Századelős szépség a Zsidónegyedben: egy éppen újjászülető ház története

A Kertész utca 29-ben 2016-ban jártam először. Akkor már módszeresen vadásztam egyik kedvenc, a szecesszió jegyében tervező, a virágos századfordulón nagy népszerűségnek örvendő, aztán jó pár évtizedre elfeledett, majd újra felfedezett építész, Fodor Gyula munkáit. Ugyanakkor ez a ház egy kicsit kérdéses volt, mert a források egy része a Löffler testvérek munkájaként tartotta számon, viszont amikor megláttam a homlokzatot, sejtettem, hogy mégiscsak Fodor munkája lesz. 

Az előtér, és főleg az abból induló lépcsőház nyílása, annak díszítése, a lépcsőt keretező kovácsoltvas korlát és a fent futó fríz mind-mind erősítette gyanúmat. Aztán mikor kedvenc levéltáramban kézhez vehettem a gyöngybetűs terveket, megbizonyosodtam: ismét Fodor Gyula tervezését csodálhatom.

Bizonyos „Tekintetes Politczer Jakab és neje” először 1885-ben kért, és kapott engedélyt, hogy házukhoz toldalék épüljön, azt 1897-ben módosították, majd 1911-12-ben Fodor Gyulát bízták meg, hogy a régi ház helyére divatos, szecessziós bérházat tervezzen nekik.

Ha jól silabizáltam a szépen festett eredeti alaprajzokat, az utca felé nagyvonalú, hétszobás (!) lakások néztek, hátra pedig egy-egy kettő-, illetve háromszobás lakás szolgálta a lakók kényelmét. Szegény cselédeknek csak cselédfülke járt lakrészül, és hiába volt fürdőszoba a hátsó, kisebb lakásokban is, a gangról nyíló otthonok közös mellékhelységei a hátsó lépcsőről nyíltak, a levéltárban őrzött iratok szerint egészen 1968-ig.

Érdekesség, hogy az egyik földszinti, udvari lakás a kezdetektől orvosi rendelő volt és maradt is, évtizedekig. Ahogy az ember ma belép a házba, mellbevágja a tisztaság és a fény. Modern fénycsík rejtőzik a mennyezeten, kiemelve a szürke színben újjászületett, Fodor Gyula házaiban szokásos domborműveket, amelyek jó eséllyel Ney Simon épületszobrász munkái ebben az épületben is. A füstös kék csempéket homokszínűre cserélték, ami elsőre kicsit szokatlan, de így jobban érvényesül a fekete-fehér kockás, Vasarelyt idéző, szédítően szép, eredeti padlóburkolat, ami igazán hősiesen viselte az elmúlt évszázadot.

A főlépcső szokás szerint a legszebb. Barlangszerű nyílással indul az előtérből, keretét különös madarak díszítik, ahogy a házmesterlakásba hajdan vezető, barna kis ajtó felett is ugyanilyen táncoló(?) madarak láthatók. A bejárati kapun pelikánok állnak, így lehet, hogy az itt ábrázolt tollas jószágok is az erzsébetvárosi pelikánpopulációt hivatottak gazdagítani. Jelenlétük sem feltétlen véletlen, hiszen a pelikán a XII. század óta a legkedveltebb Krisztus-szimbólumok egyike, az áldozatkészséget, az isteni szeretetet fejezi ki. Ugyanakkor az Ószövetségben is találkozhatunk a pelikán szimbólumával: Dávid zsoltárjában a bűnbánat jelképeként tűnik fel, több helyen magát a zsidó népet jelképezi, ezért nem meglepő, hogy a zsidónegyed századelőn épült épületén is megjelenik.

Mindent túlélt, színes berakásos ablakkal indul a főlépcsőház. Mesterét nem sikerült kinyomoznom, könnyen lehet Róth Miksa munkája, ahogy a huszadik század virágos kezdetén a legtöbb ilyen stílusú és minőségű, a sötét pesti lépcsőházakba színt vivő ablakok sora. Fény sokkal több nem lesz általuk, de lélekemelő tudományuk vitán felül áll. Itt egy, az előtérből az udvarra nyíló ajtó és a lépcsőház földszinti ablaka élte túl a viharos huszadik századot, a felsőbb szintek valószínűleg eredetileg színes berakásai nem voltak ilyen szerencsések.

A lépcsőház falát különös, magyaros minták, hatszögű, pajzsszerű díszítések teszik különlegessé. A felújítás előttiek vörös színűek voltak, és erősen sérültek, gondos kezek ezüstös szürkében formázták őket újra, visszakerültek a Fodor Gyula „névjegyének” számító, a lépcsősor ívét követő frízek, a régebben az előteret díszítő mélykék csempe új helyén, a lépcsők mentén kíséri az emeletekre a hazatérőket.

A felújítás előtt is szép volt ez a ház, ha nem is múlt el felette nyomtalanul az első száz év. Látszott, ha kis keretből is, de zajlanak felújítások. Idénre érett be a sok befektetett munka. A földszint utcafrontján új, színvonalas bolt nyílt, méghozzá könyvesbolt, nem is akármilyen. Ez az oázis tette lehetővé 110 éves házigazdájának a teljes újjászületést. A homlokzat, az előtér és a főlépcsőház reneszánsza után gangok, a belső udvar és a hátsó traktusok kerülnek sorra a közeljövőben.

A Kertész utcában (is) érdemes emelt fejjel és nyitott szemmel járni. A Fészek-klub épülete után nem sokkal magasodik ez a régi, de épp újjászülető, mesélő pesti ház. Minden öreg ház érdemelne ilyen lakóközösséget és közös képviselőt, aki töretlen hittel és lendülettel, éveken át újítja a szép, sokat látott falakat. Köszönet a kitartásért, sok sikert a befejezéshez!

Fotók: Szuhai Barbara / Mesélő házak

Forrás: Helyszínbejárás 2016, 2018, 2020, és információk ITT, ITT, ITT, ITT és a Budapesti Történeti Levéltár állományában.