Energiák, ha egyesülnek: barátság 40 felett

Elmúltam 40 éves, amikor egy váratlan fordulat miatt, egy új munkahely kapcsán újra az iskolapadban találtam magam. Amikor bementem a terembe, és megláttam a csoporttársaimat, úgy éreztem magam, mintha az idősebb fiam mellé kellett volna beülnöm az iskolapadba. Egy űrlap kitöltés kapcsán segítséget voltam kénytelen kérni valakitől. Felemeltem a fejem, és megláttam egy sárga pulcsit a rengeteg haspóló és nyakig felhúzott derekú nadrág között. Azt gondoltam, ez a pulcsi tetszik, teszek egy próbát… És érdemes volt!

Hamarosan kiderült, hogy egy korombeli, hasonló beállítottságú, ugyancsak gyerekeket nevelő, új pálya felé orientáló nőhöz fordultam, aki segítőkészen állt rendelkezésemre, ráadásul ő is szomjazta a megerősítést, hogy ez ennyi idősen, ennyi idősek között is menni fog. És persze, hogy ment! Nemcsak a képzés akadályait ugrottuk meg, de egy örök életre szóló, őszinte barátság kezdete is volt az a nap. Hálás voltam az órákon megszerzett tudásért is, de a legnagyobb örömet új barátnőm társasága okozta, akivel azóta is nagy energiákat fektetünk abba, hogy család, munka és a többi őrület között is találjunk időt egymásra.

A következő váratlan esemény kapcsán három csodálatos nővel fújt össze a szél, még tavaly nyáron. Limonádét szürcsölgettem egy presszó teraszán, amikor egy régen látott ismerős bukkant fel, aki aznap ünnepelte az ötvenedik születésnapját. Az újra találkozás nagy örömére azonnal meg is hívott a partira, és én azonnal el is fogadtam a meghívást.

Csak később gondoltam bele, hogy még soha nem mentem egyedül olyan buliba, ahol nem ismerek senkit. Végképp megbántam a hirtelen beleegyezésemet, amikor odaértem, és láttam, hogy tényleg a világon senkit nem ismerek a meghívottak között. Gyorsan bele is kapaszkodtam egy pálinkáspohárba, és pont azt latolgattam, hogyan lehetne észrevétlenül eliszkolni, amikor belépett a terembe a három grácia. Három teljesen különböző karakter, akikről az volt az első benyomásom, hogy bizonyára csak az ajtóban találkoztak. Az egyik harsány volt, nagyhangú, áradt belőle a vitalitás, a másik picike, viszont nem lehetett nem észrevenni okosan csillogó szemeit és huncut mosolyát. A harmadik egy klasszikus szépség, aki visszafogott távolságtartással és eleganciával vonzott magára minden tekintetet. 

Egyenesen felém vették az irányt. Láttam, hogy ők is feszengenek egy kicsit, és kapaszkodót keresnek, ezért gyorsan a kezükbe nyomtam nekik is egy-egy pálinkáspoharat. És azzal ott

kezdetét vette valami egészen különleges, minden sallangtól mentes lélekbarátság köztem és közöttük.

Korban hasonlóak vagyunk, de azt hiszem, ez az egyetlen hasonlóság közöttünk. Négy hihetetlen életút áll mögöttünk, amiről az első pillanattól kezdve kendőzetlen őszinteséggel tudunk beszélni egymásnak.

Ezeknek az azonnali lélekkapcsolódásoknak az lehet az oka, hogy óriási tisztelettel tudunk egymás felé fordulni. Nem azért nézünk fel a másikra, mert milyen autója van vagy milyen szakmai sikereket tud maga mögött, hanem azért, ahogyan a sok kihívást és mélységeket átvészelte. Éppen úgy, ahogy egymástól akkor még távol, de hasonló lelkierővel és kitartással tettük mind a négyen.

Nagy örömmel gondolok az új barátaimra, és a régieket sem háttérbe szorítva, minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ápoljam ezeket a kapcsolatokat, mert bennük olyan emberekre találtam, akik akkor is értenek, ha nem értenek egyet velem, akikkel szívből tudok nevetni, de akkor is odaülnek mellém, amikor sírnom kell. Akik támogatnak a nehézségeimben, és önzetlenül tudnak örülni a sikereimnek, akik feltöltenek és fogják a kezem, amikor arra van szükségem.

Mostmár hiszek ezeknek a kapcsolódásoknak a létjogosultságában, mert úgy érzem, hogy ilyenkor nem egyszerűen új emberi kapcsolatok jönnek létre nők között, hanem olyan világmegváltó energiák egyesülnek, amire óriási szüksége van ma a világnak.

Kedves nőtársak! Lépjünk ki a komfortzónáinkból, keressük egymás társaságát, engedjük, hogy az energiáink összeadódjanak, hangolódjunk egymásra, és érezzük jól magunkat együtt!