Őszi családi túra: a palfaui Wasserlochklamm szurdokát ajánljuk!

ZónánTúl

Őszi családi túra: a palfaui Wasserlochklamm szurdokát ajánljuk!

Idén is, mint minden évben, már csak október 31-ig látogatható Stájerország egyik legszebb gyöngyszeme a Palfauer Wasserlochklamm. Palfau Budapesttől 4 és fél órányi autózásra fekszik, a közelgő őszi szünetben érdemes felkeresni. A keskeny fapallókon és lépcsőkön felfelé kanyargó út csodálatos vízesések mellett halad, fentről pedig gyönyörű kilátás nyílik a völgyre. Pihenőkkel együtt 3-4 óra alatt bejárható. Az útvonal április 1. és október 31. között látogatható, nyáron már reggel 8 órakor, tavasszal és ősszel 9-kor nyit.

A palfaui Wasserlochklamm igazi családi kirándulás és egyedülálló élmény. A túra a 24-es úton, egy ingyenes parkolónál kezdődik, Palfau és Wildenalpen között, körülbelül 5 kilométerre Palfautól. Jól kiépített ösvények, fapallók és lépcsők vezetik az embert felfelé a szurdokban, amelyen keresztül lefele tört utat magának a víz.

Öt vízesést, gyönyörű növényzetet, sziklaüregeket és medencéket csodálhatunk meg útközben.

Talán az egyetlen amire vigyázni kell, hogy megfelelő cipőben – bakancs ajánlott! – induljunk neki a túrának. Nedves időben a pallók csúszóssá válnak.

 

A tériszonyosoknak okozhat némi gondot ez a túra, hiszen már az első akadály, amellyel rögtön a szurdok bejáratánál meg kell küzdeni, az egy 65 méter hosszú, 20 méteres magasságban – a Salza folyó felett – kifeszített, árvízbiztos függőhíd. Ezen kívül, nem egyszer, viszonylag nagy magasságban, csupán a sziklába vájt úton haladhatunk.

Fotó: Tőkés Boglárka 

A híd önmagában is látványosság, belépődíjat csak a híd utáni útvonalra szednek. (Felnőtt belépő 10 euró, a gyerek 7, míg a családi belépőért 27 eurót kell fizetni, ha Buksit nem hagyhatjuk otthon, neki 5 eurót számolnak fel.)

A függőhíd után erdős, lankásabb rész következik, majd jobbra kanyarodva jutunk el a szikla peremére épített pallós, lépcsős szakaszokhoz.

A szintkülönbség 300 méter, ennyit kell felfele haladni a szurdokban. Öt gyönyörű vízesést kereszteznek a lépcsők, ezek hossza összesen 150 méter.

Fotó: Tőkés Boglárka  

A túraútvonalat 1986-ban kezdték építeni, és 1994-től látogatható. A fából készült ösvények és szerkezetek rögzítése stabil és biztonságos, az egymásba zúduló vízesések látványa és a levegő tisztasága pedig páratlan. Az útvonal kiépítésének célja az volt, hogy a szurdok tetején található karsztforrást elérhetővé tegyék a kirándulók számára is. A tetőn kilátót építettek:

innen csodálhatjuk meg a fenséges forrásbarlangot, a Wasserloch óriás karsztforrását, amely évszaktól és időjárástól függő vízhozammal zúdul a szurdokba.

Ha szerencsés időpontban érkezünk láthatjuk, amint a gejzírszerűen tör fel a víz – a látvány fantasztikus.

Fotó: Tőkés Boglárka   

 

Barlangi búvárok próbálták megfejteni, hogy hogyan tud a víz mennyisége akár 15 percenként is változni. 76 méter mélységig jutottak le a sziklában, ahol felfedezték, hogy a forrásbarlang nagy boltozatot alakított ki egy mély szifontó felett, amelyből a víz szabálytalan időközönként más és más vízhozammal zúdul le a szurdok mélye felé.

A víz mennyisége negyedóránként akár a negyedével is meg tud nőni.

A barlangászok egyelőre nem találtak megfejtést arra, hogy mit rejt a hegy mélye 76 méternél mélyebben. A Wasserloch különlegessége, hogy nincs kiszámítható menetrendje. A természet dönti el, mikor mennyire nyílik ki a zsilip.

Fotó: Tőkés Boglárka   

Amikor pedig visszaértek a szurdok bejáratához, feltétlenül üljenek le a kis étterem teraszán, és kóstolják meg a különböző finomságokkal töltött krumplikat. Méltó és élvezetes lezárása lesz a kirándulásnak.

A palfaui vízesésnél tett látogatásunk fotót albumba rendezve itt tekinthetitek meg:

Nyitókép: Tőkés Boglárka

Ajánljuk még:

A lítiumbányászat környezeti hatásai

Modern világunkban az egyik leggyakrabban használt fém a lítium – legalábbis az új energetikai alkalmazások tekintetében biztosan. Kettős megítélése abban rejlik, hogy bár a tisztának nevezett energia fővédnökeként hirdetik, bányászati és kitermelési folyamata igencsak környezetszennyező. Lássuk, merre billen a mérleg nyelve: jó-e nekünk a lítium egyeduralma?