Előbb zsidó üzletemberek, később Adolf Eichmann otthona: egy rózsadombi villa története

Az Apostol utca a Rózsadomb elsőnek beépült, legrégebbi része. Itt, a Duna felöli oldalon épültek az első villák, nyaralók, a kezdetekkor még erdő közepére, öröknek ígérkező kilátással a városra. A XX. század második felének kockaházas beépítése sokat rontott a környék hangulatán, de még állnak a régi házak, egy-egy igazán mesélő villa őrzi a békés kezdetek és a viharos évtizedek emlékét. Az egyik legrégebbi, és egyúttal legkalandosabb történettel bíró, régi szépségéből mára sokat vesztett villa sokunknak lehet ismerős, fehér falai a Margit-hídról is látszanak, tömzsi tornya fura aránytalanságot kölcsönöz az épületnek, de faragott verandája ma is hívogató, csipkeszerű keretezése párját ritkítja a vidéken.

 

 
Neuschloss Ödön – vagy ahogy 1904-ben írta: Neuschlosz – családja Morvaországból származott, és fakereskedelemmel, faiparral foglalkozott emberemlékezet óta. Pestre a Felvidékről jöttek, először Újpesten telepedtek meg, Károlyi István birtokára 1832-ben költöztek. Az 1810-es budai tűzvész, majd az egész várost sújtó, 1838-as nagy, pesti árvíz után nagy szükség volt rendes faanyagra, és az azt megbízható minőségben beépíteni képes szakemberekre. Újpesten a Neuschloss család építette az első zsinagógát. A forradalom után költöztek be a Lipótvárosba, a Duna partjára. Újpesttől sem szakadtak el, 1851-53-ig Neuschloss Bernát volt Újpest főbírája – és egyúttal Lukács György filozófus dédnagypapája.

Lipótvárosban parkettagyáruk épült, ennek helyén született meg 1931 és 1935 között Budapest egyik legszebb közparkja, a Szent István park. A Neuschloss-gyár hírét vitte az 1885-ben átadott Rudas-fürdő nyugati szárnyának díszes lépcsője, a Hauszmann-féle átalakításkor a Budai Várba beépült összes ácsmunka, az 1885-ös Országos Kiállítás 30 épületének kivitelezése. Építési Vállalkozásuk híres volt az egész Monarchia területén, részt vettek a magyar vasúthálózat kiépítésében is, de

leghíresebb megbízatásuk az 1896-os Milleniumi Kiállításra, először fából épült, Alpár Ignác tervezte Vajdahunyadvár kivitelezése volt.

Itt ismerte meg Neuschloss Ödön Alpár Ignácot, és kérte fel budai villája tervezésére, amelyhez a telket 1891-ben vásárolta. A terület eredeti mérete a mainak sokszorosa volt, testvérével és üzlettársával, Neuschloss Marcellel osztotta meg. A hajdani Apostol utca 11-et is Alpár Ignác tervezte, neoreneszánsz és neobarokk jegyekkel, eklektikus stílusban. Nagyobb volt, mint a szintén nem kicsi 13-as szám, lévén, szemben a családot nem alapító Ödönnel, Marcell 5 gyereket nevelt. Stein Aurél, a világhírű kelet-kutató pesti tartózkodásaikor leginkább itt, az Apostol utca 11-ben szállt meg. A ház súlyosan sérült a második világháborúban, 1948-ban bontották el.

Ödön házának központi csarnokáról Klösz György képét közli a Vasárnapi Újság, leírva: „a mennyezetig fedi nemes fa burkolat, felül körbefutó karzatról nyilnak a szobák.” 

Szegény Ödön nem sokáig élvezhette meseszép villáját: a ház 1898-ra lett kész, ő meg 1904-ben meghalt.

Végrendeletében örököseitől a villa eladását kérte, a várhatóan befolyó 250 000 koronát a hagyatékból másik 100 000-el kéretett megtoldani, hogy abból tüdőbeteg munkásoknak tüdőszanatórium épüljön. „A szanatórium egyszerűen, a czélnak megfelelő módon épüljön, s tágas legyen, 50-60 beteg munkás befogadására” – olvasható a korabeli Vasárnapi Újságban. A kórház végül soha nem épült meg.

A házat 1934-ben egy másik, Neuschlosshoz hasonló tehetségű vállalkozó, Aschner Lipót vette meg, aki a villát némileg átalakította és modernizálta. Épült pár új szoba, lett központi fűtés, központi porszívó és étellift, a kertben virágzó gyümölcsöst telepítettek.

Aschner Lipót élete is igen kalandos volt: 14 évesen állt be dolgozni Egger Béla – szintén újpesti – elektrotechnikai cégéhez, az Egger és Társa Erőátviteli Gyárhoz, ahol egy darabig a később világhírűvé vált autótervező Ferdinánd Porsche is dolgozott. Aschner 22 évesen már aligazgató, 46 évesen kereskedelmi igazgató, 49 évesen pedig első vezérigazgatója volt az akkor már Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-nek. Ebből alakult a Tungsram-gyár, aminek nevét Aschner a volfrám angol megfelelőjéből (tungsten) és a német Wolfram szóból alkotta. Cégét 1924-ben bevezette a világ vezető világítástechnikai vállalatait összefogó kartellbe, amit 1931-től ő elnökölt. Ennek tagjai voltak az amerikai General Electrics, a holland Philips, a német Osram, a francia Compagnie des Lampes és persze a magyar Tungsram.

1901-től Újpesten, a külső Váci úton laboratóriumok sorát hozta létre. A Tungsram 1936-ban 20 millió izzót gyártott. Aschner 1935-ben 2500 pengőt ajánlott fel Hóman Bálintnak – szigorúan névtelenül – oktatási célokra. Ezen kívül alapítványt hozott létre a József Nádor Műegyetem Atomfizikai tanszékének részére 300 ezer pengő értékben. Ő hívta Hajós Alfrédot Újpestre, hogy tervezzen sportcsarnokot, nem is akármilyent, ez volt Magyarország első vasbeton stadionja, amiben 200 fedett páholy és 20.000 férőhely várta a szurkolókat. Ezen kívül épült csónakház, uszoda, munkáslakások sora, kultúrház és üdülők is – Aschner Lipót egy igazi bőkezűen adakozó, a munkásaira gondosan odafigyelő, a magyar gazdaságtörténetben párját ritkító, mintaszerű nagyvállalkozó volt.

A megszállás első napján, 1944 március 19-én  dobták ki otthonából és szállították egyenesen Auschwitzba, hogy helyére a magyarországi zsidóüldözés legfőbb irányítója, Adolf Eichmann költözzön. 

Eichmann itt élte karrierje csúcsát, élete „legsikeresebb” időszakát. Nagy társasági életet élt, élvezte Aschner házának minden kényelmét, meg a Tungsram vezérigazgatója ültette gyümölcsöst a kertben. Ezen kertrészhez fűződik az a tragikus történet, miszerint Eichmann valamikor 1944 nyarán saját kezűleg lőtt le (más források szerint vert agyon) egy Salamon nevű munkaszolgálatos zsidófiút, mert az gyümölcsöt lopott a kertjéből. Ezt a vádat azonban, pont az ellentmondó tanúvallomások miatt, érdemi bizonyítékok hiányában ejtette az egyébként rendkívül alapos 1961-es Eichmann-perben döntő izraeli bíróság.

Az 1944-ben már 72 éves Aschner Lipótot a Tungsram tulajdonosai és befolyásos, külföldi üzlettársai hosszas tárgyalások és 100 000 svájci frank váltságdíj kifizetése árán szabadították ki a lágerből, s menekítették előbb Bécsbe, majd Genfbe. A gyáráért aggódó Aschner 1947 nyarán hazajött. Megtűrték a gyárban, és ő hitt benne, hogy még megmentheti. Beteg öregemberként dolgozhatott  egy rövid ideig, 1952 januárjában halt meg. Halálának híre sehol nem jelent meg, vagyonából semmit nem kapott vissza, temetésére kevesen mentek el.

Újpesten Aschner Lipótról a közelmúltban teret neveztek el, emlékét több emléktábla őrzi.

A legendás villa ma is áll az Apostol utca 13. alatt, nagyrészt lélektelenül felújítva és igénytelenül átalakítva. Úgy nevezett „prágai” stílusú, eredeti tornyát elsöpörte a háború, kertjét beépítette az utókor. Megmaradt, kevés kertje lekövezett parkolóként használatos, a megmaradt zöld kevéske részek éppen, hogy keretezik a házat.

 

Az építtető, első tulajdonos, Neuschloss Ödön által amerikai fenyőből épített és burkolt, kettő szintes központi csarnok csodával határos módon megvan a ház közepén, időnként látható az interneten néhány belső kép, amin metszett ablakok, és a termet az emeleten keretező galéria is látható. Itt forgatták a Hídember és a Redl ezredes néhány jelenetét.

A szomszédos házak szorosan, szinte ráépültek az öreg, tornya vesztett villára, annak semmilyen teret nem hagyva. A ház történetére, nem mindennapi tehetséggel megáldott, a közért és hazájukért bőkezűen adakozó eredeti tulajdonosokra semmi nem emlékeztet.

Fotók: Szuhai Barbara / Mesélő Házak