ZónánTúl

Bizarr ételek a nagyvilágból – Te melyiket vállalnád be?

Terítéken az Indonéz szigetvilág legnagyobbja: Borneó.

A legtöbb embernek, ha Borneó nevét hallja, az orángutánok és az esőerdők világa jut az eszébe. Bevallom, engem is a David Attenborough filmekből ismert élővilág vonzott a szigetre, és ha már ott voltam, végigkóstoltam a dél-kelet ázsiai konyha ételeit is.  Az már egyszer biztos, hogy az ételek legalább olyan változatosak és meghökkentőek voltak, mint időnként a dzsungel élővilága. Mutatom is a legkülönösebbeket.

A világ egyik legrettegettebb gyümölcse a durian. Emlékszem, mikor először sétáltunk végig Kota Kinabalu híres zöldségpiacán, élénken nyújtogattam a nyakam balra és jobbra is, vajon mi lehet az elképesztő bűz forrása. Vagy megromlott itt minden, vagy egy szennyvízcsatorna fut alattam – morfondíroztam magamban. Azt álmomban nem gondoltam volna, hogy egy gesztenyéhez hasonló, de annál sokkal nagyobbra nőtt gyümölcs árasztja magából ezt a szagot. Érdekes, hogy míg az emberek egy részének a durian neve hallatán összefut a nyál a szájában, addig mások kimondottan büdösnek érzik. Pont emiatt az összes szállodából ki van tiltva a gyümölcs, sőt, büntetés is jár érte, ha valaki beviszi titokban a szobájába nassolni.

Bár nem lelkesedtem a durianért, mert

már a szagát sem bírtam elviselni, de gondoltam adok neki egy esélyt, hátha az íze jobb lesz.

Mély levegőt véve, befogott orral egy kocka duriános csokit legyűrtem a torkomon. Nem lett jó vége a dolognak. A felkavarodott gyomrom pár perc alatt ugyan rendbejött, de a sokszori fogmosás ellenére még órákig éreztem a gyümölcs rothadt ízét a számban. A szakértők később azt mondták, friss duriannal kellett volna próbálkoznom, mert annak az íze állítólag mézédes. Hát nem tudom... lehet, ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

A borneói zöldség- és gyümölcspiac a durianon túl is az érdekes ételek tárháza.

A foszforeszkáló édességektől kezdve a fecskefészek leves hozzávalóin át a szárított tengeri uborkáig itt minden kapható.

Ez utóbbiból egyébként 1 kg 84.000 Ft-ba kerül, amit meg nem mondtam volna a földön fekvő műanyag láda alapján. Ám akármilyen drága is a fehér tengeri uborka, gusztusom nem lett volna megkóstolni semmilyen formában. Búvárként épp elég élő példányt láttam a tenger fenekén ahhoz, hogy egy életre elmenjen tőlük a kedvem.

 
Egészen pontosan ilyen a piacon árult tengeri uborka (Fotó: Szombati Orsolya)
 

Folytassuk a borneói bizarr ételek sorát egy csúcsragadozóval. Először a Kinabatangan folyón evezve találkoztam krokodillal élőben, aki megunva a parton való sütkérezést, hirtelen elindult a csónakunk felé. Ijedtemben majdnem a vízbe dobtam a fényképezőgépet, akkorát ugrottam. A második találkozásunk már nem volt ilyen félelmetes, inkább szomorú.

A csíkokra vágott és kiszárított krokodil szinte minden bolt polcán megtalálható, a helyiek legnagyobb örömére.

Malajziában és Dél-Kelet Ázsiában előszeretettel fogyasztják az állat húsát levesekhez vagy tésztákhoz hozzáadva, állítólag potencianövelő hatással bír. A krokodil nem egy cuki állat, amit az ember sajnál, hogy jaj de aranyos, inkább ne együk meg, ezért egy csipetnyit haraptam a farkából. Baromi sós íze volt, ami minden más ízt elnyomott, így nem éreztem késztetést arra, hogy szuvenírként hazahozva, az itthoni konyha alapelemévé tegyem.

Az utolsó állat, ami terítékre került Borneó asztalán, külsőre nem egy elrettentő jószág – bár, igazából nézőpont kérdése. Az egyik este attrakciója volt, hogy egy tradicionális dusun étteremben vacsorázzunk és

megkóstoljuk a szágópálma lárváját, amit a helyiek magas proteintartalma miatt hétköznapi ételként fogyasztanak.

Dél-Kelet-Ázsiában amúgy is lépten-nyomon ízeltlábúakba és rovarokba botlik az ember, én meg úgy voltam vele, ha már itt vagyok, leszek annyira bátor és megkóstolom. Persze szigorúan jól átsütve. Belépve az étterembe, a bejárat mellett egy terrárium volt kitéve, tele ezekkel az izgő-mozgó jószágokkal. Mikor jeleztük a felszolgáló felé, hogy mi bizony megkóstolnánk a zsizsiket, pár darabot kivett közülük szemrevételezésre, hogy ők jók lesznek -e. Egy pillanatra sajnálat fogott el irántuk, de gyorsan, míg meg nem gondolom magam, rávágtam, hogy persze, ők jók lesznek.

 
Zsizsik uborkaágyon (Fotó: Szombati Orsolya)

Az étvágyam ugyan nem jött meg attól, ahogy tálcán bemutatták őket áldozatként, de gondoltam, mire asztalra kerül, biztos majd bepanírozva és kisütve elveszti a hernyó kinézetét. Nem vesztette el, helyette megfonnyasztva, és egy uborkaágyra fektetve, szánalmasan várták a sorsuk beteljesedését. Azt mondom, hogy ha az ember nem nyitja ki a szemét, akkor nincs semmi baj, mert ízre kb. olyan volt, mintha tömény zsírt ennék.

A látványon azonban sem az uborka, sem a fine dining jellegű tálalás nem segített. Ha valaki biztosra akar menni, akkor kérje pizzafeltétként a zsizsiket, úgy nagyobb eséllyel veszik el a sajt között. Pár nap gasztronómiai kicsapongás után nem kísérleteztem tovább. Visszatértem a nasi goranghoz, a sült zöldséges rizshez, tükörtojással a tetején, abból baj biztosan nem lehet.

Ajánljuk még:

Természet és kultúra a Fertő táján – képes kedvcsinálónk

A látszat csal: ha a térképre nézünk, láthatjuk, hogy a hazánk és Ausztria közötti határ nem követi a különböző természeti térségek határát – a Fertő-tó maga határ. A tó környéke 8000 év óta különféle kultúrák találkozópontja, a természeti értékek mellett népi építészete is jelentős, kastélyai érdekes látnivalók, ősszel pedig válogathatunk a borfesztiválok között. A réteken, legelőkön, a nádas- és vízi világban több száz madárfaj talál költő- és áttelelő helyet, lepke-, szöcske- és bogárfajok, valamint a tengerpartot idéző, sótűrő növények és csodaszép orchideafajták édenkertje is egyben.