Virtuális séta a télen is mesés Szalajka-völgyben

Budapesti lakosként tudtam, hogy a Szalajka-völgy nemcsak pár órás elfoglaltságot, hanem egy egész napos utazást fog jelenteni. A Szilvásváradig tartó autóútra két és fél órát saccolt a GPS, majd a különböző túra-blogok tapasztalatait olvasva háromórás túrázási idővel kalkuláltam. Félreértés ne essék, a gyakorlottabbak akár másfél óra alatt is bejárhatják az egész völgyet, hiszen mindössze pár kilométerről van szó, ám én ismerem magam, hobbifotósként szeretek ötméterenként megállni, hogy mohákat, hangyákat, leveleket, madarakat, állatokat vagy egyszerűen csak a tökéletesen megalkotott természet apró rezdüléseit fotózzam. Ami másnak tehát másfél óra, az nekem körülbelül három. Ezt egy percig sem bánom, amolyan slow túrázó vagyok – erre bátorítalak téged is.  

Tudom, nehezen hihető, de hidd el, még a hosszú autóúttal, a kijárási korlátozással és a dupla időigénnyel számolva is teljesíthető egy nap alatt a Szalajka-völgyi úti cél.

Fotó: Ács-Fehér Kinga  

A Szalajka-völgy

Most képzeld el, hogy végre kiszállunk a hosszú autóút végén, kinyújtóztatjuk a végtagjainkat a völgy melletti erdészeti parkolóban. Egészen borús az idő, de kárpótol az elképesztően friss hegyi levegő, ami egy csapásra felfrissít, már nem is fájnak az elgémberedett végtagjaink. Akár kerékpárral, babakocsival és erdei vasúttal is bejárhatnánk az egész völgyet, hiszen egy gondosan kiépített útszakaszon fogunk gyalogolni a bejárattól egészen a Fátyol-vízesésig.

Gyalogosan fogjuk megcsodálni a jégpáncélba zárt hegyi patakot, az állatokat, a pisztrángtenyészetet, a Fátyol-vízesést, a Felső-tó nevű tengerszemet és az Istállós-kői-ősemberbarlangot. Ez nagyjából négy kilométeres útszakasznak felel meg minimális szintkülönbséggel, tehát „gyakorlatlan” és gyakorlott túrázóknak is könnyű terep. A Szalajka-völgy egyébként a helyiek egyik fő megélhetéséről, a szalalkálinak nevezett hamuzsírégetésről kapta a nevét.

Vadbemutató

Nincs tíz perce, hogy a barnán vöröslő völgyben sétálgatunk, és áldom az eget, hogy hoztam kesztyűt, mert így is picit már elgémberedtek az ujjaim… mi lenne itt velem kesztyű nélkül? De nézz csak előre, muflonok és dámszarvasok a vadbemutató kertben! Látod, hogy ugrálnak? Hogy milyen aktívak? A kicsik egymással játszanak, a nagy pedig…

…talán már túlságosan is közel jött…

…de szerencsére egészen barátságosan fogadja a kerítés túloldalán lévőket – no meg a kamerámat.

Most már ideje elindulnunk a Szikla-forrás irányába, mely a Szalajka-völgy egyik legfontosabb geológiai kincse. Nem tudom, te hogy vagy vele, de mindig is szerettem az esős, ködös, andalgós időt, de most, itt, a ködfátyolban sétálva jöttem rá, hogy a „téli álmot alvó” természet is elképesztő gyönyöröket rejt. Nézz csak jobbra, jégpáncélba zárt tó!

De nézz balra is, hát nem gyönyörű a rikítóan zöld moha és a narancssárga levelek színkontrasztja?

A természetnek egyszerűen minden jól áll, még a borús idő is.

Gyorsan telik az idő ilyen környezetben, már vagy három és fél kilométert lesétáltunk, gondoltad volna? Megérkeztünk a tizenhét méter magas Fátyol-vízeséshez. A csobogás zaja mindig is megnyugtatott, akárcsak a kopogó eső.

A kiépített, akár babakocsival vagy biciklivel járható útszakasz a Felső-tóig tartott, az Istállós-kői-ősemberbarlanghoz már egy kacskaringós, vadabb környezeten át vezet az út, ami télen saras és csúszós is lehet, remélem erre lélekben felkészültetek. Kis táblával jelzik a Felső-tónál, merre kell indulni az ősemberbarlanghoz. 

Irány a barlang, amihez vöröslő ösvény vezet!

A legjobban nekem ez a rész tetszett: 

Jó egy kicsit a tornácra nehezedni, megpihenni, hiszen nézd csak, a Felső-tóra nyílik a kilátás:

Már nincs sok hátra, egészen közel vagyunk az ősemberbarlanghoz. Nem olyan, mintha egy Tolkien-világba léptünk volna? Épphogy a fák nem kezdenek el beszélni!

Elérkeztünk a végcélhoz, a 609 méter magasan fekvő Istállós-kői-barlanghoz, mely 45 méter mély és 9-10 méter széles. Hallani, ahogy a barlang belső faláról csöpögnek a vízcseppek, de gyere csak be, nézd, milyen a kilátás a barlang belsejéből:

Egyébként a barlang a kutatások alapján nem lakóhely, hanem áldozóhely volt. Tudtad, hogy itt találták meg a világ egyik legrégebbi ékszereként számon tartott, csontból készült, zsinórra függeszthető amulettet? Egészen elképesztő, nem? Viszont ideje visszaindulnunk, hogy még sötétedés előtt a kocsihoz érjünk.

Remélem a virtuális séta csak nagyobb kedvet adott a téli barangoláshoz! A Szalajka-völgyet szívből ajánlom: tonnányi friss levegővel, csodálatos élménnyel, kellemesen zsibbasztó, frissítő fáradtsággal lettem gazdagabb – és remélem, ha csak pár percre is, de ti is gyönyörködtetek a képekben.

Forrás: ITT

Nyitókép: Ács-Fehér Kinga