ZónánTúl

Őslevendulástól a Dunáig: menj végig az érdi LevenDunán!

Néhány éve jelölték ki, de az ősszel új lendületet és új festést is kapott az Érden átvezető, tizenhat kilométer hosszú LevenDuna elnevezésű túraútvonal. Érdekes és tanulságos kirándulás, tele természeti szépségekkel és látnivalóval: ősszel különösen ajánlott végigmenni rajta, hiszen pompás színekben ragyog, nyáron pedig a nevét adót őslevendulás lehet a túra indoka.

A térképét több helyről is le lehet tölteni, illetve számos helyről becsatlakozhatunk az útvonalra autóval vagy közösségi közlekedéssel: akár több részletben is teljesíthetjük a távot. Mivel magam Sóskúton élek, így természetes volt, hogy a Sóskút-Érd között fekvő őslevendulástól fogok elindulni. Ide szép út vezet fel a településről,

alacsony karsztbokorerdő, erdeifenyő és ősszel az arany árnyalataiban ragyogó cserszömörce kíséretével.

Szeretem ezt a békésnek tűnő vidéket. A levendulást elég nehéz felismerni akkor, ha éppen nincs virágba borulva, mert nincs túl jó bőrben, a közelben fekvő egykori reléállomás sem éppen a legszebb része a túrának. De azután magaslaton haladhatunk, ahol körben gyönyörűen kitárul a táj.

Persze, idehallatszik az M7-es autópálya moraja, viszont jól kivehető Százhalombatta a jellegzetes kéményeivel, a tököli adótorony, míg a távolban megpillanthatjuk a Velencei-hegységet és észak-nyugat felé a Korda Filmstúdió fehér épületét. Annyi minden terül el az orrunk előtt, hogy feltétlenül meg kell állni, és szépen sorban számbavenni mindent. Egy élő térkép, különös perspektívából!

Az út csöppet sem idilli része átvezet az autópálya felett, majd egy rövid szakaszon a Fundoklia-völgy tanösvényével egyben halad tovább. Nem sok maradt meg ebből a völgyből sem, mert két oldalról már szinte teljesen beleharaptak a házak a természetvédelmi területbe. De azért még van valami mutatóban a szarmata mészkövekből, a 12-13 millió évvel ezelőtt élt csigák vázából összecementálódott kövekből. Hazánkban itt találhatjuk ezt az ősi mészkövet legnagyobb mennyiségben, legalábbis abból, amit a felszínen, szabad szemmel meg lehet tekinteni.

A dolomit jellegzetes felszíni formáit is megfigyelhetjük, és a tanösvény tábláit elolvasva megismerhetjük a löszfalban élő állatokat, a gyurgyalagot, a pannon gyíkot, érdekes rovarokat és az egykor itt élt ősember nyomait. Az érdi kőbaltás emberről néhány éve film is készült, amely szórakoztatóan mutatja be az 1969-ben feltárt egykori mamut- és medvevadász-tábort. A feltárt leletek ma már múzeumokban pihennek, akárcsak az itt talált

több mint ötszáz medve épségben megmaradt csontmaradványai.

Sok millió évvel ezelőtt ugyanis a barlangi medvék egy tavasszal egyszer csak felébredtek téli álmukból valahol a Budai-hegységben, és elindultak a dél felé nyitott völgyeken át: itt azonban lesben álltak szuronyaikkal az ősemberek.

A természeti érdekességek megtekintése után kissé unalmasnak tűnik egy darabig az útvonal, mert régebbi és újabb építésű házak közt kanyarog, erre a jó pár kilométerre érdemes felvérteznünk magunkat türelemmel. Ahogy pedig elhaladunk a temető mellett, balról megpillanthatjuk a kálváriadombot, jobbról barackosok kísérnek, egy éles kanyarral máris az egykori Római úton, az érdi pincesoron találhatjuk magunkat!

Érd nem éppen a pincéiről vagy boráról híres, pedig az Ófalui Pincesor kedves hangulatú, ahol olykor nyitott pincéket is lehet találni, illetve minden évben tartanak Szőlővirág Ünnepet és Nemzetiségi Találkozót, továbbá szüreti mulatságot. Itt áll Szent Donát szobra, odébb II. Lajos király emlékműve, ránk pillant a Szent Mihály templom és a Szapáry kastélyrom is.

A LevenDuna útvonal a rég bezárt érdi Termálfürdőnél a Duna felé kanyarodik, de érdemes néhány száz métert tovább haladni az érdi Minaretig: hazánkban öt minaret található, a pécsi, az egri, a szigetvári és az esztergomi mellett az érdi a legszerényebb. Sóskúti mészkőből faragták a karcsú tornyot, amihez valaha mecset is tartozott. Hamza bég egykori minaretje hétköznap délutánonként látogatható, de érdemes előre tájékozódni a művelődési házban a pontos nyitvatartásról.

Az útra visszatérve egyenesen a Dunának tartunk, egy telepített, fehérnyárfa-ligeten keresztül. A nyárfákat egykor a gyufagyárak szükségleteinek kielégítésére ültették, de ma már nemigen használják őket. A terület gazdája, a Pilis Parkerdő most már inkább a természetes erdőtársulásokat, a fűz-nyár erdőket részesíti előnyben. A folyóhoz érve meg is pihenhetünk a padokon, megszemlélhetjük szemben Halásztelek és Szigethalom nem sokat ígérő látképét. De ha még van kedvünk, bejárhatjuk a kellemes Duna-parti részt, a Beliczay-szigetet. Az Érd keleti határát felölelő, a Dunához illeszkedő partszegély a város legérintetlenebb formában megmaradt része, amely őrzi a táj ősi arculatát. Az ártéri területen a Tőzike tansövény vezet végig, magas vízállás esetén igazán izgalmas sétával,

amihez akár gumicsizmára is szükség lehet!

Tavasszal különös szép virágokat figyelhetünk itt meg, és a kiépített pihenőkben tábortűz mellett szalonnát is süthetünk.

A LevenDuna túra feketeöves, mindenre elszánt túrázóknak való. No, nem a fizikai nehézségek, hanem a látnivalók tekintetében. Érdekes és érdemes végigbarangolni ezen a túrán, de csak igazán edzetteknek és türelmeseknek javaslom! Annak, aki csak kicsemegézni szeretné a túra esszenciáját, jó szívvel ajánlom, hogy három részletben járja végig: egyszer a Sóskút feletti hegyeken a levendulás környékét a pazar kilátással, azután az érdi Fundoklia-völgyet a tansövénnyel együtt, majd Érd-Ófaluban a pincesortól a Dunapartig, a Beliczay sziget romantikájával.

Fotók: Halmos Monika, Vass András/@rozsakunyho