Mégsem a koplalás a megoldás? Diétás tévhitek nyomába eredtünk

Diétás shake, szaunaöv, fogyitabi – meg egyéb csodaszerek

Mára komplett iparágak hirdetik számunkra a Szent Grált az egészséges életmódhoz, a tuti módszert, amivel gyorsan elérhetjük a vágyott formát, lehetőleg minimális erőfeszítéssel. Ki akar órákat izzadni a teremben, ha már napi pár perc edzés is elég? Ki szeretne a konyhában görnyedni fél napot, főzni, kiporciózni, dobozolni, ha mindezt egy csodaturmixszal kiválthatja? És ha azt mondom, hogy félre még ezzel is, mert létezik egy villámgyors és hatékony fogyasztó kapszula? Jól hangzik, igaz? Sajnos túlságosan is.

A valóság ugyanis az, hogy nincs az a turmix vagy tabletta, ami elvégzi helyettünk az edzést, amivel megúszhatjuk a tudatos étkezést és az ezzel járó teendőket. Bár az ellenőrzött, komoly gyártóktól származó táplálékkiegészítők segíthetnek céljaink elérésében,

ahogy a nevükben is szerepel, ezek csak kiegészítők,

önmagukban ne várjunk tőlük csodát. Sajnos sokan felülnek a reklámoknak, a hangzatos szlogeneknek, és ész nélkül döntenek magukba mindent a várt hatás érdekében. Ez az egészségünk és a pénztárcánk szempontjából sem előnyös. A szomorú igazság az, hogy a testmozgást és a tudatos étkezést nem lehet kivenni az egyenletből.

Csak innen derékból egy kicsit: létezik helyi zsírégetés?

Alighanem mindenkinek van olyan része a testén, amin szívesen változtatna. Ez így van jól, senki sem tökéletes. Van, aki vékonyabb combot, más laposabb hasat szeretne, de olyan is akad, aki formásabb feneket. Ezért pedig képesek gyakorlatok tucatjával megedzeni a problémás részeket, mondván, ezáltal majd leszámolnak a nem kívánatos zsírpárnákkal. De lehetséges koncentráltan egy területről fogyni? A szüntelen felülések leolvasztják a makacs hasi zsírt? A válasz röviden: nem. Nem létezik helyi zsírégetés és

hasazhatunk bármennyit, ettől önmagában nem lesz kockás a hasunk.

Az pedig a genetikánktól függ, hova vagyunk hajlamosabbak hízni. Sajnos ez megkerülhetetlen, viszont nem kell kétségbeesni, a helyzet egyáltalán nem reménytelen. A zsírégetés ugyanis az egész testben egyszerre zajlik. Aki tehát heti ötször ész nélkül edzi a combját, remélve, hogy eltűnik róla a zsír, tévúton jár. Az izom persze tónusosabb, formásabb lesz, a zsírréteg azonban nem fog róla eltűnni.

A megoldás itt sem atomfizika: a megfelelő étrend és aerob edzés fogja beindítani a zsírégetést.

Milyen az aerob edzés? Ez egy viszonylag alacsony pulzusszámon végzett, kicsi vagy közepes intenzitású edzés. Szervezetünk ilyenkor elsősorban a zsírokat használja üzemanyagként: mindenhol, nemcsak egy-egy helyen. Ha tehát megfelelünk ezeknek a szempontoknak, akkor idővel a kívánt területen is el fogjuk érni a várt eredményt. Ehhez azonban a megfelelő odafigyelés és munka megkerülhetetlen.

Koplalás: a végletekig, és tovább.

Általában a diétás tévhitek egyazon tőről fakadnak: az emberek gyorsan, lehetőleg azonnal eredményt akarnak. Nem rendszerben gondolkodnak, nem akarnak hosszú heteket, hónapokat rászánni arra, hogy formába hozzák magukat, a változás elérésének lehető leggyorsabb módját keresik.

Ilyenkor szokott bejönni a képbe a legrosszabb verzió: a koplalás. Nulla szénhidrát, diétás shake-ek, mikroszkopikus adagok, napi egyszeri étkezés – ehhez hasonló extrém „diéták” sorával találkoztam az évek alatt személyi edzőként. S a legtöbben néhány nap elteltével elégedetten konstatálják, mennyivel laposabb is lett a hasuk.

Mondanom sem kell, a dolog nagyon hamar vissza szokott ütni. A jól felépített diéta egyik alapszabálya ugyanis a fokozatosság elve. A szervezet akkor fog tudni optimálisan működni, ha semmiből nem szenved hiányt, ha nincs kitéve a szélsőségeknek. Szüksége van a vitaminokra, ásványi anyagokra, a megfelelő mennyiségű és minőségi fehérjékre, szénhidrátokra, és igen, még a zsírokra is. Úgy általánosságban véve tehát egy kiegyensúlyozott étrendre. Ez persze azt feltételezi, hogy a folyamat több időt vesz igénybe, azonban az eredmény tartós lesz.

A koplalás kezdetben látványos eredményt hoz, és ez kilókban is megmutatkozik, ez kétségtelen. A gond csak az, hogy ilyenkor általában vizet veszítünk, vagy az izmainkat kezdjük „elégetni” nem pedig azt a fránya zsírt. Ráadásul ez a fajta kalóriamegvonás sokként éri a szervezetet, ami ezért raktározó-üzemmódba kapcsol, és még jobban „ragaszkodni” fog a meglévő zsírpárnákhoz. Emellett az anyagcsere is lelassul, ami szintén nem kedvez a fogyásnak. Ha pedig vége az önsanyargatásnak, menetrendszerűen érkezik a jojó-effektus.

A vízhajtás

Újabb „kiváló” módszer a gyors eredményt üldözőknek. A vízhajtás ugyan adott esetben hasznos lehet, például vizesedés esetén, de zsírvesztés szempontjából teljes tévút, és könnyen az egészségünk rovására mehet. Ez az állapot ugyanis nem fenntartható hosszú ideig és ha rosszul csinálják – már pedig legtöbben nagyon rosszul csinálják –, komoly egészségügyi kockázatokat hordoz magában. Sokan mégis a fogyókúra egyik eszközeként tartják számon.