Pompa és válság: az ikonikus Andrássy út múltja (és egy gyöngyszeme)

Az ikonikus Andrássy út múltja

Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök egy 1868-as városrendezési értekezleten tartott beszédével indította el a párizsi avenue-kkel vetekedő, európai rangú Sugárút, a később róla elnevezett Andrássy út történetét. Az 1870. évi LX. törvénycikk értelmében nyitották ezt az egészen új sugárutat mégpedig ott, ahol a legnehezebb volt: a város akkoriban legsűrűbben beépített és legnépesebb részében: a Terézvárosban.

Emögött fekszik a Városliget is, Pest lakosságának akkoriban szinte egyetlen nyári „mulatóhelye”, ahová vagy a szűk, zsúfolt, piszkos és járdán folyó, fertőző szennyvíz által sújtott Király utcán vagy esetleg a Kerepesi (ma Rákóczi) út kerülőjén lehetett csak eljutni. Tehát a fővárosi lakosságnak szüksége volt egy reprezentatív útvonalra, melyen a Király utca akkori ájulásra késztető bűze és tüdőrontó pora nélkül juthatott ki a Városligetbe. Hosszas halogatások után, a Sugárút kiépítését a sajtó tudósítása szerint 1872. szeptember 4-én kezdték meg.

Nemzetközi gazdasági válság vette kezdetét 1873 májusában a bécsi tőzsdén. A krízis különösen súlyosan nehezedett Magyarországra, gazdaságunknak a bécsi piaccal való szoros kapcsolata miatt. Ráadásul hozzá társult az országot akkoriban sújtó rossz mezőgazdasági termésből bekövetkezett zilált pénzügyi helyzet is. A Sugárút, mely addig a pestiek egyik legszebb reménye volt, kezdett a legnagyobb aggodalmukká válni. Azt állították, hogy nem épülhet ki a tervezett öt év alatt, miután a pénzügyi válság akadályozza azt. Pontosabban az is felmerült, le kellene mondani e luxusút megvalósításáról. A válság miatt az útvonal kiépítését szervező Sugárúti Építő Vállalat néhány év múlva úgy döntött, nem tudja vállalásait teljesíteni. Ám a Fővárosi Közmunkák Tanácsnak a világválság „berobbanásának” évében kinevezett vezetője,

Podmaniczky Frigyes báró a maga makacs optimizmusával nem kívánt tudomást venni a pénzügyi krízisről. Elhatározta, hogy mindenképpen lesz Budapestnek egy reprezentatív sugárútja.

A Sugárúti Építő Vállalat távozása után úgy döntött, a Közmunkák Tanácsa egymaga fogja levezényelni a Sugárút kivitelezését. E folyamat diadallal végződött: az utolsó foghíjtelkek beépülését követően 1885. május 1-jén adták át ünnepélyesen az útvonalat, melyet ekkor kereszteltek el Andrássy útnak.

Férfi az arculat mögött

A születési- és pénzarisztokrácia által megrendelt palotabérházak, bérpaloták és villák 2,3 km hosszú útvonalának az egyik legtöbb épületét alkotó építészeként jelölhetjük meg Freund Vilmost a 11 épületével. Az építőművész (1846-1920) Pakson született, de kisgyermekkorában a családja Budapestre költözött. A zürichi műegyetemen tanult a kor kimagasló építészeti tervezőegyénisége és teoretikusa, Gottfried Semper tanítványaként.

Freund főleg neoreneszánsz stílusban tervezte meg több mint félszáz házát. Sok épülettípusban alkotott és szinte csak a fővárosunkban épültek fel művei. Főleg olasz neoreneszánsz stílusban tervezett, de életművében vannak példák francia és német neoreneszánsz, keleties, valamint neobarokk és szecessziós művekre is, sőt a svájci villaépítészet hatására is. Az építész a korabeli városok legtipikusabb épülettípusában, a bérházak műfajában alkotott legtöbbet, de sok más típusú épületet is emelt, különösen megemlítendő kórházépítészetének jelentősége.

Sugárutunk négy szakaszra tagolódik: a Hősök tere felé haladva szakaszról szakaszra haladva egyre szélesedik és egyre több fa kíséri, a negyedik szekcióban pedig megszűnik a zártsorú beépítés. Freund kilenc bérháza a belső (vagyis a legelső), két villája pedig a külső (tehát a negyedik) szakaszon épült fel. Ezek közül az egyik legérdekesebb az Andrássy út Bajcsy-Zsilinszky útnál kezdődő belső szekciójában, az 5. házszám alatt álló épület. 

 

 

Keppich Lipót (1815-1907) terménykereskedő, szeszgyáros és neje, Brüll Antónia ezt a bérpalotát építtette 1882-ben Freund Vilmos tervezésében. Keppich Lipót az 1882-ben alapított Szegedi Szeszgyár és Finomító Részvénytársaság alapító igazgatósági tagja volt a korábban szintén Freunddal építtető Brüll Zsigmond mellett (Andrássy út 19., 1881.), aki rokonságban állt Keppich feleségével, Brüll Antóniával. Tehát az elégedett építtetők rokoni és kollegiális kapcsolatainak köszönheti Freund e megbízást. 

A homlokzat 15 szakaszos, a két szélső és a középső három szakasz előre ugrik a homlokzat síkjából. Az egész utcafrontot rusztikázás élénkíti, mely felfelé haladva egyre simábbá válik. Az összes homlokzati nyílás félköríves záródású. A földszint középső része diadalívszerű kapuzatot képez, dór fejezetű oszlopokkal, melyek az első emeleti erkélyt hordozzák. 

 

A diadalív párkányának alsó oldalán megjelennek rombusz és csepp motívumok, ez hasonló kialakítás a genovai Bendinelli Sauli palota erkélyének alsó oldalához, amely palota a 16. században épült, ám jelenlegi megjelenését 1852-ben nyerte el. Miután Freund a korábbi itáliai tanulmányútján hosszasan időzött a szóban forgó városban, feltételezhető a stílushatás. A legdíszesebb szinten, az első emelet két szélén is egy-egy erkély található, és ezek alsó felén rombusz díszek láthatók Semper számos bécsi épületének analóg helyeihez hasonlóan, ezt Freund az egykori mestere iránti tiszteletből tervezhette így. Az első és második emelet között övpárkány húzódik, ebben répák ábrázolása is látható Keppich terménykereskedő hivatásához illően. A második és harmadik emeletet óriás falpillérek kapcsolják egybe, a homlokzat első ránézésre jóllehet legfeltűnőbb vonásaként. A második emeleti ablakok fölött váltakozva háromszögű oromzatok, illetve kagylóhéjas tárcsamotívumok ékeskednek. Formáiban nagyon hasonlít egymásra a Brüll-bérház és a Keppich-bérház legfelső dombormű fríze, mely az erős díszítettsége miatt a homlokzat egy igen szembeötlő eleme.

 

Az alaprajz kettős traktusú a Sugárút felől. Hátul helyezkedik el a két udvar, melyeket tűzfal választ el a szomszéd ház udvarától. A két udvar között van a lépcsőházakat magában foglaló épületszárny. Építészünk a földszintre bolthelyiségeket tervezett, ezek mögött raktárak, egy mosókonyha, valamint egy lakás helyezkedett el.

Az első emeleten egy nagyobb, étteremmel is ellátott lakás kapott helyet, és az építész tervezett egy kisebb lakást, továbbá egy cselédlakást is erre a szintre. Tehát a homlokzati díszes kiképzés és az alaprajzi beosztás alapján is ezen az emeleten lakott a legvagyonosabb bérlő. A második emeleten 4 nagyobb és 1 kisebb lakás épült, sokkal kisebb szobákkal, mint az első emeleten. A harmadik emeleten szintén 4 nagyobb és egy kisebb lakás található, a második emelethez hasonló szobakiosztással. 

 

A kapualj félköríves boltozatú. Gipszből készült domborműfríz, mennyezeti díszítőfestés és nőfigurák tartotta háromszögű oromzatok növelik a helyiség pompáját. A domborművek figurái oly plasztikusak, hogy szinte leválnak a fal síkjáról. A baloldali udvar nagyobb méretű.

 

A Nemes Márta művészettörténész által 1979-ben írt, kéziratban maradt tudományos dokumentáció beszámol a nagyudvar tengelyében akkor még létező szobordíszes falikútról (fotót is közöl róla – igen romos állapotú volt), ez a szobordísz azonban ma már nem található a helyén. A tűzfalakon megjelenik az Andrea Palladio 16. századi olasz reneszánsz építészről elnevezett díszítőmotívum. Ismétlődnek a főhomlokzati tárcsamotívumok is, de belsejükben portrék vannak.

 

A ház egyik híres lakója volt Neumann Ármin (1845-1909) jogász, ügyvéd, egyetemi tanár, Szabadelvű párti országgyűlési képviselő, az Izraelita Földművelési- és Kézműves Egylet Kertészképző Iskolájának alapítója. Itt élt Herzog Ármin (1839-1888) orvos is, a Budapesti Orvosegylet tagja. A leghíresebb lakos pedig (homlokzati emléktábla is felhívja a figyelmet) Montag Lajos (1906-1998) nagybőgőművész volt, az Operaház tagja, a Zeneakadémia tanára, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának szólamvezetője. Ő szorgalmazta az 1969-ben Genfben megrendezett első nagyszabású, európai versenyt nagybőgősök számára. Bőgőkészítéssel is foglalkozott. A századfordulón itt működött a Budapesti Takarékpénztár és Országos Zálogkölcsön Részvénytársaság, de a Szigetvár-Kaposvári Helyi Érdekeltségű Vasút Részvénytársaságnak is voltak itt irodái és a Magyar Országos Bank is ide költözött. Holzer Ede kávéháza szintén ezen a helyen fogadta a vendégeit 1899 és 1916 között.

Amikor a bérház a Magyar Országos Bank székháza lett, az építészünkkel csak névrokon Freund Dezső tervei szerint a nagyobb belső udvarban annak több mint kétharmadát elfoglaló beépítést hajtottak végre. Az utókor beépítette a kisebb udvar földszintjének egészét is. Freund Vilmosnak, az Andrássy út egyik legproduktívabb építészének ez a művészileg igen színvonalas palotája ma viszonylag jó állapotú. Érdemes lenne megfontolni az említett udvari kút szobordíszeinek visszaépítését.

Fotók:
Jeney András 2015. és 2021.

Források: 
Budapesti Cím- és Lakjegyzék 1890-1916.
Gábor Eszter: Andrássy út. Városháza, Budapest, 2005.
Jeney András: Freund Vilmos, az Andrássy úti neoreneszánsz mestere. In: Építőművészek a historizmustól a modernizmusig, TERC, Budapest, 2018.
Nemes Márta: Budapest, Népköztársaság útja 5. Tudományos dokumentáció. Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalat, Budapest, 1979.
Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Budapest, 1931.
Sármány Ilona: Historizáló építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Corvina, Budapest, 1990.
Szénássy Árpád: Feszty Adolf élete és pályája. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1993.
Illetve ITT, ITT, ITT, ITT és ITT