“Szégyen megöregedni anélkül, hogy felfedeznénk testünk szépségét és erejét.” Az idézet nem egy edzőterem faláról származik. Még csak nem is Jason Momoától vagy a jó öreg Arnoldtól. A nyugati civilizáció eszmeiségét megalapozó filozófus, az emberi értelem örök szószólója, Szókratész vélekedett így. Egy ikerpárokon végzett évtizedes kísérlet most már tudományosan is igazolja az ókori bölcselőt: a fizikai edzettség, különösen a lábak erőnléte (!), drámai mértékben befolyásolja észbeli képességeinket. Bringások, nyeregbe!
A gondolat mégiscsak abszurd: egy brutális lábgyakorlatoktól kicombosodott fickó esze gyorsabban vágna, mint egy átlagemberé? Világos, hogy itt sok forog kockán. Közelítsünk tehát óvatosan a felvetéshez.
Mindenekelőtt egy újabb idézet. Amikor a világ rácsodálkozott a relativitás elméletének mélységeire, a tudóstársak leesett állal kérdezték Einsteint, hogyan vetődött fel benne az alapgondolat. “Kerékpározás közben jutott eszembe” - válaszolta a tudós. Bár minden bizonnyal a megfigyelő és a megfigyelt tárgyak mozgásából fakadó törvényszerűségekre utalt ezzel, a friss élettani kutatások azt is megerősítik, hogy a rendszeres bringázás lényegesen élesebbé teszi az elmét, már a rövidebb tekerések alatt is. Többszörösen sem véletlen tehát, hogy éppen egy kerékpár nyergében ugrott be az elmélet Einsteinnek, nem pedig a kandalló előtt pipázgatva.
A vonatkozó kísérletben résztvevő alanyoknak nyolc héten át, heti három alkalommal mindössze 30 percet kellett bringázniuk kint, a szabad levegőn. A kutatók tehát olyan edzésmennyiséget szabtak meg, amely mindenki számára könnyen teljesíthető. A részvevők közé nem válogattak be amatőr sportolókat, akik hosszabb ideje építették képességeiket. Az eredmények már röpke két hónap elteltével is megmutatkoztak: a részvevők koncentrációs képessége és felfogási sebessége jelentős mértékben javult!
De hogy kerül ide a lábak, a combok edzettsége?
Egy másik kísérlet során a kutatók kifejezetten arra voltak kíváncsiak,hogy alsó végtagjaink izomkapacitása befolyásolja-e mentális képességeinket.
Az eredmények megbízhatósága érdekében különösen nagy gonddal állították fel a vizsgálati folyamatot. 324 középkorú női ikerpárt válogattak a kutatásba, akiket tíz éven keresztül időről-időre élettani szűrővizsgálatoknak vetettek alá. Az ikerpárok bevonásával az volt a kutatók célja, hogy kizárják a genetikai okokból bekövetkező változásokat az alanyok egészségi állapotában, hiszen az ikrek közel azonos génállománnyal rendelkeznek. Így a kutatók az edzettségbeli különbségek hatását tanulmányozhatták lecsupaszítva.
Az eredmények óriási különbséget mutattak az olyan ikerpárok esetében, ahol a testvérek edzettségi szintje, különösen a comb- és lábizmok robbanékonysága jelentősen eltért. A kognitív képességek élessége és a szürkeállomány mennyisége sokkal magasabb volt az edzettebb testvérben, mint kevésbé edzett ikerpárjában.
A lábak erőállapota tehát kimagasló mértékben befolyásolta az agyi képességek alakulását.
“Gyalogolni jó” - juthat az eszünkbe szeretett Móricz Zsigmondunk, akinek szállóigéje szintén nem várt igazolást kap a kísérlet nyomdokán.
A gyaloglás, a futás, a bringázás - ez utóbbi különösen - nagy mértékben mozgósítja agyunkat. A folyamatos navigáció, az egyensúlyozás, az élő kapcsolat a környezetünkkel, a térbeli tájékozódás, a külső tényezőkre adott azonnali reakciók mind elménk tudatos működését és döntéshozási képességünket javítják.
Van azonban egy megkerülhetetlen dolog, amit fontos hangsúlyozni ebben a témában.
Az, hogy a rendszeres fizikai edzés - a kerékpározás kiemelten is - élesebbé teszi agyunkat, nem jelenti azt, hogy egyúttal intelligensebbek, okosabbak, vagy műveltebbek is leszünk. Agyunk képességei nem egyenlőek valós tudásunkkal. Egy remek élettani állapotban lévő agy többre képes ugyan, de csak abban az esetben, ha tulajdonosa használni is szeretné valamire. A folyamatos tanulás, tájékozódás, művelődés szerepe megkerülhetetlen. A fizikai edzés lehetőséget teremt, de hatása az agyra csak akkor érvényesül, ha kellő tudást táplálunk elménkbe.
Bölcseinktől inspirálva tehát leszögezhetjük: az izmok edzése az elme dolgoztatása nélkül ugyanannyira megkérdőjelezhető, mint az elme túráztatása a fizikum elhanyagolása mellett. Rendszeresen kerékpározó embertársaink kiváló eséllyel kutathatják a személyes kiteljesedés ezernyi ösvényét. A kerékpározás és az olvasás kombinációja csodálatos lehetőség az egyensúly megteremtésére.
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
sirláncelot elérhető a Straván. Rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatjátok.
Fotók: 123rf
