Stájerországot nem véletlenül nevezik Ausztria „zöld szívének”. Nincsenek égig érő sziklás hegyóriások, itt a legtöbb az erdő, a rétek pedig mindig zöldek a rendszeres csapadéknak köszönhetően. Télen-nyáron csodás kirándulóhelyek várják a turistákat és a pihenni vágyókat.
E régiónak közepe Salzkammergut, ami az itt található sóbányákról, sókamrai birtokról kapta nevét. A hegyek ölelte viszonylag zárt régió sajátos szokásaival, nyelvjárásával páratlan kulturális sokszínűséggel várja a látogatókat. 2024-ben Európa Kulturális fővárosa is innen került ki, Bad Ischl-t választották e cím betöltésére (az észt Tartu és a norvég Bodø mellett). Programjuk fő témája a só és a víz, mottójukul pedig azt választották:
A kultúra az új só.
Egészen kisgyerekként csodálkoztam rá először erre a varázslatosan szép mesebirodalomra. Az apró falvak, az égbetörő karcsú templomtornyok, a mindenfelé nyíló sok színes virág, a legelésző tehenek olyan nagy hatással voltak rám, hogy az egész későbbi életemet meghatározták. Visszavágyom ide mindig és bármikor – télen is, mikor a zöld táj hófehérbe öltözik, és egészen más arcát mutatja, mint a többi évszakban.
A téli sportok szerelmeseinek – főként a gyermekes családoknak – igazi paradicsom! A változatos síterepek közt mindenki megtalálja a neki való pályát, az apróságokat síóvodák várják, a megfáradtakat pedig hangulatos hütték. Tauplitzalm különlegessége, hogy hegyóriások ölelik körbe. Ráláthatunk a Dachstein impozáns masszívumára, megcsodálhatjuk a gleccsert. Távcsővel most akár azt is megfigyelhetjük, miképp újítják fel a hegyi éttermet és a gleccserre vezető felvonót – speciális helikopterek és daruk szállítják oda a szükséges építőanyagot és a hatalmas napelemeket. Az ígéretek szerint nyár elejétől újra fogad vendégeket a Dachstein, a hozzánk legközelebb eső gleccser.
Kitekinthetünk a Totes Gebirge hegycsúcsaira, amely hegyóriás számos természeti kincset és látnivalót rejt. Tauplitzalm a hat tó vidéke, Közép-Európa legmagasabban fekvő tófennsíkja. A kis tavak páratlan szépségükkel minden évszakban lenyűgözik az arra járókat. A hótalpas túrázók a befagyott vizek körül izgalmas túrákat tehetnek – napsütéses időben ennél szebb téli élményt el sem lehet képzelni!
Képeken e csodás táj:
Tauplitzalm környéke a sífutók mekkája is, a környéket behálózzák a jól jelzett, kényelmes sífutó utak. Van szánkópálya és curling, éjszakai szánkózás, a közeli Kulm hatalmas síugrósánca pedig ha nem is kipróbálásra, de csodálatra hív: szinte minden hétvégén látványos versenyeket nézhetünk meg itt. A téli túrák és sportok fontos része az „after”, vagyis a naplemente utáni tevékenység, ami legtöbbször egy jó kocsmázásban ölt testet. A sportban megfáradt, hidegben átfagyott testet egy kellemes hegyi kunyhóban pihentetjük. Meleg italok, finom helyi falatok és sokszor autentikus muzsika is társul ehhez az élvezethez, ami nélkül nem is lenne teljes a téli kikapcsolódás!
Bad Mitterndorfban a gyógyvíz élvezetének is hódolhatunk, mert csodaszép termálfürdő várja a pihenni és gyógyulni vágyókat, éppen a Grimming hatalmas sziklatömbjének árnyékában. Akár szabadtéren is fürdőzhetünk, így miközben a forró víz átjárja minden porcikánkat, hajunkra dérként fagy a pára – egy kiadós túra után ennél frissebb felüdülést nem is lehetne elképzelni.
Akit a téli sportok és kirándulások nem vonzanak, azoknak érdemes tavasszal beiktatni egy több napos túrát erre a vidékre. Amint elolvad a hó, kizöldellnek a rétek, a hegyoldalak hófehér, illatos nárcisztól roskadoznak. Megmerítkezni az alpesi nárciszvirágzásban, részt venni a nárciszünnepen, olyan élmény, amelyet jó eséllyel sosem felejtünk el. Akár két keréken is biztonságosan bejárhatjuk a vidéket. Az idei évben az eddiginél több szempár figyel Európa Kulturális fővárosára, Salzkammergutra, ezért külön érdemes felkerekedni, és megismerni ezt a bájosan szép vidéket! Kezdhetjük ezt máris egy frissítő téli túrával.
Fotók: Halmos Monika @rozsakunyho
Ajánljuk még:
Eltart a föld, csak legyen mit enni – közmondások az evésről
Magyarország András-naptól vízkeresztig is nagyon finom – Borbás Marcsival új könyvéről beszélgettünk
„A tárgyak élnek, könnyük van, emberkéz formálta őket, visszanéznek ránk” – az abroszok története
