Szezonja most van, de hatását később is élvezhetjük – nem csoda, hogy a medvehagymát a medve is szereti

A medvehagymához nem csak a magyar nyelvben kapcsolódik a téli álomból vele egy időben ébredő emlős neve, hiszen a tudományos név (Allium ursinum) is ugyanerre a kötődésre utal! A névválasztás nem véletlen, mivel a népi megfigyelések szerint

a barnamedve – a vaddisznókkal egyetemben – igen nagy szeretettel fogyasztja leveleit, sőt akár föld alatti hagymáját is kiássa.

Az évelő növénnyel kora tavasztól legfeljebb nyár közepéig találkozhatunk, az év többi részét a föld alá visszahúzódva tölti. Megnyúlt hagymájából rendszerint két levelet növeszt, március -áprilisban nyíló virágjai hófehérek.

Fotó: Pixabay 

A vadfokhagymának is nevezett növénnyel jellemzően árnyas, üde erdőkben, valamint folyók és egyéb vízfolyások árterein találkozhatunk. Magyarországon főleg a gyertyános, tölgyes és bükkös erdők tavaszi aljnövényzetében nő tömegesen, de kisebb foltokban szinte bárhol előfordulhat.

A már legalább 10-12 centisre megnőtt leveleit egészen a virágok megjelenéséig gyűjthetjük. Míg hazánk délebbi és mediterránhoz hasonló mikroklímájú területein (pl. Balaton-felvidék) már a tavasz legelején előbukkan, középhegységeink belsőbb vidékein akár jó egy hónappal később találkozhatunk csak vele.

Fotó: Pixabay

A medvehagymát leginkább tavaszi életereje, betegségekkel szembeni erős roboráló hatása teszi az év első gyógynövények megkerülhetetlen tagjává. Kedvezően hat a teljes emésztőrendszer működésére, emellett kiváló féreghajtó is.

Vízhajtó hatású, serkenti a vese működését, így a csalán és a diólevél mellett a tavaszi tisztítókúrák receptúráinak szinte kötelező alkotóeleme!

Mint a legtöbb hagymaféle, úgy ez a növény is fertőtlenítő hatású, így a fokhagymához hasonlóan megfázásos betegségek esetén is kiválóan alkalmazható.

Fotó: Pixabay

Bár a gyógyászatban és a gasztronómiában elsősorban a leveleit használjuk, régebbi készítmények receptúráiban olykor hagymájának, vagy éppen még bimbós virágzatának alkalmazását is javasolták! A friss vagy szárított növény mellett a gyógyászatban különféle kivonatait is alkalmazhatjuk: pálinkába áztatva kiváló és hatásos tinktúrát, olíva olajjal leöntve pedig jóféle fűszerolajat is készíthetünk segítségével.

Fermentált leveleit, bimbós virágjait akár hónapokon keresztül el tudjuk tartani, általános gyógyhatásai mellett ez esetben az erjesztett készítmények emésztésjavító hatása is érvényesül!

A gyógyászat mellett a medvehagymát a konyhában is nagy sikerrel alkalmazhatjuk! Bár különféle elkészítésére ezerféle receptet találunk, talán a legjobb mégis frissen fogyasztani: apróra vágott leveleit vajas vagy zsíros kenyérre szórhatjuk, de gyümölcsecettel és tejföllel – esetleg túróval – kiegészítve valami egészen kiváló salátát is készíthetünk belőle! A leveleket komolyabban feldolgozva leveseket, krémeket is készíthetünk, azonban semmivel össze nem keverhető ízét még pogácsába, vagy kenyértésztába gyúrva is megőrzi.

Mint minden gyógynövény, így a medvehagyma esetében is fontos, hogy tartsuk be a gyűjtés szabályait! Ez nem csupán azt jelenti, hogy tiszta területről, tiszta növényeket szedjünk, de

arra is oda kell figyelni, hogy a gyűjtéssel ne okozzunk visszafordíthatatlan kárt a növényállományban!

A gyűjtés általános szabályainak betartása mellett a medvehagyma esetében arra is ügyelni kell, hogy ne keverjük össze a mérgező gyöngyvirággal! A medvehagyma legjobb ismertető jegye, hogy a teljes növénynek erős hagymaillata van, míg a gyöngyvirág levelei teljesen szagtalanok, virágzata pedig édesen illatos. Eltérő még a két növény levélzete is: a medvehagyma levélszárai egy tőből erednek, de külön szára van mindegyik levélnek, míg a gyöngyvirág levelei egy száron vannak, amit csokorszerűen ölelnek körbe.