Tényleg okosabbak leszünk Mozart zenéjétől?

Azt a kutatást, amelynek köszönhetően szárnyra kaptak az úgynevezett Mozart-hatással kapcsolatos elképzelések és gondolatok, Rauscher és munkatársai végezték 1993-ban. A médiában az az információ indult útnak, hogy Mozart zenéje növelte a kísérleti személyek intelligenciáját. Innentől kezdve elég volt néhány kreatív marketinges közbenjárása ahhoz, hogy a csapból is Mozart zenéje folyjon a leendő és a fiatal szülőkre.

A valóságban azonban a kutatásnak semmi köze nem volt a kisgyermekekhez, sőt, az intelligenciához sem. Az eredeti vizsgálatban 36 egyetemista vett részt, akiket három csoportra osztottak: az egyik csoport Mozart D-dúr szonátáját  hallgatta tíz percig, a második ugyanennyi ideig egy relaxációs hanganyagot hallgatott, a harmadik pedig csendben töltötte ugyanezeket a perceket. Ezután térbeli vizuális kompetencia feladatokat oldottak meg, amelynek során

a Mozartot hallgató résztvevők jobb eredményt értek el, a hatás azonban csak 10-15 percig maradt fenn.

Rauscherék maguk is felismerték, hogy további vizsgálatokra van szükség, például elengedhetetlennek ítélték annak felmérését, milyen hatással van ugyanez a zene olyan más kognitív készségekre, mint például a rövidtávú memória. Éppen ezért ugyanez a kutatócsoport a következő években több újabb vizsgálatot folytatott, amelyekben arra voltak kíváncsiak, hosszabb távon is jobban teljesítenek-e a Mozartot hallgató személyek, mint azok, akik más hanghatásoknak vannak kitéve a feladatok megoldása előtt.

Az utolsó kísérletben már szerepeltek gyerekek is, addigra azonban a laikusok körében egyre inkább általánosító vélekedések, elméletek terjedtek el Mozart zenéjének hatásáról. Több országban kötelezővé tették a bölcsődékben a klasszikus zene hallgatását, de Magyarországon is volt egy kismamaklub, ahol heti több alkalommal ez volt a program.

Később Rauscherék próbálták eloszlatni a tévhiteket, újabb és újabb irányokba terjesztették ki kutatásaikat, elismerték első munkájuk korlátait, de addigra már ők lettek referencia mindenki számára, aki Mozart nevével akart kiadni intelligencia-fejlesztő hanghordozót, programot. Egy-két gyors internetes kereséssel még újszülött kiscicáknak készült Mozart cd-re is lehet bukkanni! 

Rauscherék 1993-as, eredeti kísérletét a következő években több mint húsz kutatócsoport ismételte meg, majd Steele és munkatársai összegezték ezeket. Néhány kutatásban találtak bizonyítékot a Mozart-hatás jelenségére, többségükben azonban nem. 

Mára több vizsgálat igazolta, hogy 

az átmeneti intelligencia-növekedést nem kifejezetten Mozart zenéje fokozza, hanem a pozitív hangulatváltozás, amelyet a zene hallgatása elősegíthet.

Így tehát más szerzők műveivel is elérhető hasonló teljesítmény, még csak nem is kell a klasszikus zene területén maradni ahhoz, hogy a zenehallgatás jótékony hatásait észleljük magunkon vagy gyermekünkön.

Annak, hogy miért válhatott ennyire népszerűvé az az elmélet, több oka is lehet. Egyrészt szeretjük az egyszerű, kézzelfogható dolgokat. Lehetséges, hogy elég berakni a nagymamától kapott cd-t a gyereknek ahhoz, hogy majd orvos legyen belőle? Akkor csináljuk! Nem kerül az semmibe.

Másrészt a Mozart-hatás terjesztése remekül felhívja a figyelmet arra, mi emberek milyen nagyon hajlamosak vagyunk torzítani az információt. Ha olvasunk három jól megfogalmazott, lényegretörő mondatot egy újságban, elképzelhető, nem lesz kedvünk utánamenni a részleteknek. Csakhogy így az is elképzelhető, hogy téves állításokat veszünk alapul későbbi döntéseinkben.

Ellenszer nincs más, csak a józan ész.

Ne higgyük el a túl rövid, túl egyértelmű, túl fekete-fehér kijelentéseket, ha nem akarunk beleesni a félreértelmezett, lufivá fújt féligazságok csapdájába.