„Olyan csodásak a pálmafák, hogy itt biztos nem lesz öngyilkos senki” – 132 országot bejárt a világutazó ügyvéd

Százharminckét országban és harmincöt szigeten járt már, évente nagyjából négy-öt országba utazik el. 2010-ben, egy mélyen személyes ok miatt úgy érezte, kell valamiféle töltekezés, amiből erőt meríthet a nehezebb időszakokban. Ránézett a térképre és megállapította, hogy rengeteg helyen nem járt még. Ekkor kezdett tudatosan készülni az utazásokra.

„A kíváncsiság hajtott, hogy más kultúrákat, embereket ismerjek meg. Vonzott az intenzív kikapcsolódás lehetősége, és úgy tapasztalom, hogy jó energiájú emberek az utazók, jó velük találkozni, a közös felfedezés és öröm sokszor katartikus élményt jelent. Egy-egy útra éveken át készülök, könyveket, tanulmányokat, cikkeket, személyes interjúkat olvasok, felmérem a korlátokat, az esetleges háborús- vagy járványhelyzetet. A sátorozás nem vonz, biztonságra, komfortra törekszem, mindig keresek és találok magyar anyanyelvű kísérőt magam mellé, aki ismeri a helyi viszonyokat, és – nem utolsósorban – a lokális finomságokat.”

A több mint száz utazásról számos érdekes történettel tért haza. „Dakkából hazafelé jövet hatalmas sor végén álltunk a reptéren. Két katonatiszt kiszúrt bennünket, a két fehér embert, és szóltak, hogy egy kis jutalmazásért előre tudnak vinni minket, és meg is tették ezt tíz dollárért. A biztonsági kapun túl egy jóképű, cserzett arcú, bajuszos, egyenruhás katonatiszt fogadott – kezeket fel, ruházatátvizsgálás. Megtalálta a pénztárcámat, elővette, belesandított, bal kézzel lágyan kiemelt egy 50 euróst, galacsinra gyűrte, és a tenyerébe helyezte, majd eltüntette. A pénztárcát visszatette a zsebembe, megköszönte, hogy találkoztunk. Ezért az impozáns „bűvésztrükkért” elneveztem bangladesi Rodolfónak.”

Jamaicában a pozitív élmények inkább a természethez kötődnek – meséli Csaba, hogy az emberekkel kapcsolatban voltak gondjaik. „Az egyik folyón tutajoztunk, és a kormányosunk majdnem bevágott minket a vízbe, mert mindössze háromezer forintnak megfelelő borravalót adtunk neki, és nem vásároltunk az általa faragott lopótökből sem. Olyan mérges lett, hogy el kellett futnunk, hogy ép bőrrel megúszhassuk a kalandot.

Bhutánban egy olyan állatot láttam, amit sehol máshol. A takin a marha és a kecske párosításából született négylábú állat, és egy rezervátumba kellett elutaznunk, hogy találkozhassunk vele. Vagy említhetném Barbadost, ahol rengeteg különleges növényt fotóztunk és Rihanna palotáját is megtekinthettük.

Szakmai kíváncsiságból megkérdeztem a kísérőnket, Stevent, a hatvan körüli, kopasz golyófejű férfit, hogy mennyi az öngyilkossági ráta. Azt mondta, nem érti a kérdést, Barbadoson varázslatos az idő, csodásak a pálmafák, isteniek az ételek-italok, tiszta a tenger, itt biztosan nem lesz öngyilkos senki.”

Fenyvesi Csaba számára nemcsak az utazás, hanem az útiélmények megosztása is élvezet. Ezt kétféleképpen tudja megtenni: egyrészt a Vagabond Világjáró Klubban tart előadásokat, ahol a hetvenfős teremben van, hogy százötvenen érkeznek, még „a csilláron is lógnak”. Másrészt három könyvet írt utazásairól, a harmadik kötet épp a közeljövőben fog megjelenni, ebben az elmúlt négy év huszonöt országában, a Bahamáktól a Vatikánig átélt kalandjait írta meg. Azt mondja, mára komoly olvasótábora van. „Az utazás rengeteget adott és ad nekem. A felkészülés során új ismeretekre teszek szert, a helyszíneken szerzett élményeimtől gazdagabbá válik az életem, szélesebbé a látóköröm. Azokat az országokat szeretem igazán, ahol szegényebbek az emberek, de szerények, van bennük természetes önérzet, büszkeség, ugyanakkor alázat is. Ilyen például Mongólia, ahol kevesen élnek, de annál hatalmasabb lélekkel.”

S hogy mit csinál egy utazó, amikor nem utazik? Most éppen egyetemen oktat és védőügyvédként praktizál. „A kriminalisztika fő kérdései, a nyomozók munkája, a rejtélyek már középiskolában érdekeltek, ez a jogi egyetemen sem változott, így bűnügyi rendőr lettem. Aztán egyetemi oktatóként büntetőjogot tanítottam s tanítok ma is a Pécsi Tudományegyetemen. Büszke vagyok arra, hogy egyetemi előadásaimra három-négyszáz hallgató és külsős érdeklődő is kíváncsi szokott lenni. Menet közben arra is rájöttem, hogy inkább segíteni és nem gyanúsítani szeretném az embereket, így védőügyvéd lettem. Az egyetemi oktatás és az ügyvédi hivatás jól megfér egymás mellett. Vallom, hogy annyit ér az elmélet, amennyit a gyakorlatban megvalósítunk belőle. Mindazt, amit megtanulok, a tárgyalóteremben és a nyomozati szakban is igyekszem érvényesíteni.”

Csaba tavaly január óta nem tudott utazni, 2020. március 11-én indult volna Argentínába és Uruguayba, emellett Trinidad, Tobago, Grenada volt az úti cél a Karib-térségben. Már a repülőjegye is megvolt, mégis ebben az időszakban csak képzeletben utazott, egyébként évente akár hat utazást is igyekszik beletömöríteni naptárjába, ezek a munka és a honvágy miatt általában rövidek, ugyanakkor rendkívül tartalmasak.

Fenyvesi Csaba nemcsak az utazásairól ír könyvet, a jogi pályán szerzett tapasztalatait is sajátos módon veti papírra: A jog humora címen három kötete jelent meg. A tárgyalási poénokat, a rendőrök, ügyészek, bírák humoros történeteit dolgozza fel, egyre több kollégája osztja meg vele a tárgyalóteremben szerzett vicces történeteit. A legutóbbi kötetből megosztott velünk néhány rövid történetet.

Balesetleírás:

(Balesetben érintett sértett bácsi vall a szekerével történtekről.)

Bíró: Meddig világított a lámpa?
Tanú: A lámpa itt a kezem körül jól világít, ahol a bíróság ül, ott kezdődik a sötétség.

Egy másik:

- Maga a panaszostól ellopott negyvenezer forintot. Hajlandó megtéríteni a kárt? (kérdezi a bíró)
- Természetesen, bíró úr, de nekem ehhez kell egy kis idő. (feleli a vádlott)
- Akkor kap két évet.

És Csaba kedvenc, nagyon igaz története:

A bíró az ítéletet ismerteti, melynek végén kihirdeti:

- .... és egyetemlegesen kötelezi a vádlottakat a felmerült 40.000 Ft megfizetésére.

A 80 vádlott egyike a hátsó sorokból jelentkezik és kérdezi.

- Mindent értek T. Bíróság, csak azt nem, miért kell nekem egyetemet végezni!?”

Vagy egy másik:

- Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén pulzusát? – kérdi az ügyvéd a tárgyaláson.
- Nem.
- Ellenőrizte a vérnyomását?
- Nem.
- Ellenőrizte a légzését?
- Nem.
- Tehát lehetséges, hogy az egyén életben volt, amikor elkezdte a boncolást?
- Nem.
- Miért olyan biztos ebben, doktor úr?
- Mert az egyén agya az asztalomon volt, egy üvegtartályban.
- Mindennek ellenére, mégis, lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
- Igen, lehetséges hogy az egyén életben volt, és ügyvédként praktizált valahol.”

Csaba nagyon hálás, hogy lehetősége nyílik a sok-sok utazásra, ami tengernyi tapasztalattal gazdagítja. „Külföldön mindig elgondolkodom a szerencsémen, hogy a Jóisten megengedte, hogy világot lássak, mert azért sok minden kell ehhez: bátorság, nyelvismeret, pénz, idő, energia, és egy jó (úti)társ. És persze egy egészséges, de nem túlzó kíváncsiság, hiszen a biztonságra nagyon figyelek. Úgy érzem, ezek az utak növelik az empátiámat, hiszen nagyon sokszor szegénységgel, nyomorral is találkozom. Ugyanakkor a hazaszeretetem is erősödik ilyenkor, és a panaszkodókat szívesen elküldeném egy-egy afrikai vagy ázsiai országba, utána összetennék a tenyerüket, hogy itt élhetnek, ahol normális lakásviszonyok, rendes ivóvíz, normális oktatás és egészségügy van, én ezt különösen meg tudom becsülni a külföldi tapasztalataim nyomán.”

A legutazóbb ügyvéd új hobbija a szállodák, éttermek, cukrászdák tesztelése, a bor és a szivar. Jelszava: tuszehure – Tudás, Szeretet, Humor, Rend.  Két lánya van és egy unokája. Velük együtt teljes számára az élet.