Hévíz, Magyarország szuperereje

Elsőre furcsa beleúszni a kénes szagú vízbe, de jó érzés szépen, egyenletes kartempókkal elveszni a tó felett ülő párasapkában. Afféle ritmikus szeánszban haladva lehet merengeni a tavat övező, csupaszodó, magas mocsárciprusok, gyertyánok, platánok sziluettjeiben, megpihenni egy-egy színes tavirózsa mellett, mely lelkileg is nyugtató hatással bír.

A fehér tündérrózsa őshonos itt, az indiából származó kék és vörös egyedek telepítettek, melyek nem csupán kedvenc fotótémái minden Hévízre látogatónak, de a hinduk szerint a világ bölcsőjeként számon tartott tavirózsák a város szimbólumai is. Hosszú virágai, terebélyes levelei színes foltokként ringatóznak az ovális tükrön, víz alatt lebegő, vékony, hosszú gyökereik egymás mellett feszülve kötik össze a fekete gyógyiszapos talajt a sötétkék felszínnel.

Gyönyörű környezetben fekszik a tó, akárcsak egy mesében. A lecsendesült időszakokban egyedi élővilágát is megfigyelhetjük, hiszen a gyógyvíz állandó lakója a kis vöcsök, mely az országban egyedül itt telel át, de találni még kockás siklót, vízi pockot, vízi cickányt, alpesi denevért, molnár- vagy füstifecskét. Őshonos halfajai a széles kárász és a compó, valamint a dévér-és a jászkeszeg. Különleges, máshol nem felellhető fajok is élnek itt, mikroszkopikus rákok, vízi atkák és vadpontyok. Télen a hideg, befagyott Balatonról átköltöznek ide a melegebbre vágyó kárókatonák, szárcsák, gémek és a tőkésrécék is.

A mélység titka

Sokak számára riasztó, némelyek titokzatosnak tartják a tó szupererejét, azt a 38 méter mélyen fekvő forrásbarlangot, mely egy forráskráter oldalán nyílik, ami egy gömb alakú, közel 70 × 90 méteres, 14 méter magas és 17 méter átmérőjű teremből áll. A barlangbejáraton keresztül, percenként 30–40 ezer liter vízhozamú, 38 °C-os forrás tör ki, mely a felszínre érve a hűvösebb vízzel keveredve már enyhébb hőmérsékletűvé válik. 

Negyedévente merülnek le búvárok a barlangba, hogy ott méréseket, kutatásokat végezzenek,

a hetvenes évek óta viszont már három búvár is életét vesztette a nem veszélytelen küldetésben.

Az elnevezés a nyelvészek szerint, a Hévíz „folyó, meleg forrás'” jelentéséből fakad, s ilyen értelemben már a középkorban is használták ezt a kifejezést, 1328-ban is, amikor először írták le ezt a nevet egy beiktató oklevélben. 

A gyógyító erő

A tó eredete a Balaton környéki bazalthegyek és a Balaton születésének idejéig nyúlik vissza. A víz csodás hatását már őseink is ismerték, ókori és török kori legendák is születtek róla. Vulkáni utóműködések első jelei voltak a hőforrások, így például az Őshévíz feltörése a Pannon időszak végén. 

A tó természetes folyamatok által 72 óránként cserélődő, télen is stabil, kellemes 24-26 fokos vizét állandó megfigyelés alatt tartják, ellenőrzik. Szerves vegyületekben gazdag, kalcium és magnézium tartalmú,

kénes, enyhe radon tartalmú vizének és a benne élő baktériumtörzseknek köszönhetően a víz természetes fertőtlenítő hatású és gyógyító erejű.

Állítólag tömegesen él itt egy, a tudomány számára még újdonságnak számító cellulóz és fehérjebontó mikromonospóra, melynek szerepe van az egy és hét méter közötti különleges iszap kialakulásában. Évente több mint egymillióan látogatnak ide külföldről és az ország minden pontjáról, hogy a tó vízétől gyógyuljanak.

Tempóznak itt reumások, köszvényesek, esetleg nőgyógyászati betegséggel küzdők vagy olyanok, akiknek ízületi fájdalmaik vannak, mozgásszervi műtétek után rehabilitálódnak. Egy mellém szegődött úszótárs porckorong fájdalmai miatt látogatott el ide egy hétre, de szívbeteg lévén maximum fél órát tölthetett a vízben egyhuzamban. A hévízi kúra egyébként a vízben való mozgáson túl, egy teljeskörű gyógykezelést is jelenthet a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórházban: iszappakolást, iszapfürdőt, súlyfürdőt és gyógytornát is igénybe vehetünk.

Csatorna fürdő

Nemcsak a tó, de az abból táplálkozó, a Zala folyóba ömlő csatorna is kuriózumnak számít. A Magyarországon és Európa-szerte is egyedülálló tiszta, gyógyvizes csatorna növényzete tavasztól őszig nagyon gazdag, a nagyobb hidegek beálltáig több száz tündérrózsa és dús hínárerdő lepi el a patakot. Telente aztán népszerű, csoportos kenutúrákat szerveznek a csatornára, amikor is a kalandorok nagykabátban, sapkában és kesztyűben eveznek a hóval borított partok mellett gőzölgő vízben.

Első alkalommal, mikor arra sétáltunk, meglepődve láttuk, hogy elszánt turisták, biciklisek vetkőznek-öltöznek a hűvös parton, ruháikat rutinos mozdulatokkal a fák kis ágaira akasztva, készülődnek megfürdeni a csatorna vizében. Másnap mi is megjelentünk a férjemmel tréningben. Gyorsan, akkurátusan és nevetgélve vedlettünk át bikinibe és alsónadrágba, majd csobbantunk bele a folyóba.

Legnagyobb meglepetésünkre éppen olyan a víz hőmérséklete, mint a tóé, se nem forró, se nem hűvös, olyan, amelyben jólesik mozogni. Így élvezve a természet lágy ölét, hosszában oda-vissza úszkáltunk, legalábbis én biztosan, férjem néha megállt (nem mély a víz),

hogy fővárosiként elégedetten konstatálja, milyen vagány, amikor is a halak a víz alatt erősen csipkedni kezdték a lábát.

Mint később megtudtuk, az emberi hámsejteket kedvelő, szúnyogirtó fogasponty kapott rá a szőrős lábaira.

Keszthelyre biciklivel

Ha a sok fürdőzés után jólesne egy kis biciklizés vagy séta, érdemes Keszthelyt célba venni a csatornától pár percre induló Festetics Allén vagyis mocsárciprus kettős fasoron keresztül. Annak idején a Fenyvesi Alléval együtt a Hévízi birtokrészt kapcsolta össze a Festetics család uradalmi központjával, a Keszthelyi kastéllyal.

Tényleg gyönyörű látványt nyújt a több száz, kétoldalról fölénk hajoló tűlevelű, lombhullató virginiai mocsárciprus és köröttük a lápos, romantikus világ. Biciklivel kényelmesen, fél óra alatt elérhető a Balaton északi fővárosa, ahol aztán folytatódhatnak a kalandok.