Biológiai különbözőségünk, fizikai képességeink sokfélesége sehol nem mutatkozik meg jobban, mint a sportban. Van, aki zokszó nélkül bírja a legnagyobb terhelést veleszületett adottságainak köszönhetően, és van, aki beledöglik az edzésmunkába, mégsem törhet ki a középmezőnyből. Az amatőrök világában még nagyobb ez a kontraszt. Olyannyira, hogy sokakat el is ijeszt a sportolástól az összevetés. Reménytelen - gondolják - a sport nem nekem való. Pedig az igazság az, hogy mindenkiből bajnok lesz, aki sportolni kezd! Ez egy axióma.
Egy kedves ismerősöm jelentős túlsúllyal küzdött, ezért elhatározta, hogy sportolni kezd. Első látogatásai a konditerembe nyomasztó gátlásokat ébresztettek benne. A rengő idomok kacagtatóan hatottak a pazarul felépített nők és férfiak körében. Kezdeti ügyetlenkedése a súlyzókkal szemet szúrt mindenkinek. Nem gúnyolta, nem bántotta őt senki, de a tekintetek rászegeződtek, és mindenki azt figyelte: mire megy. Hogy lehetséges-e egyáltalán akkora túlsúllyal - edzeni? Úgy érezte, hogy idegen világba tévedt. Hogy sosem lesz más, mint egy szerencsétlen bolond a szerencsések között.
Sokszor legszívesebben elmenekült volna.
De nem adta fel. Teltek a hetek, és egy nap minden bátorságát összeszedve odaállt a keresztrúd alá, ahol a saját testsúlyos felhúzódzkodást gyakorolták a többiek. Tudni kell, hogy ez a gyakorlat presztízsértékkel bír: azonnal kiderül belőle, hogy ki milyen kondiban van valójában. Ott csak a legjobbak brillíroznak - ők hússzor, harmincszor is felhúzzák magukat könnyedén.
Ismerősöm elszántan megragadta a rudat a feje felett, és a testében fellelhető utolsó erőmorzsalékokat is mozgósítva megpróbálta felemelni súlyszörnyetegét a talajról, fel, egészen a rúdig.
A terem döbbenten figyelte az erőfeszítést. A látvány nem kecsegtetett semmi jóval.
Ám az eltelt hetek elszánt edzésmunkája, és a frusztráció megsokszorozta a fiatalember erejét. Remegő karokkal ugyan, de centiről centire küzdötte testét felfelé az elérhetetlennek tetsző magasságba. Ott fent kitartott egy pillanatig, aztán megadva magát az irgalmatlan gravitációnak, visszahuppant a szőnyegre.
Körülnézett, és érezte, hogy majmot csinált magából. Míg a többiek tucatszor húzzák fel magukat a rúdon, ő kis híján belehalt abba, hogy ez egyetlenegyszer sikerüljön. Vérciki, minek égeti magát?!
Egyáltalán nem számított arra, ami a következő pillanatban történt.
A terem ovációban tört ki. Szívből jövő, őszinte, minden gúnytól mentes, ünneplő ovációban. Olyanban, amivel a világcsúcsot teljesítő atlétákat szokás fogadni. Nem volt senki a teremben, aki ne adózott volna csodálattal a szokatlan rekordnak. Egy kisportolt férfi odalépett hozzá, és vállon veregette: “Ha ekkora plusz súlyt akasztanának rám, én egyszer sem tudnám felhúzni magam.”
A tapsviharban nem kevesebb történt, mint hogy igazi bajnok válhatott belőle. A szó legszorosabb értelmében. A többiek szemében és saját benső értékrendje szerint egyaránt. Elköteleződése a sport mellett véglegessé vált. És rengeteg barátja lett.
A bajnokot nem a genetika választja ki. Bajnok az, aki újra és újra szembenéz a gyengeségeivel. Még csak az sem biztos, hogy képes lesz megbirkózni velük. De úrrá lesz a csüggedésen és a restségen. A személyes kiteljesedés vágya hajtja.
A sport folyamatosan szembesít minket gyengeségeinkkel. Aki kerékpározni kezd, hamar rájön erre. A leglezserebb túra útvonalán is ott vár ránk az emelkedő, ami érezteti velünk képességeink határait, és felveti bennünk a kérdést: mi is a kerékpározás voltaképpen? Lehet-e egyáltalán nem sportként tekinteni a bringázásra?
A világ vezető sportapplikációja, a Strava megjelenése óta az amatőr kerékpárosok könnyen összevethetik eredményeiket társaikéval. A különböző útvonalakon korosztályok szerint kereshetők ki a legjobban teljesítők. Bárki összehasonlíthatja a saját eredményeit a legjobbakéval. A bajnokok köre azonban nem a legjobbak csoportjára korlátozódik.
Fontos, hogy ne a vetélkedést, a megmérettetés állandó kényszerét lássuk az összehasonlításban. Fent lenni a Straván azt jelenti: része vagy a Mezőnynek. És ha folyamatosan ott vagy a mezőnyben, akkor bajnok lesz belőled. A jelenléted tesz azzá. Mindentől függetlenül.
A legnagyobb bajnokok épp a legkevésbé rátermettek köréből kerülhetnek ki.
Ahogy ismerősömet a vállára emelte a konditerem, úgy segíthetünk egymásnak bajnokká válni a közösségi hálón és az olyan applikációkban, mint a Strava. Egymás eredményeinek kommentelése, elismerése talán az egyik legelőremutatóbb emberi gesztus. Bajnokok csevegése egymás közt.
Aki a győzelmi pódiumra való fellépés reménye nélkül sportol, abban a megmérettetés fogalma átalakul - a megszerzett bölcsesség kitágítja a horizontját. A győzelmi dobogó fontos, de létezik egy személyes, bensőbb pódium is, aminek ugyanúgy felemelő érzés a csúcsán állni - és ahonnan ugyanúgy fájdalmas lecsúszni. Gino Bartali a kerékpársport legnagyobb hőse szerint “vannak érmek, amiket a mezedre tűzöl fel, és vannak, amiket a szívedre.”
Mindannyian egyenlő eséllyel vágunk neki minden távnak. Hiszen a táv mi magunk vagyunk.
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
sirláncelot elérhető a Straván. Rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatjátok.
Borítókép: Shutterstock
Itt az új KRESZ, most hallasd a hangod!
Hogyan szeretnél kerékpározni és hogyan kerékpározhatsz majd?
