Roller
Az első fából készült rollereket kézzel faragták, utódjuk, az összecsukható alumíniumroller csak 1996-ban készült egy svájci fiatalembernek, Wim Ouboternek köszönhetően. 1999-ben Japánban már közlekedési eszközként használták, teljesen megszokott volt, hogy a fiatalok ezzel jártak be munkahelyükre.
Ma reneszánszát éli a roller, de leginkább annak elektromos változata. A jó idő beköszöntével azonban azt javaslom, hogy ne kíméljük túlzottan izmainkat: fogjunk két kezünkre egy klasszikus, lábbal hajtós rollert, és fedezzük fel a sétányok és folyó menti töltések virágba boruló tájait!
Toe wrestling
A toe wrestlinget – amit magyarul lábszkandernek hívhatnánk – 1976-ban, az angliai Derbyshireben rendezték meg először. A lábujjbirkózás szabályai meglehetősen egyszerűek: lehúzott cipővel a versenyzők lábaikat egymásnak tartják, összekulcsolják a nagylábujjaikat, és megpróbálják lenyomni. Egy menet három körből áll, amelyet jobb lábbal, majd bal és újra jobb lábbal játszanak. Van férfi és női lábujjbirkózó bajnokság is, de kezdetnek talán vegyesben is próbálkozhatunk!
Frizbi
Az egyik leglegendásabb eredetű játékunk. Számos nemzet és csoport tulajdonítja magának feltalálását, közülük a legérdekesebb sztori a connecticuti bridgeporti Frisbie Pie Company története. A cég pitéket készített, amelyeket főiskolásoknak adtak el, és állítólag a hallgatók hamar felfedezték, hogy az üres tortaformákat fel lehet dobni és el lehet kapni, ezzel végtelen órányi játékot és sportot biztosítottak maguknak. A származási versenybe a Yale is beszállt: szerintük még 1820-ban egy Elihu Frisbie nevű yale-i egyetemista elkapta a felé haladó gyűjtőtálcát, és ennek a mozdulatnak köszönhető a frizbi feltalálása. Akárhogy is van, tény: a frizbi az egyik legszórakoztatóbb szabadtéri játékunk, amit csapatban, párban de akár kedvencünkkel is játszhatunk, garantált élményt és egészséges környezetet biztosítva magunknak.
Poohsticks
A Poohsticks Milne Micimackó című könyvében tűnik fel először. A mesében Róbert Gida és barátai játszották ezt a sportot. Az a lényege, hogy egy hídról egy folyóba különböző gallyakat, és ágakat dobáltak. Minden játékos egyforma mennyiségű ágat dob a sodródó folyóba, a győztes pedig az lesz, akinek a botja először felbukkan a híd másik oldalán. A Poohsticks olyan népszerű lett, hogy 1984 óta Angliában évente bajnokságot is rendeznek belőle. Egy biztos: kisgyerekeknek, szerelmeseknek és álmodozóknak tökéletes tavaszi program!
Tandem bicikli
A tandem kerékpárok feltalálása az 1890-es évek végére tehető. 1898-ban Mikael Pedersen kifejlesztette a saját kétszemélyes tandemét, a Pedersen Bicycle-t, majd számos változatot dobtak a piacra, azonban igazi népszerűségét a 60-as években sikerült csak kivívnia magának. Voltak évek, amikor reneszánszát élhette, de az utóbbi időben megint a feledés homályába merült – pedig pároknak, családoknak kifejezetten szórakoztató élmény egy ilyenen kerekezni!
Gurning
A gurning nem egy tipikus sport, de rendkívül jó móka: az nyer, aki a legfélelmetesebb, legmókásabb, legkülönlegesebb arcot tudja vágni. A grimaszolás, az arcjáték állítólag 1297-ből származik, ekkor volt ugyanis az első gurningverseny az Egyesült Királyságban, amit azóta is évről évre megtartanak. Érdemes megnézni az elmúlt évek győzteseit, egészen elképesztő, hogy mennyi izmunk van az arcunkon, amit talán nem is ismerünk…
Tollaslabda
A tollaslabda egy valójában többezer éves játék, európai elődjének a „jeu volant” (repülő játék) tekinthető, amelyet a 17. századtól kezdve játszottak, leginkább a fejedelmi udvarokban. Mai formáját a brit katonatiszteknek köszönhetjük, akik 1860 táján „poona” néven ismerték meg Indiában, és honosították meg Angliában. Sokan a strandszezonhoz és a homokos vízparhoz kötik, pedig igazi tavaszi sportról beszélünk. Ilyenkor még a nap sem süt annyira a szemünkbe, könnyedén nyomon követhetjük a tollaslabda szépen ívelő útját, így nagy eséllyel ritkábban kell lehajolnunk érte egy félresikerült passz után.
Sepak takraw
A sepak takraw egy félezer éves múltra visszatekintő maláj csapatjáték, amit régen bambuszból font labdával játszottak. A labdát – hasonlóan a lábtoll-labdához – a kéz kivételével minden testrésszel lehet érinteni. A sepak takraw akrobatikus labdajáték, a játékosok két méter magasra is ugranak, hogy a háló fölött átrúgják a labdát. Őshazájában közkedvelt az olló egy hátra szaltóval egybekötve, tengelykörüli forgással való labdaleütés vagy a vízszintes pörgéssel történő leütés – tehát a játékhoz szükség van némi akrobatikus tudásra is. Ne ijedjünk meg! Alakítsuk saját képességeinkhez a játékszabályokat, és máris egy hangos nevetésekkel teli meccsen találjuk magunkat.
