Amit az elsők között kell eldönteni, az a cél. Hogy miért is induljunk neki? Milyen szempontok szerint válasszunk túraterepet, tájegységet, úticélt? Ezt számos dolog eldöntheti. Például az időjárás, a csapadékviszonyok és a tengerszint feletti magasság. Jó, ha az embernek van ebben tapasztalata, de kezdőként ezután tudatosan is gyűjthetjük tapasztalatainkat.

 

Nézzünk utána a várható időjárásnak!

Ha a google-keresőbe mindösszesen a település nevét és az időjárás szót írjuk be (magyarul), a weather.com máris kidobja az aznapi időjárást, és akár a következő 10 nap előrejelzését.

Fontos, hogy ne elégedjünk meg az országos prognózissal, az előrejelzés minél pontosabban vonatkozzon kirándulásunk helyszínére.

További előrejelző oldalak: koponyeg.hu, idokep.hu. Ne feledjük, hogy minél távolabbi időpontra várunk előrejelzést, az annál jobban eltérhet a valóságtól, de idővel tapasztalatra tehetünk szert ebben is. Ha az időjárás alakulását csupán két-három nappal előre szeretnénk tudni, már viszonylag megbízható előrejelzést kapunk.

Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu 

Ha az ideális – vagy a fanyalgók megközelítésében klasszikus – téli időjárást vesszük alapul, akkor hólepelt remélünk. Fenséges lehet, ha nem pár milliméter vastag, hanem legalább húsz centis... Ilyen hótakarót most itthon aligha találunk, de ilyenkor, ünnepek környékén szívesen kelünk útra, havas tájakat kutatva.

A világhálóról friss mutatókat gyűjthetünk a kiszemelt területről, hogy mire számíthatunk.

Vastagabb hórétegen hótalppal könnyebben lehet közlekedni, mint bakancsban, így sokkal nagyobb távot járhatunk be, mert nem süllyedünk bele a hóba, könnyebben haladunk. (Arra figyeljünk, hogy a hótalphoz nagyobb tányérú síbotot vigyünk, különben az is mélyre merül a hóba.) A kamásli nemcsak a sártól védi a nadrágszárat, de magas hó esetén meggátolja, hogy a bakancsba hó kerüljön. 

Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu  

Mély hóban egyébként nagyon élvezetes lefelé haladni (akár meredeken is), mert rugalmasan tompítja a lépéseket, ugrásokat – nagyrészt megfogja az ember lábát is, és nem csúszik ki.

A bakancsot legalább előző este kezeljük vax-szal, vagy a lábbeli anyagának megfelelő impregnálószerrel.

A bőr reggelre beszívja a vaxot... Terepen viszont nem minden esetben tart ki a vízhatlansága a túra végéig. Érdemes arra is ügyelni, hogy a lábfejen, a rüsztön ne álljon meg a hó, ami gyorsan olvadni kezd... Dobbantva, vagy a másik lábfejhez időnként hozzácsapva megtisztítható.

 

Ha a hó vékony, sok kellemes dolog elvész az előnyeiből, de legalább nem ázik el a bakancs, és nem nehéz rajta a gyaloglás.

A hómacska (csúszásgátló) a letaposott havon és a jeges felületeken gátolja meg az elcsúszást.

A zúzmara is fotogén látványosság a természetben, főleg amikor a hegység legmagasabb pontjain álló kilátókra – vagy más építményekre – jeges kéreg rakódik a szélnek kitett oldalon, akár méteres nagyságban. Még a finom zúzmara is szép látvány, a durva-, és a jeges zúzmarára pedig már érdemes egy egész napos túrát tervezni! A szél le is fújhatja a nagy mennyiségű zúzmara-kérget a fák ágairól – olyankor mintha havon sétálnánk, amely jegesen kásás.

Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu   

Ha tavaink befagynak, még nem túl érdekesek, ám ha a Balaton jege hízik meg, az már kétségtelenül látványos. A fakutyák – néha még most is látható szánszerű jégjáró alkalmatosság – mellett feltűnnek a rianások, a törések mentén kitört jégdarabok, de

az igazi „csoda” az északi, északnyugati szél által a déli partra sodort, összetört és felhalmozódott jégtáblák látványa.

 

A misztikus hangulatot szerető turistákat számára a tél bőséggel ontja a ködös napokkal. Persze az is úgy élvezetes, ha sűrűbb, így Csodaországban érezhetjük magunkat. Egész nap ködből ködbe járni jó alkalom arra, hogy kicsit eltávolodjunk a városi hétköznapoktól.

Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu   

Ezeken felül pedig a téli időjárás olyan Jolly Joker-jelenséget teremt, amelyet szinte csak a hegymászást nem megvető turisták élvezhetnek. Ez az a látványos inverz hatás, amely magashegységekben gyakori, ám nálunk nehezebben megfigyelhető:

ekkor a hideg, nyirkos légtömeg leszorul a légkör alsó részébe (100-1000 méter vastagon), míg ezen légréteg felett tiszta a levegő, kék az ég és a hegymászó élvezheti az arcpirító szikrázó napsütést.

Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu   

Fent melegebb is van. Lenyűgöző a lenti „világot” kitöltő, elárasztó fehér pára, és az abból kiemelkedő, napsütötte hegyek, dombok látványa. Ez a fordított hőmérsékleti helyzet több hétre megmaradhat a Kárpát-medencében (éppen a medencejellegből adódóan), míg jön egy erősebb szél, és eltakarítja ezt a lehangoló, egészségtelen, városokban elszennyeződő, hideg ködöt.

Érdemes ilyenkor egy magasabb hegység régiójába kirándulni (Börzsöny, Mátra, Bükk), hogy egész nap örvendhessünk a látványnak és a napsütésnek.

Persze az is előfordul, hogy a hideg légtömeg a Mátra Kékes-csúcsa fölé ér... Akkor bizony se napsütés, se kilátás.

Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu   

Enyhe teleinken gyakori, hogy az ország legnagyobb részén esik az eső – vagy esőt prognosztizálnak – és a kutyának sincs kedve kimozdulni. Ha a hőmérséklet nem sokkal melegebb 0 Celsius foknál, akkor hegységeinkben – ahol pár fokkal mindig hidegebb van – az eső hó formájában hull alá... (Ezt be is szokták mondani, csak az ablakon kinéző – laikus – ember az esőt tapasztalja, és nem mozdul.) Ilyenkor is érdemes egy középhegységet felkeresni, és bizakodva gyalogolni felfelé, hogy a völgyben szemerkélő eső fentebb érve hóba vált.

A városok és falvak Betlehemeinek, adventi rendezvényeinek meglátogatása viszont szinte minden időjárás esetén élmény. Sok falusi kocsmában és városok főterein mérnek forralt bort, forró teát és árusítanak valamilyen meleg harapnivalót. Túra után – megfelelő felderítés mellett – hangulatos levezető időtöltés, energiapótlás ilyen helyre érkezni.

Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu   

Milyen nehéz a terep?

Meredekségben dombságaink nem feltétlenül könnyebb helyszínek a legtöbb hegységünknél. Viszont középhegységeinkben hosszabbak az emelkedők, és a lejtők, a magasabb hegységeinkben pedig (Bükk, Börzsöny, Mátra) a meredekség is nagyobb. A tapasztalatlanok miatt a megtett távokat tekintve inkább a gyaloglással töltött időből indulok ki: Például

egy átlagos edzettségű felnőtt a vízszintes alföldi terepen, száraz felületen, egy óra alatt 4,5-5 kilométert tehet meg közepes tempóban. Dombvidéken kevesebb, mint 4 kilométert, hegyvidékeinken 3-3,5-et.

Hegyvidéken száraz terepen egy átlagos erőnlétű turistának bőven elég a 15 km-es táv egy napra, dombvidéken sem érdemes sokkal hosszabb sétára vállalkozni.

Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu   

A téli terepi körülmények keresztülhúzhatják számításainkat... Hegyoldalban kialakult jeges szakasz akár visszafordulást is eredményezhet – hiszen balesetveszélyes –, a húsz centiméteres szűz hó, vagy a mély sár pedig felére redukálhatja a túrát a haladás nehézsége miatt.

A tervezett távnál figyelembe kell ezeket venni, és alkalmat kell hagyni rövidítésre.

Ha a nem is fentiek szerint választunk túrát, érdemes odafigyelnünk az öltözékre! Nem kérdés, hogy öltözködjünk rétegesen, de milyenek legyenek a rétegek? Ma már sok helyen kaphatók a műszálas anyagú ún. „technikai felső” gyűjtőnéven emlegetett sport-aláöltözetek, amelyek gyorsan száradnak és izzadtan is kellemesebb viseletek a pamutnál. A polár felső optimálisnak is mondható, és erre jöhet egy kabát. (Én bélés nélküli túrakabátot viselek.) Ez mindössze három réteg. Nem sok, ám ha túrázuk (ráadásul fölfelé), akkor bőven elég lehet. Ezt a két fölsőnek köszönhetjük. Kabátunkon legyen kapucni, mert anélkül hideg szél esetén könnyen megfázhatunk.

Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu   

Ha – a tapasztalatok szerint – ennyi nem lenne elég (pl. hölgyeknek), akkor még egy nem túl vastag felsőt javaslok, ám különösebb bélés nélküli kabáttal. Ha a kabát vastag, bélelt és fölfelé menet melegnek bizonyul, nem tudjuk hová tenni. Míg, ha több aláöltözetünk van, akkor a vékonyabb kabát levételével elérhetjük a komfort-meleget.

Télen is legyen nálunk esőkabát, vagy kabátunk állja az esőt!

Ajánlott „használat”: amíg viszonylag nehézség nélkül, közel vízszintesen gyalogolunk, öltözzünk hőérzetünk szerint. Ha viszont hosszabb emelkedő előtt tartunk pihenőt, vegyük le a kabátot! Különben pár perc múlva az emelkedőn ismét meg kell állni vetkőzni. Ha pedig felérünk egy csúcsra, pár perc múlva vegyük fel a kabátot, hogy a termelt hőt megőrizzük. Lefelé menet sem termelünk sok hőt, így akkor is öltözzünk csak hőérzetünk szerint.

Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu   

A kamásli a lábbeli hóvédelme mellett a hőérzetet is fokozza. Ha valaki nem szokott kesztyűt használni, annak egy síelős, vagy hótalpas túrán kellemetlenül fázhat a keze, mivel nem dughatja zsebre a bothasználat miatt. Fotósoknak ajánlott egy vékony, vagy az ujjak végén nyitott kesztyű.

Mivel korán – ötkör, négykor – sötétedik, legyen nálunk lámpa (a fejlámpa a praktikus), ráadásul a csúszós-jeges ösvények, úti felületek miatt nagyobb is a sérülés veszélye és a lámpa akár életet is menthet.

Mindenki tapasztalhatta már, hogy digitális eszközeink (mobiltelefon, fényképezőgép stb.) elemei, akkumulátorai kiengesztelhetetlen haragban vannak a hideggel... Az egyik legbiztosabb módszer, hogy elláthassák további szolgálatukat az, hogy belső zsebbe tesszük azokat, ahol a hideg nem merítheti le. A másik egy jó teljesítményű power bank.

Gotó: 123RF 

A helyszín térképét szerezzük be, vagy készüljünk telefonos navigációval. Mindkettőhöz kell valamennyi tapasztalat is... Jól jöhet még egy bicska, egy „jó fogás” egészségügyi papír, vagy egy fél csomag papír zsebkendő. Ha a hó erőteljesen olvad, és alatta a föld, felette az ég is vízben áll, „az agrár talajvédelem fegyvere”, a gumicsizma értékmegóvó megoldást nyújt. Előnye, hogy egész nap nem kell egy dágványra, egyenetlen pocsolyára, vagy akár patakra sem figyelni, és otthon csak le kell mosni és ki kell szárítani. Hátránya, hogy nem olyan jó a „talajfogása”, és meredek hegyoldalban kicsit a csizmatalp élét be kellene vágni a talajba. Ellenben segítségével szeretett bakancsunkat nem tesszük ki alapos elázásnak.

Túrázás közben az étel is finomabbnak tűnik. Főleg, ha madárlátta elemózsiát fogyasztunk, társaságban. A vajas kenyér párizsival klasszikushoz képest a hidegben jobban esnek a tartalmasabb étkek, például a könnyen kezelhető tepertő, kolbász, dobozba tett sült oldalas. Az alma mellett a narancs és a mandarin is jó ötlet, ahogy az olajos magvak is – feltéve, ha nem vagyunk allergiásak rájuk.

Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu   

A termoszba tett ivóvíz iható állapotban tartja a vizet, amelyre legalább olyan nagy szükség van télen is, mint nyáron. Jólesik a forró tea is, de kevésbé hidratál... Az édességet is szívesebben majszoljuk a nehezebb terepviszonyok és a hideg miatt, legyen az szaloncukor, kandírozott vagy aszalt gyümölcs, mazsola, cukros gyömbér, vagy a különböző csokoládék. Az sem árt, ha van a hátizsákunkba egy ülőalkalmatosságként használható polifoam darab, hogy uzsonnára nyugodtan leülhessünk anélkül, hogy a felfázást kockáztatnánk.

Nyitókép: Harsáczki György / induljelegyuton.hu