5 érv a pályakezdő pedagógusok mellett

Aktív

5 érv a pályakezdő pedagógusok mellett

Sok szülő kétségbeesik, ha fiatal pedagógushoz kerül a gyereke, mert azt feltételezik, alkalmatlan egy gyerekközösség formálására. Tapasztalat hiányában megeszik majd a gyerekek, nem bír majd velük, és az ismeretek átadásában is nehézségei lehetnek. De ha képesek vagyunk hátrahagyni ezeket a sztereotípiákat, kellemes meglepetések érhetnek: a pályakezdők mellett ezer érv szól. Ezekből hoztunk most egy csokornyit.

Gyakran megesik, hogy egyik napról a másikra a szeretett óvó vagy tanító nénink helyett egy nagyon fiatal pedagógus fogadja a gyerekünket. Az első pillanatban meg sem tudunk szólalni a döbbenettől, hiszen mi nem őt választottuk, hanem a rutinos öregrókát, aki tyúkanyóként terelgette a gyerekeket. Ő többévtizedes tapasztalat birtokában biztosan uralta a helyzetet és nem esett kétségbe a mai óvodásoktól, kisiskolásoktól, és nem kapott sírógörcsöt akkor sem, ha a szülők nekiestek. Ő mindig minden nehezítő körülmény ellenére higgadt tudott maradni, és nehéz elhinni, hogy egy huszonévesnek ez ugyanígy menne. Hirtelen zavarunkban talán még le is tegezzük a fiatal, esetlegesen még diplomával sem rendelkező pedagógust. (Idővel, talán a magázódásról a tegeződésre térhetünk át vele, de ezt soha ne a szülő kezdeményezze.)

Pár pillanatnyi döbbenet után viszont muszáj erőt venni magunkon, és innentől tekintsünk erre az új felállásra pozitívan! Mert egy pályakezdő pedagógusnak, bár van még mit tanulnia, rengeteg előnye is van! 

1. Nem félnek tőlük a gyerekek

Talán az egyik legfontosabb, hogy a gyerekek szeretik a hozzájuk korban közelebb lévőket. Egyszerűen vonzódnak a fiatalokhoz. Ha megvan ez az első ősbizalom, akkor már jó úton haladunk. Ráadásul a pedagógusokról feltételezhetjük, hogy okkal választották ezt a pályát, szeretik a gyerekeket, és még nagyon lelkesek!

2. Lelkesek, kreatívok

Ez önmagában is egy jópont, hiszen mindennap úgy lépnek be az új munkahelyükre, az óvodába vagy az iskolába, hogy „ők most önmegvalósítanak”. Sokan szinte minden percét a foglalkozásaiknak vagy a tanóráiknak nagyon részletesen megtervezik, olyan kreatívok és ötletgazdagok, amikre a rutinos idősebb kollégáik csak ritkán képesek.

3. Bírják az iramot

Nemegyszer a fiatal tanítók sokkal lendületesebbek és terhelhetőbbek, mint a nyugdíj előtt álló kollégák. Ne feledjük, a tapasztalt pedagógusok sok esetben kiégésközeli állapotban vannak már, nem a szívük viszi őket reggelente a gyerekek közé. Aztán összekerülnek egy kezdővel, és ahelyett, hogy kölcsönösen profitálnának egymás előnyeiből, az idősebb kikezdi a fiatalt. Ha most hirtelen felindulásból, minden idősebb pedagógus megsértődne az előbbi mondataimon, hadd jegyezzem meg gyorsan, hogy vannak kivételek; vannak nagyon jó tapasztalt és kezdő pedagógusok, akik remekül tudnak együtt dolgozni.

4. Friss a tudásuk is

Tudományterületük legfrissebb eredményeinek birtokában vannak a kezdő pedagógusok: az egyetemen már olyan korszerű nevelési és oktatási módszerekről tanultak, amiről a 20. században diplomát szerzettek a képzésük során még nem is hallhattak. Ez is egy olyan pont a pedagógiában, ami összekovácsolhatná az időset a fiatallal, a tapasztaltat a kezdővel. E téren sokat adhat ugyanis a gyakornok az idősebb kollégájának.

5. Még nincs családjuk

Mivel az utóbbi évtizedekben jelentősen kitolódott az elköteleződés és ezzel együtt a családalapítás időszaka is, a pályakezdők többsége még gyermektelen. Bár bízunk benne, hogy ez nem sokáig lesz így, kétségtelen, hogy nekik kevesebb óvodán, iskolán kívüli kötelezettségük van. Nem kell hazarohanniuk, mert lázas lett a gyerek, kevesebbet hiányoznak, nincs frusztráció bennük azért, mert a kamaszgyerekük megint valami rosszba keveredett. Természetesen nem célom amellett érvelni, hogy jobb család nélkül élni, hiszen én is megtapasztalhatom nap mint nap, milyen jó, hogy vannak gyermekeim és szerető családban élhetek – megkockáztatom, talán még a pedagógiai munkámra is jó hatással vannak. De huszonévesen másképpen működik még ez.

Amikor hirtelen egy új és ráadásul fiatal pedagógus kerül a gyerekünk osztályába, csoportjában, az mindenkit a rugalmasságra és az elfogadásra kell, hogy ösztönözzön. Pár hét kellhet, hogy valamennyien megnyugodjunk, de mi, szülők is sokat tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünkben erősödjön a rokonszenv új pedagógusa irányába.

Alapszabály, hogy soha ne szidjuk az új helyzetet! Igyekezzünk mindig pozitívan gondolni a jelenre, és ezt erősítsük a gyermekünkben is! Ha mi okosan reagálunk a változásra, a gyerekeinknek azt tanítjuk meg, hogy könnyen is meg lehet élni a hasonló helyzeteket.

Ők pedig jó eséllyel minden nap lelkendezve mesélnek majd otthon, hogy milyen kedves az új óvó vagy tanító nénijük. Olyan dolgok derülhetnek ki, amiből arra következtethetünk, hogy igen, valóban jó irányba haladunk. Milyen jó, hogy bizalmat szavaztunk neki. Hogy reggelente, amikor csak egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, éreztettük vele azt, hogy hiszünk benne és támogatjuk mi is őt a jó pedagógussá válásban, mert ennek az elsőszámú nyertesei a gyerekeink lesznek.

Ajánljuk még:

„A jövő munkaerőpiacán a képzelet lesz az egyik legfontosabb valuta” – interjú Bajzáth Mária mesekutatóval

Világszerte alapvetően ugyanazokat a történeteket mesélték és mesélik ma is mindenhol, hiszen az emberek ugyanazokkal az élethelyzetekkel küzdenek, bárhol is legyenek, bármely korban. A hallgatói igények tökéletesre csiszolták a meséket az évezredek alatt, valóban a lelkünkhöz szólnak. Viszont sok mese nem gyerekeknek való! Bajzáth Mária mesepedagógussal beszélgettünk, akinek a Népmesekincstár című könyvsorozata igen nagy népszerűségnek örvend a gyerekek körében.

 

Már követem az oldalt

X