a közösségi kapcsolatok erősödésében, az élhetőbb lakókerületek számának szaporodásában, vagy a közlekedésbiztonságban.
Mi kell hát ahhoz, hogy a kerékpározás mellett szóló érvözön több embert ültessen nyeregbe nálunk is?
Rotterdamot a Maas-folyó szeli ketté, ami alatt 1938-ban építettek alagutat, méghozzá oly módon, hogy az autósok, kerékpárosok és gyalogosok egymástól elkülönített földalatti folyosókban közlekedhetnek. De mi történik, ha a közel kilencven éves alagút gyalogosforgalmat kiszolgáló járata felújításra szorul? Hogyan használhatják a járókelők továbbra is a stratégiailag oly fontos átkelőt? Ahelyett, hogy a gyalogosokat átengednék a kerékpáros alagúton, vagy több kilométeres kerülőútra kényszerítenék, Rotterdam egy okos megoldást talált: kötelezővé tette a kerékpározást az alagútban.
Rendben, mondhatnánk, de mi a helyzet azokkal, akik nem szeretnének kerékpárral közlekedni a nap további részében vagy egyszerűen nincs kerékpárjuk? Számukra a város ideiglenes kerékpármegosztó rendszert hozott létre, amelynek élénk narancssárga kerékpárjai közvetlenül az alagút bejáratánál várják a járókelőket. Bárki foghat egy kerékpárt, átpedálozhat az alagúton, és a másik oldalon leadhatja azt. Ez nem csak egy önkiszolgáló rendszer: a személyzet tagjai ott vannak, hogy segítsenek a zökkenőmentes működésben, és gondoskodjanak arról, hogy a kerékpárok az alagútban maradjanak. Mivel nem mindenki tud kerékpárra ülni, Rotterdam ingyenes kerékpártaxi szolgáltatást is kínál. Kerékpáros riksák szállítják az azt igénylőket a folyó két partja között. Az okos megoldásnak köszönhetően mindenki zökkenőmentesen haladhat a gyalogos aluljáró lezárása ellenére is.
A kiépített rendszer rávilágít arra, hogy a holland városok nem csak tolerálják a kerékpározást és a gyaloglást, hanem prioritásként kezelik és innovatív megoldásokat kínálnak ezekhez. Ahelyett, hogy kényelmetlenséget okoznának, működőképes, sőt szórakoztató fejlesztésekkel segítik az emberek mozgását.
Az jut eszembe, hogy hazánkban egy ilyen megoldásnak az adott közlekedési probléma leküzdésén túlmutató szerep is juthatna: a kerékpáros közlekedéstől idegenkedők is megtapasztalhatnák egy kis időre, hogy mennyire élvezetes dolog bringával járni-kelni. Feltéve, hogy hagyják az embert.
123rf
Mondjuk képzeljünk el egy balatoni kistérséget, ahol csak kerékpárral lehet közlekedni hétvégén. Képzeljük el a parti főutat, amely teljes szélességében a bringásokat szolgálja. Képzeljük el a jó levegőt, az autók hiányában beálló nyugalmat, a kellemes csevegéseket bringás és bringás között, az új barátságokat, az ezernyi addig fel nem fedezett értéket a tájban. Képzeljük el, hogy a falu csendjét végre nem a pékség előtt begyűrűző autós tülekedés veri szét. Hogy végre nem alakul ki dugó amiatt, hogy 3-4 kilométeres távra is az autójukat választják az emberek. Hogy akinek nincs kerékpárja, az is könnyen felpattanhat egy bérelhető közbringára, és aki nem tud kerékpározni, azt riksák szállítják a csodaszép partvidéken.
Valószínűleg sokakban felmerülne, hogy egy olyan kiemelt üdülőkörzetben, mint a Balaton és környéke, nem a kerékpárhasználatot kellene korlátok közé szorítani, hanem az autókét. Meggyőződésem, hogy ha a megfelelő körülmények között olykor-olykor kötelezővé tennénk a bringázást mindenki számára - hasonlóan a rotterdami példához -, az sokakat ébresztene rá a kerékpározásban rejlő lehetőségekre - és még inkább a felszabadult örömélményre. És innen már csak egy lépés, hogy a hétköznapokban is a kerékpár legyen az első számú közlekedési eszköz.
A Straván már sokan követjük egymást a rovat olvasói közül. Rovatunkban örömmel számolunk be arról, hogy ki-ki hogyan kezdi a bringás szezont, hogyan tart saját, külön bejáratú tavaszünnepet. A teljesítmény nagysága lényegtelen, a személyes kihívás, egy apró lépés előre sokkal fontosabb. Ha van kedvetek csatlakozni, írjátok meg nekünk, hogy hogyan ünneplitek a tavaszt, és küldjetek képeket is.
Címünk:
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
sirláncelot készülődését a nagy tavaszi próbatételre a "The Rite of Spring" című bejegyzések alatt követhetitek a Straván.
Rovatunk korábbi cikkeit pedig itt olvashatjátok.
Borítókép: Shutterstock
A bringásoknak magasabb az értelmi szintje… Bocs
És ezen már tudományos pecsét is van
