ZónánTúl

Ami felnőtteknek béke és nyugalom, gyerekeknek játék és látnivaló – irány Szigliget!

Minden évszaknak megvan a maga szépsége, de az őszi kirándulásokhoz talán nincsen fogható: a természet ezerarcú világa felér egy terápiával. Így éreztem legutóbbi kalandunkon is, a balatoni táj történelmének, természeti kincseinek és különleges ízeinek felfedezésekor.

Nem volt határozott célunk, mikor fellapoztuk az útikönyvet. Azt tudtuk, hogy vágyunk kalandra, levegőre, és csodás magyar tájakra is – és valljuk be, ezzel nem szűkítettük le túlságosan a programok körét. Végül Szigligetre esett a választásunk. Három, tíz év alatti gyerekkel jó programot kell összeállítani, ha nem szeretnénk megőszülni estére: kell az aktivitás, de a pihenés is, hogy mindenki bírja, és szülőként annak is örülök, ha tanulhatnak valamit nap végére. Ezen szempontok szerint igyekeztem alakítani a programot.

A szigligeti vár

Már a parkolóból a várhoz vezető út izgalomba hoz: rögtön egy tarka esernyőkkel borított helyre lelünk – no de a jól megérdemelt sütit majd csak a vártúra után engedjük meg magunknak, most irány a legfelsőbb torony! Az ösvényen megcsodálhatjuk számos magyar vár kicsinyített mását, a pénztárnál pedig alig tudunk ellenállni a késztetésnek, hogy egy újabb ördöglakatot tudjunk magunkénak. Nem is akármilyent: a szigligeti vár saját, fából készült ördöglakatját. Hiába a hazai szendvics is, a gyerekorr minden ínycsiklandozót megérez, és rögtön a várétkezdéhez vezet minket. Kár lenne köntörfalazni: egészen fiatal gyermekkorom tejkaramellás és dunakavicsos emlékei esélyt sem adnak, venni kell most is. Egy fahéjas mogyoró itt, egy színes drazsé ott, és máris néma csendben járjuk végig az váristállót.  

Miután az utolsó szem mogyi is elfogyott, a vár bejárata melletti őrtornyot vettük célba, ahol a szemkápráztató balatoni panoráma ejtett ámulatba minket. Délen a Balaton partja, északon a tapolcai tőzeges mezőség és hegyek látképe.

Indulunk is tovább, mert van még megmászandó lépcsőfok bőven: vártörténeti kiállítás, barokk konyha, fegyverek, kápolnák, csaták és korabeli mindennapok – csak pár azok közül, amiket felfedezhettünk.

A szigligeti vár 750 éves múltja ellenére egyike azon kevés várépületnek, amelyek sohasem hordozták tornyaikon az oszmán felségjelvényeket. Védői mindvégig megőrizték függetlenségüket, 150 esztendőn át. A bátorság, hősiesség szinte látszik a méltóságteljes falakon – még a Habsburg rombolás sem tudja tönkre tenni azt a különleges élményt, amit a szigligeti vár krónikái tárnak elénk.   

 

Ami felnőtteknek béke és nyugalom, gyerekeknek játék és látnivaló – ritka kombinációja ez egy tökéletes kirándulásnak. De a szigligeti vár ilyen: egyszerre tárja elénk a természet hatalmasságát, a történelem izgalmait és a tudás bölcsőjét egy olyan környezetben, amiben nemcsak a tanulás, hanem a puszta csend is öröm.

 

Természet háza, Gyenesdiás

A vár után pihentünk kicsit, de amikor a has tele, és a kicsik is nyugodtabbak, folytathatjuk utunkat a Természet házába, ami alig pár kilométerre Szigligettől, Gyenesdiáson várja a kíváncsi gyerekszemeket. A Bakonyerdő Zrt. nem is olyan rég nyílt látogatóközpontjában megismerhetjük a Keszthelyi-hegység élővilágát és természeti értékeit. Van itt minden, amire gyerek csak vágyhat, és amit a felnőtt is élvezhet: növényismereti, állatismereti, élőhelyismereti és geológiai kiállítások és játékok, labirintus, képkereső, interaktív tartalmak és környezetismereti társasok.

Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a bemutatóközpont korosztálytól függetlenül felejthetetlen élményt nyújt. A kiállítást bejárva nemcsak a hegység földtörténetét, domborzatát, állat- és növényvilágát ismerhetjük meg, hanem a térség erdő- és legelőgazdálkodásáról, szőlő és gyümölcstermesztéséről is tanulhatunk. A bemutatótér központi része egy jellemző élőhelyeket bemutató dioráma, amely egy képzeletbeli metszet a Balaton-parti nádas zónáján, a Keszthelyi-hegység dolomit tömbjének jellemző sziklagyepein, karsztbokorerdein, molyhos tölgyesein, a Szántói- és Zsidi-medence kaszáló- és láprétjein keresztül az északi bazaltvidékig. Fák levelei, termések, növényi herbáriumok, szemügyre vehető állatok – egy egész napot el lehetne tölteni itt.

Festetics Imre Állatpark

A gyerekek már be vannak zsongva, mire kijövünk a múzeumból, irány az udvar és a Festetics Imre Állatpark. Még jó, hogy hagytam magam rábeszélni egy kis állati csemegére… Ahogy odaértünk az első karámhoz, már jöttek is az éhes bégetők, és mintha egymásnak üzentek volna tova: egyre másra csak a nassolnivalót követelték.

A gyerekek nagyon élvezik a környezettel való kapcsolódást, és kivételes örömüket lelik az állatok közelségében. Az etetés, egy-egy óvatos simogatás mosolyt csal az arcukra, és viccesebbnél viccesebb állati sztorikhoz vezet. Szamár, juhok, szarvasok, mangalica, puli, kecske és baromfiudvar – sok mindenki megtalálható itt, és azt hiszem, mi mindenkinél időztünk is, ha nem is annyit, amennyit a fiúk szerették volna.

 

A szárnyasok rögtönzött stand up comedy-je közben egyszer csak feltűnt, hogy kiürült az állatpark. Emberek sehol, csak mi nevettünk hangosan az állati parádén. Nem értettem, hiszen az interneten azt írták: este 8-ig nyitva vannak. Van még időnk bőven, mások biztosan csak fáznak – gondoltam. De azért jobb az óvatosság: lassacskán visszaindultunk, hogy zárt ajtókra bukkanjunk. Próbáltuk mi innen is, onnan is, de csak nem akar nyílni, így hát elsétáltunk az épület főbejáratáig, ahol ugyancsak egy megakadt kapu fogadott minket. Még szerencse, hogy a Természet házában nemcsak a természettel kapcsolódhatunk, hanem más emberekkel is: az ott dolgozók látván, hogy milyen helyzetbe kerültünk,  a segítségünkre siettek. Tanulság: kezeld fenntartásokkal a Google-t, és inkább közvetlenül az úti célod elérhetőségein tájékozódj a pontos nyitvatartásról!

Természetesen még ez sem vette kedvünket: sőt! A két és fél órás autóút fele a „ránk zárták a múzeumot”-sztorival telt, a gyerekek hangos nevetéseivel fűszerezve. Az utolsó egy órában a hátsó üléseken lekókadtak a  gyermekfejek, én pedig vezetés közben azon gondolkoztam, hogy milyen csodálatos napot tudhatunk magunk mögött, és

az az ágybazuhanós fáradtság, amit most érzek… az a legszebb fáradtság a Földön.

Tanulságom nincs, talán csak annyi, hogy menjünk. Menjünk akkor is, mikor nem is biztos, hogy van kedvünk, menjünk akkor is, ha takarítani kellene otthon, meg még akkor is, ha úgy érezzük, minden rossz. Olyankor menjünk csak igazán! Szigliget és környéke például jó célpont lehet!

Ajánljuk még:

Kirándulók mennyországa: Zirc megér egy misét!

Magyarország legmagasabban fekvő városa, a Bakony kapuja, a ciszterciek otthona, arborétuma messze földön híres, nem véletlenül. Eljuthatunk ide hazánk legszebb vasútvonalán is, vagy kanyargós úton a Bakonyon át. Kellemes túrákat tehetünk, táplálékot találunk a léleknek, élményeket a szellemnek. Ez Zirc.