„Bűntudatom van, ha nem dolgozom” – ez lenne a munkamánia?

Aktív

„Bűntudatom van, ha nem dolgozom” – ez lenne a munkamánia?

Teendők. Megoldandó problémák. Véget nem érő feladatlisták. Nem csak az én életem ilyen, ugye?! Lehet, hogy valamit rosszul csinálunk? 

Amikor ezt a cikket írom, épp zsinórban 5 tizenkét órás munkanapon vagyok túl. Részben azért, mert van egy új, teljes állásom, ahol nagyon szeretnék bizonyítani. Ezenkívül van egy szerelemprojektem, ami napi szintű jelenlétet igényel, már egy éve. Ráadásul épp lakáseladás és költözés előtt állunk, tehát kell a pénz, így extra megbízásokat is vállalok. Néha azt érzem, a fejem egy képernyőfej (ahogy erről korábban is írtam).

De ha őszinte akarok lenni, akkor se tudnék pihenni, ha kellene, mert egy állandó hatékonysági görcsben vagyok. 

A munkamánia jelei

„Meddig akarod még így folytatni? Mikor pihensz már végre?” – szokta kérdezgetni a férjem. Tehetetlenül és frusztráltan nézi, hogy későn fekszem, korán kelek, éjt nappallá téve gürcölök. Barátokkal alig találkozom, családdal is csak pár hetente. Hétvégén, ünnepnapon, szabi és betegszabi alatt próbálom bepótolni, ami elmaradt: a rezsiszámlák befizetését, a háztartási teendőket, az extra kéréseket. Persze semmi egyébre nem jut időm, pedig sok fontos, további teendő lenne.

Ha ismerős, miről beszélek, jó eséllyel te is munkamániás vagy.

Mik az intő jelek? Lolly Daskal menedzsercoach szerint az alábbiak:

  • Nem válik el a munkaidő és a magánélet.
  • A szabadprogramokon és a vakációkon is a teendőkön jár az eszed.
  • Korábban kezdesz, vagy később végzel a munkával, mint a kollégáid.
  • Azok, akik a legjobban ismernek, arra panaszkodnak, hogy túl sokat dolgozol.

A függő és a nem függő

Két típusú ember van: aki hajlamos függővé válni, és aki nem. Hogy a függőségben milyen szerepet játszanak a gének, arról még mindig folyik a vita. Valószínűleg a genetika és a minket körülvevő minták egyaránt ludasak, hiszen a munkamániát eltanulni is lehet, főleg, ha ezt láttuk a példaképeinktől.

Akik nem függő típusok, ösztönösen el tudják engedni a dolgokat, jól kezelik a határokat, reálisabban tudnak rátekinteni az életükre. Ők felismerve a hátráltató tényezőt, módszeresen kiiktatják azt az életükből.

A függőkben viszont van valami állandó hiány, egy tátongó lyuk (vagy több kisebb), amit igyekeznek betömni.

Talán nincs meg hozzá a szükséges önismeretük, hogy felismerjék, mi az az alapprobléma (vagy problémahalmaz), amit meg kellene oldaniuk. Esetleg nincs meg hozzá a kellő akaraterejük, hogy kilépjenek a toxikus szokásból, és változtassanak. Netán olyan borzasztók az életkörülményeik, hogy mesterséges felejtésbe menekülnek. Egy biztos: függőséget letenni nem lehet. Viszont káros szokást jóra cserélni igenis lehet! És aki függő típus, ebbe kapaszkodhat, amikor kilátástalannak tűnik minden.

A munkamánia leggyakoribb okai

A Forbes cikke szerint a munkamánia leggyakoribb okai a következők:

  • Több munka = több pénz és elismerés: Ha valaki dolgos, arra általában felnéznek, míg a rest „a mennyországba sem iparkodik”. De forintra is fordíthatjuk: akinek nincs elég pénze, annak bizony melózni kell. Ám még a milliárdosok is lehetnek munkamániások – hiszen a presztízst, amit elértek, meg is kell tartani.
  • A munka nem fogy el: „Nincs elég óra egy napban” – szoktam kifakadni. Hát nincs. A társadalmi berendezkedésünk megköveteli, hogy sokat dolgozz, keveset pihenj. Ráadásul munkából sokféle van, hiszen az ember igyekszik megfelelni minden életterületen.
  • A munkahelyeden nyomást helyeznek rád: Sok munkaadó úgy véli, azért fizet téged, hogy teljes odaadással, „látástól vakulásig” dolgozz. Ha extra feladatokról van szó, mindig tele az ötletkalap, és ha határidős megbízás van, a Munka törvénykönyve repül a kukába.
  • A feladatok teljesítése örömmel tölt el: Szeretsz segíteni, szeretsz hasznos és fontos lenni, ilyen az alaptermészeted. Vagy csak kényszeres vagy, és nem bírsz felállni addig az íróasztaltól (vagy bármi legyen is a munkaeszközöd, amit le kellene tenni), amíg nincs elvégezve a feladat.
  • Túlságosan élvezed a munkád: Ritka együttállás, de lehetséges, hogy a rád bízott feladatok tényleg pörgetnek, és érzed is, hogy képes vagy valós eredményeket felmutatni. Olyannyira jó drog ez, hogy olykor minden más háttérbe szorul.

Hozzátenném: lehet, hogy a munkamániád hátterében az áll, hogy az életed egyéb területei romokban hevernek. Talán elismerésre vágysz, amit másutt nem kapsz meg. Vagy olyan munkát végzel, ami nem elégít ki, és ezért vállalsz plusz megbízásokat. Mindenki válogassa ki, hol érzi magát leginkább találva!

A munkamánia veszélyei és a megoldási stratégiák

Ezt nagyon egyszerűen össze lehet foglalni: az életedben felborul az egyensúly, hiszen túl sok időt töltesz munkával, és túl kevés időt az „egyébbel”. Egy pszichológus barátom mondta, hogy az életet gömbszerűen kell élni: egyszerre kellene figyelni a tested, a lelked, a szellemed és a környezeted igényeire. Egy fenntartható egyensúlyra kell törekedni. Ez viszont csak akkor működik, ha priorizálsz, és megtanulsz kőkeményen nemet mondani.

De nem maradhat el az önismereti munka sem, hogy tisztán lásd, hol és miért kell változtatnod. 

Mert az evidens, hogy mindenkinek vannak problémái, amikre jobb vagy rosszabb megküzdési stratégiákat alkalmaz. A függő típusú embereknél kulcsfontosságú, hogy felismerjék: mi elől menekülnek a munkába, vagy mi az, amit a munka valamelyest megad, de nem pótol. Aki pedig nem függő típus, csupán belekényszerült azt éjt nappallá tevő munkába, elmélkedhet azon, hogy miért került egy olyan helyzetbe, amely számára nem komfortos.

Én már tudom, hogy változtatnom kell. El is végeztem az első házi feladatot, szembenéztem a ténnyel: munkamániás vagyok.

Következzen, mit javasolnak ilyen helyzetre az okosok:

  • Priorizálj! Kezdd a napod azzal, hogy kiválasztod a 3 legfontosabb teendődet. Minden, ami ezt követi, várhat. Ha nem is sokáig, de egy napot még mindenképp.
  • Ne engedj a nyomásnak! Ha nyomást helyeznek rád (vagy te magadra), hogy „ennek ma mindenképp meg kell lennie”, tedd fel a kérdést: Különben mi lesz? Összedől a világ? Meg fogod látni, hogy úgyis lesz valahogy. Jó eséllyel nemcsak te, hanem a munkaadóid is elfogadják majd ezt, ha látják, hogy igaz, és nem lustaságból nem haladsz a teendőiddel.
  • Mérlegelj hosszú távon! Rendben, ma is éjszakázni fogsz, és reggel korán kelsz, hogy minden meglegyen. De vajon amikor elhagy a férjed, összeomlik az immunrendszered, bemondja a derekad az unalmast, akkor is meg fogja érni az áldozat? Ki fogja mindezt a végén megköszönni?
  • Húzd meg a határaidat! Ha több feladatot kapsz, mint amit a Munka törvénykönyve vagy a józan ész megkövetel, miért kellene azokat is elvégezned? Talán a hiba nem benned van, hanem a munkahelyedben – és akkor ennek megoldása közös érdek. Hisz miután téged kivéreztettek, az utánpótlásod se fog sokáig maradni.
  • Detoxikálj! Vedd sorra, hol kell az életben megfelelned. Ha ez több, mint ami 24 órába fér, valahol túlvállaltad magad. Mondj nemet arra, ami aránytalan nyomást helyez rád, pusztít vagy kizsigerel. A legjobb próbája ennek az, ha kikövetelsz magadnak egy hetet. Hidd el, ha valami egy hétig nem működik nélküled, az rosszul van kitalálva!

Ezeket magamnak is mantrázni fogom, mert tudom, hogy ez így nem mehet tovább. Te se feledd: nem azért éled az életet, hogy mindig mindenkinek megfelelj!

Ajánljuk még:

„Nincs reménytelen ember” – interjú Szemelyácz Jánossal, a Magyar Addiktológiai Társaság elnökével

„Én vízbemártva, mint valami brokkoli, vagy cukorborsó fogok úszni... az Óceánban. Ami szabad és végtelen. Amennyit bírok. De egy kilométert biztosan” – olvasható egy adománygyűjtő felhívásában. Ez a cikk arról az emberről szól, aki mindezt közzétette. Róla és a munkájáról: nem ismerek mást, aki ennyire komoly hivatást űzne ennyire könnyedén. Szemelyácz János pszichiáter, addiktológus, pszichoterapeutával beszélgettem függőségről, terápiáról, a család szerepéről.

 

Már követem az oldalt

X