Létezik egy metszéspont a természeti népek és a kerékpárosok látszólag egymástól idegen kultúrájában: a tavasz rítusa. A Nap megújuló erejét köszöntő törzsi tánc és a hosszú tél utáni első bringás kirajzás napsütötte eufóriája szoros rokonságot mutat. A vadon élő ember számára az év legnagyobb ünnepe a tavasz érkezése - az elkötelezett kerékpárosok számára nem kevésbé. Illik tehát méltóképpen ünnepelni - a tavaszt és saját két keréken guruló vágyainkat.
Mindenekelőtt egy témába vágó szolgálati közlemény: az Aktív Magyarország program keretében, a Pilisi Parkerdő Zrt. kivitelezésében február-március során megújul a Pap-rét és Visegrád közötti csodálatos erdei út, amely megannyi kátyúja ellenére is bringások ezreit vonzotta mindig. Ennél szebb ajándékot nem is kívánhatnának maguknak a budapesti és környékbeli kerékpárosok a tavasz ünnepére.
De mitől válik a szezonkezdés rítusa igazán izgalmassá és személyessé? Ennél a pontnál kerül elő az ünnep fogalma. Ünnepelni sokféleképpen lehet, de az igazi ünnep az, amelynek kereteit, szokásait mi magunk szabhatjuk meg. Márpedig tavaszköszöntő kerékpáros rítusunk minden mozzanatát mi magunk építhetjük fel.
Először is kell valami, ami emlékezetessé és nagyszerűvé varázsolja a szertartást. Mi sem kézenfekvőbb, mint egy csodálatos, de komoly kihívásokat tartogató útvonal teljesítése. Egy olyan útvonalé, amely kétségeket ébreszt, és kérdéseket vet fel bennünk. Képesek leszünk a végére érni, legyőzni az emelkedőket? Teljesíteni tudjuk egy nap alatt? Egy olyan útvonalé, amelyről felkészülés nélkül nem is álmodhatunk. Amelyre érdemessé kell válnunk. Hasonlóan egy törzsi beavatási szertartáshoz. Minél több a kétség, annál teljesebb a rítus. Mindenki emlékszik arra, hogy jellemzően mekkora, és milyen nehézségű távokat teljesített a tavalyi szezonban. Vegyünk hát nagy levegőt, és lőjünk a leghosszabb távunk fölé egy kicsivel. Jómagam így gondolkodtam: a tavalyi csúcsom 180 km volt, 1100 méteres emelkedéssel, tehát ha április végéig sikerülne egy 200 kilométeres útvonalat teljesítenem 1500 méter körüli emelkedéssel, akkor joggal érezhetném, hogy méltó emléket állítottam a tavasz, a megújulás eljövetelének. És mellesleg, csodálatos formába hoznám magam a bringás főszezonra.
Télvégi formámból kiindulva a dolog szinte biztos kudarcnak ígérkezik.Tehát ez egy jó cél. Mondjuk eltekerhetnék Budapestről a Fertő-tóhoz. Csakhogy a Duna mentén haladva valószínűleg nem lenne meg a kitűzött emelkedés. Elpedálozhatnék Keszthelyre - a Balaton-felvidék dombjai között valószínűleg közel kerülnék a célomhoz. Vagy: fel Kékestetőre, aztán le a Tisza-tóhoz. Az biztosan kiadná a kiötlött penzumot.
Sokan vagyunk, akik magát a készülődést tekintjük a legjobb dolognak az ünnepben. Felállítottam tehát a megfontolni és megfejteni való dolgok listáját. Ezek nélkül biztosan kudarcba fulladna a vállalkozás.
Edzésmunka
Nem belehalni, építkezni. Aranyszabály a fokozatosság. A hirtelen távolságnövekedés gyors út a sérülésekhez vagy a kiégéshez. Kiváló módszer, ha minden héten körülbelül 10%-al növeljük a leghosszabb kör hosszát. Ez a lassú és egyenletes növekedés anélkül fejleszti az aerob kapacitást, hogy túlterhelné a testet. A 2-es zónában csodák történnek.
Vissza a hegyre
Néha azért mégiscsak bele kell halni egy kicsit. Személyes tapasztalatom az, hogy a rövidebb, 45-60 perces körök, amelyek meredek, 12-15 százalékos emelkedőkön visznek át, rendkívül hatékonyan építik az emberfia teherbírását. A rövidebb dombok remek terepek egy-egy “mindent-bele” támadásra. Nem szabad megfeledkezni az edzőteremben végezhető erőnléti edzésekről sem. A törzsizomzat megerősítése jelentősen javítja az egyensúly- és kényelemérzetet a
nyeregben egy hosszabb nap során.
Nyújtás, nyújtás, nyújtás
Mint a rétes. Naponta. Térdhajlító izmok, derék, nyak, váll, hát. Kinek-kinek érdemes megtalálnia azokat a nyeregben elvégezhető apró gyakorlatokat is, amelyekkel egy hosszabb túrán lazítani tudja az izmait.
A bringa belövése - újra és újra
Az igazságtalanság netovábbja, hogy a tavaly oly nagy gonddal, hosszú hónapok kitartó keresgélése után megvásárolt, és tökéletesen bevált nyergem teljesen kényelmetlennek érződött az első tavaszi gurulásom során. És mintha a kormánymagasság sem stimmelne. Mintha a tél folyamán kerékpárrontó manók állították volna el mindent a cajgámon. Vagy egyszerűen csak másképp hajlanak a tagjaim a téli tespedés után, mint tavaly a szezon végén, közel csúcsformában. Egy bike-fit sokat segíthet, ha a felkészülés alatt nem simulnak ki a dolgok.
Fejben dől el
Végül persze nem a combizmok játsszák majd a főszerepet, hanem az elme. Agyunk felkészítése előrébb való mindennél. Az útvonal pontos ismerete, az előttünk tornyosuló erőkifejtések előzetes feltérképezése, a meglepetések elkerülése, az erőbeosztás mind-mind segítenek elménknek, hogy teljesítse a projektet. Amikor úgy érezzük, hogy combjaink feladják a harcot, a legtöbbször csak az a gonosz kis hang munkálkodik a fejünkben.
No pressure, pleasure
A sok készülés és a fokozatos építkezés során fontos elkerülni a legrosszabbat: azt, hogy tudatalatt roppant mentális terhet helyezünk saját magunkra. Mivel szintet szeretnénk lépni teljesítményünkben, a kudarc esélye nagyon is magas. A kudarctól való félelem pedig bénító lehet. Titkon azt gondolom, hogy jobb lenne elsőre elbukni a kihívást. De nem adni fel, hanem újra nekifutni, és megcsinálni másodikra, büszkén, győzedelmesen. És közben élvezni minden lépést, ami közelebb visz a célhoz. Azt hiszem, így “maxolhatnám ki” magamnak leginkább a tavasz rítusát.
A Straván már sokan követjük egymást a rovat olvasói közül. Rovatunkban örömmel számolnánk be arról, hogy ki-ki hogyan tart saját, különbejáratú tavaszünnepet kerékpárosként. A teljesítmény nagysága lényegtelen, a személyes kihívás, egy apró lépés előre sokkal fontosabb. Ha van kedvetek csatlakozni, írjátok meg nekünk, hogy hogyan ünneplitek a tavaszt, és küldjetek képeket is.
Címünk:
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
sirláncelot elérhető a Straván. Rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatjátok.
