Akik visszacsempészik a természet szeretetét a városi szívekbe – a TakaTanyán jártunk

Takács Gabriella négy gyermek édesanyja, és az önkéntes tevékenységek elkötelezett híve. Egész életét átszőtte mások segítése és a szerteágazó ismeretek keresése. Foglalkozott gyógypedagógiával, hátrányos helyzetűek támogatásával, munkaerőpiaci kérdésekkel és gazdálkodási ismeretekkel is. A sokrétű ismeretek és tapasztalatok összessége hozta meg ezt a különleges eredményt, ami a TakaTanya lett Kozármislenyén.

A falusi életet testközelből megtapasztaló kislányból a dolgozó nők klasszikus mókuskerekét hajtó családanya lett, aki valahogy mindig is érezte, hogy a rideg, szürke környezet nem az ő sorskönyvének illusztrációja. Kislánya kétéves volt, amikor érdeklődése a család életébe is visszacsempészte az állatok közelségének szeretetét: Gabriella ennek kapcsán úgy érezte, hogy a háztáji állatok értéket képviselő világa nem veszhet a feledés homályába, ezért belevágott egy álom megvalósításába.

Önerőből, deszkáról deszkára építkezve hozta létre a család a történelmi időket felelevenítő hagyományos paraszti udvar képét,

ahol több mint száz állat vár arra, hogy visszacsempéssze a természet szeretetét a városi, kiüresedett szívekbe.

„Egy olyan hely volt az álmunk, ahol az állatokat nem pihenés közben, távolról leshetik meg az ide érkezők, hanem megismerhetik életkörülményeiket, táplálkozási szokásaikat is. De ehhez a vendégeknek minden korábbi szokásukat és tudásukat félre kell tenniük. Ugyanis állataink napközben pihenő- vagy étkezési idejüket töltik, tehát nem lehet csak úgy beesni hozzánk, szolgáltatásainkat az állatok napi tevékenységéhez igazítva délelőtt és délután is csak két órán át zavarjuk őket, a legnagyobb tisztelet megadása mellett.

Állataink nagy részét cumisüvegből szoptattuk, elárvult vagy megunt állatként vettük magunkhoz, így nagyon erős érzelmi kapocs van közöttünk.

Minden lakónk egy egyéniség, vendégeinknek meg kell értenie, hogy a tiszteleten alapuló érintés és kapcsolatfelvétel az állatok szokásain, személyiségén alapul, így ha valaki késik, nem vehet részt a programon. Ugyanis a vendégek az üres udvaron várják az egymás után érkező állatokat, akiknek időt és lehetőséget kell adni az ismerkedésre. Ha valaki késik, és már húsz állat van az udvaron, akkor nem tud erőszakos módon bekapcsolódni egy szépen felvezetett barátkozásba” – mesél filozófiájukról Gabriella.

A vendégek moderátor felügyelete mellett elvégezhetik az állatok etetését és itatását is, megismerhetik a fejési munkálatokat, begyűjthetik a frissen tojt tojásokat. A vendéglátók kiemelten fontosnak tartják a valóban felelősségteljes állattartás bemutatását, így elmagyarázzák, melyik állat hogyan segíti a tanyavilág megélhetését, milyen tevékenységet, feladatot lát el a közösség életében, hogyan kell etetni, itatni, mozgatni, tisztán tartani, szórakoztatni vagy ápolni őket.

A múltidéző paraszti órák megvalósulásához azonban hosszú út vezetett, ráadásul Gabrielláék családja mindezt önerőből, a rokonok és barátok összefogásával hozta létre: „A férjem volt a legnagyobb támogatóm, akivel idén leszünk 28 éves házasok. Mindig mellettem volt a legnehezebb időszakokban is, és képes volt a legfurcsább, leghajmeresztőbb ötleteimet is támogatni. A tanya minden egyes szegletében benne van a két kezének munkája, kreativitása és erőt adó lelkesedése. Napközben a lakatosüzemet vezeti, tárgyal, tervez, alkot, délután a tanyánkat faragja, hogy minden állatunknak jó helye lehessen. Nagyon hálás vagyok neki és a három fiamnak is, akik szintén nagyon sokat segítenek. A kislányom pedig a moderátorok legjobbika: lelkesen tanítja a vendégeket az állatokkal való helyes bánásmódra, részt vesz azok gondozásában és ápolásában, sokszor felnőtteket is megszégyenítő odaadással.”

TakaTanya valahol ezt is jelenti:

az ősi, igazi családi kötelékek feltámadását, az összefogás és közös munka erejét, azokat a boldogító értékeket, amelyeket mindannyiunknak kincsként kéne őriznie!”

Ahogy Gabriella nevetve meséli, a programot a legveszélyesebb állatok bemutatásával kezdik, akik rögtön felmásznak az emberek lábán, a nyakukba ugranak, tényleg nagyon ijesztőek: „A kiscicák már csak ilyenek… És pont az ilyen pillanatok miatt fontos, hogy a látogatók az első perctől kezdve együtt lüktessenek az állatokkal. Képzeld el, mi történik, ha egy ijedősebb vendég nem hallja felkészítő szavaimat, és amikor megrémül, ijedtséget okoz az állatban is, vagy ami még rosszabb, agresszívan reagál. Egy pillanat alatt el lehet érni, hogy egy kedves állatból ijedős, megfélemlített támadó legyen. Viszont ahhoz, hogy egy bizalmi kapcsolatot kialakítsunk, rengeteg munka kell. És ezt a kemény munka által megszerzett bizalmat nagyon meg kell becsülni, nem szeretnénk lerombolni.”

 

A TakaTanyán egy tündérfa jelöli a határokat, ez a kedvesen feldíszített fa, mintha egy kis meseház lenne, ajtóval, ablakokkal. Innen indul az időutazás. „Itt érkezik meg Panka és Amarilla.

Panka egy igazi terelőkutya, akinek a kislányom megtanította az ölelést.

Így Panka megöleli a látogatókat. Amarilla, a kecske ennél rafináltabb: a vendégek keze felé veszi az irányt, hátha talál benne pár szem kukoricát. Aztán megérkeznek a lovak. Ilyenkor előre elmondom, hogy hova lehet nyúlni és hova nem. Sajnos a legtöbb ember azonnal a ló szemei közé nyúl, de ezt ők nem szeretik. Nekik is megvan a saját magánszférájuk, amit mindenkinek tiszteletben kell tartania. Az állatok jelenléte pozitív hatással van az emberekre, oldja a stresszt, csökkenti a vérnyomást, segít a gyógyulásban is, de csak akkor, ha tudjuk, hogyan kell kapcsolódni velük. Ez az, amit sok városinak újra meg kell tanulnia.”

A TakaTanya valóban egy más világ: a természet egyszerűségének, tiszteletének és a történelem értékeinek találkozása, ahol egy különleges gondolkodásmódú gazdasszony kormányozza az időgépet. Gabriella élményekkel telve és őszinte szeretettel beszél állataikról: „Boni és Tádé tizenöt százalék alatti eséllyel jöttek a világra, az ilyen hússertéseknek nem szokták megadni a lehetőséget az életben maradásra... Befogadtuk őket, hetekig óránként szoptattuk, melegítettük őket. Bonifác 80 dekát nyomott hét naposan, miközben egy újszülött kismalac 1200 grammos, testvérei hét naposan közel három kilót nyomtak. Nem csoda, hogy állandóan ellökték szegényt.”

És ott van Törpilla, a magyar parlagi kecske, hatalmas szarvakkal.

Mesekönyvbe illő szépségű anyakecske, rendkívül bájos és szerethető, egyben a tanya kecsketej-ellátója, fejésében a látogatók is részt vehetnek. Fiorella is kecske, ami egy birkanyájban nevelkedett, és valószínűleg sokáig nem találkozott emberi kedvességgel, így két, nagyon nehéz hónap után fogadta a házigazdákat bizalmába. Ma már jólesik neki a simogatás – habár két lépéssel mindig hátrébb áll, mint a többiek. És itt van még Oreo és Barka, a szopós kisbárányok, akiket még cumisüvegből kell etetni…

  

Egy kész állatsereg vonul fel az udvaron, ahogy Gabriella meséli, Geroldot, a pulykát a gyerekek imádni szokták: ámulnak a dupla szemhéjon, megszeretik a zord külsőt, megismerik a csőr anatómiáját, benéznek a szárnyak alá… Egy kész felfedező túra. Lábunk körül ugrándozik vidáman Narancs, az Új-zélandi lányka nyuszi. Brahma egy rózsatarajú óriás testű tyúkocska, Zserbó egy cserfes tengeri malacka, Holli pedig a nemsokára anyai örömök elé néző toklyó – a felénk igyekvő talpaknak szinte sosincs vége. Az igazi, természetes folyamában gondozott és becsült paraszti gazdaság kel itt életre, ami valóban egyedülálló élmény!

De bármennyire is fantasztikus ez a másik világ, a felnőttek mókuskerekét nehéz megállítani. „Volt olyan eset, hogy rászóltam a felnőttre, hogy nem etetjük a kacsákat kenyérrel. Mit tesz a felnőtt? Megsértődik. De ha ezt egy gyereknek mondom el, akkor teljesen más a reakció. Elmesélem, miért árt az etetés, mit jelent ez vonuláskor, és miért kell elfelednünk ezt a nagyon rossz szokást. A gyerekek nyitottan fogadják szavaimat, és megőrzik magukban az információt. Később aztán élménnyel idézik fel szüleiknek, akik így talán már elfogadják a jóindulatú tanácsokat. De vannak abszolút pozitív tapasztalatok is:

lélekemelő látni, amikor egy nyakkendőtől szorított nyakon az öröm okozta adrenalintól kidudorodnak az erek, és az apukák kisgyermekként ugrándoznak örömükben a háziállatok gyűrűjében”.

A lovaseke és kukoricamorzsoló, véndő, vájling és terménydaráló – csak pár azon tárgyak közül, amelyek nem a kordon mögött, hanem valódi használat közben is megtekinthetők a tanyán. A csirkeudvar ponyvájának rögzítése, galambdúc építése, a lovak beállójának háncsozása, libaudvar bekerítése és trágyázás, ez is csak pár olyan tevékenység, amire bármikor lehet jelentkezni, ha a mindennapos loholásban valaki egy kis nyugalomra, felfrissülésre vágyik, netán kézzelfogható tudásra.

A TakaTanya a legkülönfélébb módokon igyekszik észhez téríteni a természettől veszélyesen messze távolodó embereket. A napokban lezárult szemétszedő akciójuk: több tucatnyi csurig telt szemeteszsáktól tisztították meg Kozármisleny határát, miközben más közösségeket is cselekvésre bírtak. A Civilek Kozármislenyért csoport egy medvehagymagyűjtő túrát kötött össze az erdőszéli hulladékok felszámolásával, egy vokányi család a patakpartot tisztította meg, volt, aki bekötőutak mellől gyűjtött össze több mint 350 liternyi szemetet, Pécs-Vasason pedig egy turistaút terheit könnyítették meg a lelkes önkéntesek, de olyan is akadt, aki kutyasétáltatás közben szedte össze a hulladékokat.

„Milyen durva lenne, ha fellázadnának az állatok, és a mi lakásunkba visszadobálnák ezt a sok szemetet!” – idézi fel Gabriella az egyik résztvevő gyermek szavait.

Nyári és téli táborok, gyermekfelügyelet, tematikus programok és egyéni látogatások: a TakaTanyán az élmény és a lehetőség áll a fókuszban. Egy olyan utánozhatatlan hely Baranya szívében, ahol teljesen kiszakadhatunk a tárgyi világ szorításából, és tátott szájjal csodálkozhatunk a büdösbencéket csipegető tyúkokon, esetlenül próbálhatunk meg egy bögre tejet fejni a türelmes kecskemamák tőgyéből, vagy trágyát lapátolva érezhetjük magunkat szabadnak a gúzsba kötött hivatali napok után.

„Szeretnénk, ha egy olyan békés sziget lehetnénk az emberek életében, ahol megpihenhetnek, kikapcsolhatnak, és igazán önmaguk mernek lenni. Ahol levetkőznek magukról minden gátlást, béklyót, és ahol az előítéleteket a kapun kívülre hajítják. Az állatok közelsége, a kapcsolódás megteremtése lehetőséget ad arra, hogy visszahozzák magukba azt a gyermeki ént, ami annyira nyitottá, érdeklődővé és szabaddá tette őket egykoron” – összegzi céljaikat Gabriella.

A februárban egy éves születésnapját ünneplő TakaTanyának nagyon sok terve van a jövőre nézve, például szeretnének egy igazi Wass Albert-szobát, ahol az ide érkező gyerekek hangoskönyvek hallgatása mellett tudják felfedezni a természet szépségeit. Lesz egy pillangóskert is fűszernövényekkel és egy pihentető relaxációs kuckóval, régi mesterségek műhelye, és rengeteg csodás kis világ, hogy mindenki megtalálhassa a hozzá közel álló élményeket… 

Itt a jó idő, kezdődik a kirándulások szezonja: tanyára fel! 

Fotók: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka