Aktív

Kitartóan égeted majd a kalóriákat, ha nem edzést, hanem szórakozást keresel

Játszani jó, játszani öröm, játszani kell – ötven, hatvan, hetven felett is. Sőt: akkor kell csak igazán!

Immár több évtizede járom az országot, gerontológiai szemináriumokat és előadásokat tartva, s mindig akadnak visszatérő hallgatói kérdések. A rendszeres mozgás fontossága kapcsán például rendszerint felmerül: milyen mozgásformát válasszunk hatvan év felett? Erre mindig két válaszom van: az első az, hogy ami nekünk a legjobban tetszik (és az orvosaink is jóváhagyják), a második pedig az, hogy annyit mozogjunk, amennyi jólesik. Míg az előbbi tanácsot relatív könnyen megfogadják a legtöbben, a másodikat már lebecsülik – pedig ha a testedzés során egy játékhoz hasonló, önfeledt állapotba kerülünk, azért testünk-lelkünk hálás lesz, ebben az állapotban ugyanis boldogsághormonok szabadulnak fel, illetve intenzívebb és eredményesebb testmozgásokat tudunk végezni, mintha csak kötelességből, erőlködve szeretnénk teljesíteni a napi penzumot.

Kutatások bizonyítják, hogy érdemes általunk kedvelt mozgásformát választani. Ha így teszünk, nagyobb eséllyel tartunk ki az egészségmegőrző tevékenység mellett, ráadásul egy-egy foglalkozáson jobban odatesszük majd magunkat, több kalóriát égetünk el. Egy vizsgálatban például interaktív videójátékok pályáin kellett előrehaladni a résztvevőknek úgy, hogy egy biciklit hajtottak; az eredmények azt mutatták, ők keményebben és nagyobb örömmel tekertek, mint azok, akik csak simán szobabicikliztek. Ugyanez a hatás megfigyelhető azoknál a virtuális játékoknál is, amelyeket idősebb korban a szellemi romlás ellenében, vagy éppen a demencia lassítására találtak ki, s az emberek konzolokkal a kézben játszanak; ha élvezik a játékot, jobb teljesítményekre képesek. 

Amikor mozgásprogramot választunk, figyeljük meg a társaságot és az oktatót is. Nem hiba, ha kérünk egy alkalmat, amikor megnézhetjük a foglalkozást, hogy megnézzük mit csinálnak, és hogyan kommunikálnak egymással a résztvevők. Ha a fókuszban az edzés, az erőlködés és a teljesítménykényszer van, lehet, érdemes továbbállnunk. Az edzőtermekben, közösségi házakban szervezett tornák, köredzések sokak számára túl kemények, vagy éppen túl unalmasak – de ahhoz, hogy kíméljük ízületeinket és vigyázunk izmainkra, nem kell túlontúl unalmas edzésekre járni. Kereshetünk inkább játékos foglalkozásokat, például táncos mozgásformát, esetleg hullahoppot.

Szerencsésebb helyzetben vagyunk, ha világ életünkben szerettünk úszni, futni, kirándulni, teniszezni stb. Ha van olyan bejáratott mozgásforma, ami kikapcsol és egyben feltölt minket, ezek mellett – ha az egészségünk nem kíván mást – nyugodtan kitarthatunk, de az intenzitás növelése helyett érdemes inkább a változatosságot szem előtt tartani. Vagyis ne mindig a kedvenc sportunkat válasszuk, hanem ismerkedjünk hasonló örömöket tartogató más mozgásformákkal, ugyanis időskorban kiváltképpen fontos, hogy többféle terheléssel szemben is ellenállóak legyünk. Lehet, hogy végtelen számú hosszt legyűrünk az uszodában, de egy emeletnyi lépcső kifog rajtunk. Az is lehet, hogy a lépcsőn csak úgy szaladgálunk fel és le, de negyedóra séta már gondokat okoz – ha viszont többféle, különböző kihívásokat tartogató testmozgást is végzünk, nemigen érnek majd meglepetések bennünket. Érdemes lehet például felkeresni a különböző kültéri kondiparkokat, szabadtéri felnőtt-játszótereket, ahol tucatnyi változatos testmozgást végezhetünk a kihelyezett különféle eszközökkel. Ezek a változatos mozgások izgalmassá és érdekessé teszik a mindennapi tréningeket. Ha pedig nem bátorkodnánk egyedül lemenni egy ilyen parkba, keressünk társaságot magunk mellé – ez is csak egy plusz ösztöke lesz, egyrészt az induláskor, mikor már csak azért is megyünk, mert a másik számít ránk, másrészt az edzés során, ami így társasági program is lesz.

Ne becsüljük le a hétköznapi élet feladatai közben végzett mozgást sem! A kertészkedés, egy út a piacra, egy séta a közeli erdőben vagy parkban, egy gombászás, de még egy otthoni alapos takarítás is átmozgatja az egész testet, miközben hasznos, értelmes, élvezetes módon kötjük le magunkat. 

Egy a lényeg: a napi mozgás elsősorban nem szigorúan előírt feladat, amelyet görcsösen, mindenáron teljesíteni kell! A napi mozgás iránti vágy egy belülről fakadó érzés, amely mindannyiunkban megvan. Nézzünk meg egy kisgyereket, aki a világra nyitottan megy, felfedez, hajol és kutat – minden után. Természetes, hogy ha idősebb korban már nem vagyunk ennyire kíváncsiak, lelkesek, de az is természetes, hogy érdeklődünk a külvilág iránt, hogy nem akarunk begubózni, hogy tenni, menni akarunk. Keressük meg az inspirációt, amitől vezérelve mindennap játékosan, izgalmasan, változatosan mozgatjuk meg a testünket, biztosítva ezzel a hosszabb életet magunk számára. Ne légy görcsös – mozogj szabadon! Akárhány éves is vagy.

Ajánljuk még:

Zöldcsütörtöki fogások – ínyenceknek is!

A hagyomány szerint zöldcsütörtökön – az utolsó vacsorára emlékezve – friss zöldekből készült ételeket illik fogyasztani. Idén szerencsénk van, hiszen hamarabb érkezett a tavasz, és már bőven van madársaláta, sóska és csalán, de zsenge spenótot is lehet már látni a kiskertekben. Többségünk a piacról szerzi be ilyenkor a főzelékhez, leveshez valót, és bár a tradicionális receptek szerint nemcsak húsmentesen kell ezekből elkészíteni a napi betevőt, hanem szigorúan böjtösen is, állati zsiradék és fehérje nélkül, ma már az is méltányolható, ha valaki legalább arra figyel, hogy valóban kerüljön zöld az asztalra zöldcsütörtökön. Ehhez adunk néhány tippet.

 

Már követem az oldalt

X