ZónánTúl

Így ünnepel más! – Karácsonyok szerte a világban 1.

Karácsonykor alapvetően Jézus születésére emlékezünk, ugyanakkor időközben világszerte ismert ünnepünkké is lett december 24-25-26-a. Az azonban, hogy mit eszünk, milyen rituálékat követünk és kit várunk, pontosan melyik napon, igencsak eltérő lehet. Összeszedtük a legfurcsább karácsonyi szokásokat, a pöhutukawa fától kezdve a seprűk elrejtésén át, a szaunázást követő temetőlátogatásig!

1. Finnország 

Karácsony reggelén a finn családok hagyományosan egy tejberizsszerű kásával kezdik a napot. Akinek a tányérjában landol a reggeliben elrejtett mandula, annak szerencséje lesz a következő évben. Persze legtöbbször többet is elrejtenek a puding jellegű ételben, hogy a gyerekeknek nagyobb esélyük legyen.  

Az igazi télapó hazájában

a Mikulás érkezése előtt a finnek szaunáznak, este pedig közösen kimennek elhunyt szeretteik sírjához, hogy gyertyát gyújtsanak az emlékükre.

December 24-én délben aztán hagyományosan kihirdetik Turkuban, a régi fővárosban a „karácsonyi békét” (joulurauha), ami húsz napig tart.

2. Japán

Mivel csupán a lakosság körülbelül egy százaléka keresztény, Japánban a karácsony nem hivatalos ünnep, ennek ellenére megvannak a saját szokásaik. Érdekes módon a szigetországban a karácsony inkább a Valentin naphoz hasonlóan funkcionál és főleg a randizásról szól.

A legtöbben mindent elkövetnek, hogy elkerüljék a ronkurit, vagyis az egyedül töltött karácsonyt.

Nem véletlenül van külön szavuk rá, ugyanis elméletileg, aki randipartner nélkül tölti a december 24-t az valószínűleg a rákövetkező évet, sőt, akár egész hátralevő életét is magányosan fogja leélni. 

A japán karácsonyi vacsora elengedhetetlen része a KFC. A gyorsétteremlánc a hetvenes években állt elő a „Kurisumasu ni wa kentakki!” azaz „Karácsonyra Kentuckyt!” szlogennel, ami olyan jól sikerült, hogy a japánok képesek akár órákat sorba állni érte szenteste.

 

3. Ausztrália és Új-Zéland

Mivel a világ ezen részén a karácsony nyárra esik, errefelé a kertben elfogyasztott – tengeri finomságokból és friss zöldségekből álló – ünnepi vacsora után az emberek általában a tengerparton ünnepelnek. Ausztráliában

nem elképzelhetetlen, hogy a Mikulás szörffel érkezik, de hagyományosan a szánját nyolc fehér kenguru húzza.

Bár Új-Zélandon is előfordulhat a számunkra megszokott fenyőfadíszítés, a sziget lakóinak van saját karácsonyfájuk.  A pöhutukawa fák decemberben virágoznak és ezáltal ünnepi pirosba borulnak karácsony idejére. A rendhagyó karácsonyfa az őslakos maorik számára egyébként is kultikus jelentőséggel bír, mivel hitük szerint a halott lelkek a fa gyökerein keresztül jutnak az óceánba, megkezdve hosszú vándorlásukat.

4. Norvégia

Karácsony éjszakáján Norvégiában elrejtik az összes seprűt a házban. A hagyomány azokra az időkre vezethető vissza, amikor az emberek azt gondolták, hogy a karácsony éjjelén előbújó boszorkányok és gonosz szellemek az ellopott seprűkön akarnának utazni.

Mára ebből annyi maradt, hogy a legtöbb család biztonságos helyre helyezi a kérdéses takarítóeszközt az ünnepre. A gyerekek nem a Jézuskától, hanem Julenissentől kapják az ajándékot. Ezen kívül norvég hagyomány, hogy mielőtt a csomagoknak nekiesnének, kézen fogva körbejárják a fát és énekelnek neki.

Ezután az ajándékokat egyesével bontják ki, hogy mindenki megcsodálhassa a másikét.

5. Olaszország és Spanyolország

Az olaszoknál és a spanyoloknál az ajándékozás fő napja hagyományosan nem szenteste, hanem vízkereszt, tehát január 6-a – a spanyolok viszont a fát már december 8-án felállítják. Míg a spanyol gyerekek a bibliai történetből jól ismert napkeleti bölcsektől vagy három királyoktól várják a meglepetéseket, addig

Olaszország több vidékén a Befana nevű boszorkány hozza az ajándékokat.

A csúnya, de jóságos öregasszony hagyománya valószínűleg antik római szokásból maradt meg, de már természetesen sokat alakult.

Egyes verziói szerint például a királyok kértek útbaigazítást a kis Jézushoz a boszorkánytól, aki azonban nem tartott velük és azóta is bolyong az útjába eső gyerekeket megajándékozva, hátha egyikük a kis Jézus. Spanyolországban hagyománya van a karácsonyi lottónak, amit 22-én húznak ki, a számokat énekelve ismertetve a nézőkkel.

6. Fülöp-szigetek

A Fülöp-szigeteki Köztársaság az egyetlen ázsiai ország, ahol többségben vannak a keresztények, ugyanis a filippínók 80%-a katolikus. Viszonylag korán kezdik a karácsonyi hangolódást, mert már szeptember környékén megkapják az üzletek a karácsonyi dekorációjukat, és elkezdődnek a karácsonyi dalok is. A formális ünnepségek azonban december 16-tól január első vasárnapjáig tartanak, és a Három Királyok ünnepével fejeződnek be.

Jellegzetes dekorációs elemük a lámpás, amit színes papírokból és bambusz csíkokból készítenek, sokszor csillagalakban. Ez jelképezi a csillagot, amit a napkeleti bölcsek követtek.

San Fernando városa a Fülöp-szigeteken a karácsony fővárosa. A karácsony előtti vasárnap évről-évre itt rendezik a Ligligan Parul Sampernandu névre hallgató fesztivált, ahol hatalmas lámpásokkal világítják be az egész várost. Az eredetileg alig félméteres, gyertyák által világító lámpások mára már akár öt-hat méteresre is növekedhetnek és különböző izzók segítségével kaleidoszkópszerűen szikráznak.

7. Izland

Izlandon nem a Jézuska, de nem is a Télapó hozza az ajándékokat.

Náluk 13 karácsonyi manó van, akik december 12 és 24 között egyesével érkeznek meg a hegyekből,

majd karácsony és vízkereszt között érkezési sorrendben egyesével távoznak is.

A gyerekek ezért már 13 nappal karácsony előtt kirakják a cipőket az ablakba, aki jó volt ajándékokra számíthat, a rosszak pedig krumplit kapnak. Az eredetiben Jónasveinar névre hallgató karácsonyi manók hegyi trollok gyerekei és századok óta lopnak, valamint piszkálódnak, bár sokat szelídült a történetük. A legendájukhoz tartozik még egy macska is, ő azokat a gyerekeket viszi el, akik nem öltöznek új ruhába karácsony napján. Az izlandiak 24-én hagyományosan birkahúslevest esznek.

 

Ajánljuk még:

Nálatok kié a csirkeláb? Avagy a csirke legyen egész, a család pedig boldog!

Ahogyan öregszem, egyre inkább hiszek abban, hogy szükségünk van olyan rituálékra és megszokásokra, amik csak a mi családunkra jellemzők. Így aztán számomra természetes, hogy az anyám vasárnapi asztalát körüllengő szokásjogi rendszerben a mai napig mindenki számára egyértelmű, kit melyik húsdarab illet a csirkepörköltes lábosból…