Aktív

Akár 50 éve minden áldott nap kimennek futni: ők a streak futók

Őrületes futóteljesítményeket gyűjt egy oldal, ahol a teljesítmény nem abban rejlik, hogy az emberek mennyit futnak le egyszerre vagy mennyire gyorsak. Inkább abban, hogy minden áldott nap kimennek, és futnak minimum egy mérföldet. A listavezetők több mint 50 éve, megszakítás nélkül kocognak esőben, hóban, szélben, még betegség alatt is.

A futók általában úgy állítják össze az edzéstervüket, hogy a futások mellett legyen pihenőnapjuk, és jusson hely erősítésre és nyújtásra is. Ezek mindegyike fontos a megfelelő regenerációhoz és a fejlődéshez, ezért mindenkit óva szoktak inteni a túlbuzgóságtól és a túledzéstől. Ehhez képest az USA-ban és több más országban is komoly kultúrája van a „mindennapos futásnak”, azaz a streak runningnak.

Kik a streak futók?

Egészen véletlenül tévedtem be az egyik közösségi oldal azon csoportjába, ahol az amerikai „streak futók” tömörülnek mintegy hétezer taggal. Hogy mindegyikük kimegy-e mindennap futni, azt nem tudom, mindenesetre elképesztő motiváló és aktív közösségről van szó.

A streak running, vagy streak futás azt jelenti, hogy a futók minden áldott nap lefutnak minimum 1 mérföldet, azaz 1,6 kilométert, vagyis számukra nem telhet el nap kocogás nélkül. A szabályok egyértelműek, ha valami miatt megszakad a futás folyamatossága, elölről kell kezdeni a számlálást. És a csoporttagok mindent elkövetnek, hogy tudják tartani a napi futást. Olyannyira, hogy a megosztott történetek szerint van olyan, aki kórházba került, és mivel az állapota lehetővé tette, húsz percet futott a kórházi ágya körül, hogy meglegyen a napi penzum. Más amiatt aggódik, hogy egy időzónákon átívelő repülés után már „másnap” ér földet, vagyis nem tudja teljesíteni az aznapi mérföldet. Futótársai segítőkészen próbálnak megoldást találni a problémájára, és egészen addig elmentek, hogy próbálja megfutni a távot a reptéren.

A bejegyzések szerint a streak futók rendszeresen futnak betegen, sérülésekkel, amelyek nem vagy kevésbé korlátozzák őket a mozgásban, és ilyenkor csakis arra törekednek, hogy ne szakadjon meg a folyamatosság. (Ezt nem javasoljuk mindenkinek, természetesen.) 

A csoport hírfolyama hemzseg az örömteli beszámolóktól is, hogy ki hányadik, megszakítás nélküli futóévébe lépett, és ilyenkor valóságos online ünneplés veszi kezdetét a futótársai körében.

Steve DeBoer, aki jelen pillanatban a harmadik helyen áll a United States Running Streak Association (Amerikai Streak Futók Szövetsége) toplistáján,

51 éve fut minden áldott nap.

Ő mesélt arról egy futómagazinnak, hogy több célja is van a streak futással. Az egészségmegőrzés csak egy dolog, de emellett szeretne „elfutni” a Holdig, ami pontosan 384 400 kilométer megtételét jelenti. Négy évvel ezelőtt 262 000 kilométernél járt, és ha azóta is tartja a 6 000 kilométeres távot, ahogy nyilatkozott az átlagos éves teljesítményéről, akkor szépen közeledik a céljához. Steve DeBoer azt is tervezi még, hogy átvehesse a vezetést az aktív streak futók között, és

eltökélt szándéka, hogy 90 évesen is képes legyen lefutni a maratoni távot.

A United States Running Streak Association 2000-ban alakult, ez a szövetség kezdetben az amerikai „mindennap futókat” tömörítette magába, később pedig nemzetközi tagságra is lehetőség nyílt. Ma több mint 4100 aktív tagjuk van, és valamivel több mint 2000 visszavonult, akik azóta felhagytak a napi futással. Bár egyértelműen az USA vezeti a listát a tagok számát tekintve, sok streak futó van Svédországban, Angliában és Kanadában is.

A honlapon kihelyezett számláló folyamatosan számolja a leghosszabb ideje aktív futók futással töltött napjainak számát. Döbbenetes rekordokat lehet látni: a férfiak közül Jon Sutherland áll az élen, ő közel 19 600 napja fut, vagyis 53 évvel ezelőtt kezdte. A nők között Lois Bastien a listavezető, ő 42 évvel ezelőtt vágott bele a streak futásba, és közel 15 600 napja fut minden áldott nap. Lois Bastien egyébként most 86 éves, az urak között a legidősebb 83 éves, ő több mint négy évtizede húz naponta futócipőt.

Vajon kell-e mindennap futni?

Ezek az eredmények mindenképpen motiválók, persze az nem mindegy, hogy ki milyen távot tud le napi szinten. Ha csak 1,6 kilométert, az egy rendszeresen kocogónak nem hosszú táv, ám ha ettől sokkal többet, akkor számos tényezőt figyelembe kell venni a megfelelő regeneráció érdekében. Egy tanulmány szerint a napi futásnak határozottan vannak egészségügyi előnyei: a kutatók itt  napi 5-10 percben határozzák meg azt az időtartamot, amelyet elég mérsékelt tempóban lekocogni. Szerintük

maximum heti 4,5 óra bőven elegendő, hogy a futás kifejtse jótékony hatását a szervezetre,

és csökkentse a szívinfarktus, a stroke, bizonyos keringési rendszeri, idegrendszeri és daganatos betegségek kialakulásának a kockázatát.

Tudnunk kell, hogy a futás, mint tevékenység, erőteljesen igénybe veszi a szervezetet, és ha nem vesszük észre a jeleket, könnyen túledzhetjük magunkat, megsérülhetünk. Hogy kinek mennyi az annyi, amit még biztonságosan lefuthat, sok mindentől függ, beleértve az illető egészségügyi állapotát, az állóképességét, valamint a céljait is.

Egyébként éppen Steve DeBoer mondta, hogy mindenkinek érdemes megtalálnia azt a tevékenységet, amelyet kellő szenvedéllyel tud űzni – és ez nem csak futás lehet. Ha megvan, már csak csinálni kell, és megnézni, mit lehet belőle kihozni. Ugyanakkor óva int attól is, hogy ez a tevékenység átvegye felettünk az irányítást, hisz mint mondja, annyi más is létezik a mindennapokban, amit ki lehet és ki kell élvezni.