Mi az, ami nélkül nem tudnál élni? – 12 pontban az életem

Azonnal és hatalmas emóciók kíséretében az unokáim és a gyerekeim ugrottak be. Első helyen, de azért osztozva a menyeimmel és párommal, aki nem az édesapjuk ugyan, de életem kísérője lassan 12 éve.

1. A családom, a gyerekeim nélkül nem lennék az, aki vagyok. Mit kezdhetnék magammal, ha nem lenne kihez, kikhez passzítani magam? Hirtelen az origó lenne oda, a mérce, a biztos, a kapaszkodó. A mindenek feletti adás és kapás. A szeretet és annak minden megnyilvánulása, áldozata és áradása az életben maradáshoz kell nekem.

2. Nehezen élnék a testvéreim és a barátaim nélkül is. Azt gondolom, nélkülözhetetlen társak ők a mindennapokban és egyetlen ünnep se lenne soha többé annyira szép, mint amilyen széppé ők teszik azt nekem.

3. Nehezen élnék mozgás nélkül. Nekem kell a mobilitás, a helyváltoztatás, a séta, a futás, az innen-oda jutás. A motorozás távoli vidékre. A sebesség. És kell a hazaérkezés is.

4. Úgy érzem, nem tudnék élni a Balaton nélkül. Lassan 40 éve ülök minden évszakban a partján, annyira összenőttem vele, hogy akkor érzem igazán otthon (és biztonságban) magamat, amikor a víz locsogását hallom. Minden arcát ismerem, az illata ott van az orromban és nincs olyan ok, ami miatt önként lemondanék arról, hogy itt éljek. Akkor is az enyém, ha turistákkal osztozom szépségén, ha százszorosra duzzad is miatta a forgalom nyáron, vagy ha ki kell lépnem a komfortzónámból a strandom, ahol nehezen viselem a tömeget. Minden más vizet odaadnék, de a Balatonnak ezen a minden ésszerűséget nélkülöző, furcsa listán van a helye.

5. Nem tudnék élni írás és olvasás nélkül. Az információszerzés és az információ- és élményközlés kényszer nálam. Munka és életforrás.

6. De ha mégis erre kényszerítene a sors, akkor legalább a beszéd maradjon meg nekem. Legalább a szó szálljon szabadon, szép szó hadd hagyja el a számat. Jusson el belőlem fakadó üzenet oda, ahova én szeretném.

7. Mese nélkül nem élet az élet nekem. A mese az kell. Az egyszervolt egyszerűsége és ígérete, a mágikus számok biztonsága és hipnózisa, a minden jóra fordul boldogsága. A mesék tisztasága és ártatlansága. A mesék bölcsességének az életemben van a helye.

8. És maradjon az érintés. Maradjon a simogatás, kéz a kézbe kulcsolása, a kézen fogva járás, az ölelés gyengédsége. Maradjon a csók meg a puszi, a hajsimítás, fonogatás, az arc cirógatása, az összekarolás. Ágyban a lábak találkozása. A kiskifli meg a nagykifli.

9. A színeket se adnám könnyen. Életben tartanak, energiával töltenek fel, lendületet adnak, kifejezik azt, aki vagyok, egy sor dolgot mondanak el rólam úgy, hogy én meg se szólalok. Néha csak befogadom a színeket, máskor varázsolok velük, és tudom, hogy színek nélkül didergősek lennének a napok.

10. A zenét se adnám, arra szükségem van nagyon, pedig botfülem van és annál is rosszabb, ha dalra fakadok. De minden bizsut, kendőt és fakanalat odaadok, ha választhatok. A zenét tartanám meg a dugóhúzó, az autó, a tükör, a minden helyett.

11. A virágokat se szívesen engedném el. A nefelejcset, az árvácskát meg az ibolya illatát. A százszorszépet, a parasztszegfűt, a tulipánt, a szarkalábat, a kardvirágot, az összes őszirózsát, krizantémot, a harangvirágot és a rózsát is megtartanám.

12. És az adni tudást is akarnám. A tetteket, ahol, amikor szeretni lehet. Az ezzel járó érzéseket, a szív áradását mindenek felett.

 Ti miről nem tudnátok lemondani? Minek van mindenképp helye az életetekben?