Aktív

„A táborban a szülőktől ments meg, Uram, minket” – Egy hét, amit biztosan soha nem felejtünk el

Menjetek békével, mondta a plébános, a beszélgetést folytassuk odaát, és erősen gesztikulálva kiterelte nyáját a templomból. Előkerült a focilabda és a gyerekek féktelen örömmel tűntek el a templomkertben. A szülőknek szemben, a nádtetős kerthelyiségben a rögtönzött szülői értekezlet volt a folytatás.

A rendszerváltás utáni korai években jártunk, az édes szabadság idejében. Fiatal plébános érkezett a templomba, nagy lendülettel és lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. A gyerekek a délutánokat szívesen töltötték a templom körül: mindig akadt valami közös tevékenység, valamilyen „gyerekmunka” vagy ha más nem, akkor foci minden mennyiségben. Zoltán atya különösen értett a gyerekek nyelvén, de nem csak az övékén. Megbabonázta az idős hölgyeket is, akik attól fogva pezsgő életet leheltek a megkopott plébánia padjaiba, és kertjébe.

Táborozásra készültünk, Zoltán atya szervezte a balatoni tábort. A legtöbben még nem jártak a magyar tenger partján, sok család meg sem engedhette magának. Vasárnap, a szentmise után jön a teherautó, viszi a csomagokat – mondta a pap, miközben meglazította ingjének gallérját, mert meleg volt, nagyon meleg. Jön velünk három nénike a nyájamból, és a faluban vannak önként vállalkozók, akik alig várják, hogy főzzenek, süssenek a pesti vendégekre, folytatta.

A pap hetek óta gyűjtötte az adományokat a táborhoz, hozták a hívek a lisztet, cukrot, szörpöt, kekszet, kolbászt, mindent, ami kellett. Egykori katonatársaitól kikönyörgött egy teherautót, és végül egy buszt is, amivel a gyerekek utazhattak. A katonaságtól érkeztek a sátrak a romantikus plébániakertbe, és megtoldották néhány láda almával és pár hatalmas dinnyével. A helyszínt a balatonközeli falucska plébánosa adta, aki szívbéli jóbarátja volt. Pompás lesz ez a két hét, ígérte Zoltán atya, igaz, az én kis nyájam addig nélkülözni fog engem.

Meglátogathatjuk-e a gyerekeket közben, érdeklődött néhány szülő, homlokráncolós, erős aggodalommal. A plébános nagyot kortyolt a habos italból, megköszörülte torkát, ékes hangja belehasított kiskocsma álmos délelőttjébe. A táborban a szülőktől ments meg, Uram, minket – kántálta zengőn. Többen zokon vették, de az élet őt igazolta. Ugyan a búcsúzásnál potyogott pár könnycsepp – a szülőszemekből a több – de talán életük egyik legnagyobb élményében volt részük azon a nyáron a gyerekeknek.

Sátorban aludtak, a nagyok vigyázták a kisebbeket. A kertben mosakodtak, mezítláb jártak, ha akartak, és lovaskocsi vitte őket nap mint nap a balatoni strandra. A falubeliek gyümölccsel, süteménnyel kedveskedtek a népes csapatnak, a nénik pedig alig győzték a kondérokban a leveseket, gulyásokat kavargatni – ha véletlenül akadt maradék, a nagyfiúk délután egy karéj kenyérrel kitörölgették az üstöt. Este tábortűznél szalonnát sütöttek, mesét mondtak, számháborúztak, a tomboló viharban összebújva énekeltek.

Boldog, napsütötte gyerekeket kaptunk vissza két hét után, akiket nem ijesztett a hittanórák réme, mert valami egészen mást ismertek meg Zoltán atya világából. Emberséget, összefogást, szeretetet, a közösségért érzett felelősséget.

A minap jutott eszembe ez a régi történet, amikor éppen azon a kis falun vitt át az utam. Ott fehérlett a délutáni napsütésben a kis templom, állt még a plébánia kőkerítése, pompás szellőrózsák hajlottak ki az útra. Vajon van-e még ilyen tábor, a sok-sok drága, tematikus tábor közt? Van-e helye a mai világban az egyszerűségnek, a természetességnek? Talán vannak most is „Zoltán atyák” és olyan „nénik”, akik csudafényes napokat varázsolnak a gyermekszívekbe, és akik életreszóló élménnyel gazdagították az én elsőszülöttemet is sok-sok évvel ezelőtt.

Bizonyára vannak. És talán magam is ezért „növénytáboroztatok” minden évben egy kisebb siserehadat.

Ajánljuk még:

Alapvetések a gyereknevelésben – szakembereket kérdeztünk a jó alapokról

Szülőként döntő szerepet játszunk gyermekeink egészségének és jóllétének alakításában. Az egészséges életmódot előmozdító szokások beépüléséhez sok időre és tengernyi türelemre van szükség, az pedig nélkülözhetetlen, hogy mi magunk jó példával járjunk elöl. Szakembereket kérdeztünk meg, milyen tanácsokat adnának a szülőknek, hogy elősegítsék a gyerekek testmozgáshoz, személyes higiéniához és táplálkozáshoz való pozitív hozzáállását.

 

Már követem az oldalt

X