ZónánTúl

A pelenkát feltépve reppenő kaki szépségei meg a földben lakó óriás ujjai – Miért jó kirándulni kisgyerekkel?

Kirándulós napon sosem olyan komótos a reggeli kávézgatás, „mert amíg anyu öltözik, az apu ideges, hogy este lesz, mire elkészül”. Pedig anyu nemcsak a strandolásra, de a kirándulásra is mindig öltöztet és csomagol is. De ilyenkor az a jó, hogy már az odavezető úton, a vonaton vagy a kocsiban kilépünk a hétköznapokból, átkerülünk egy másik dimenzióba, ahol minden könnyű és ráérős, az egyébként bosszantó kis balesetek pedig átváltoznak kalanddá, amiket azután évekig mesélünk.

Világéletemben szerettem kirándulni, így nem kérdéses, hogy kisbabával, kisgyerekkel is pont olyan gyakran járunk, mint kettesben. De mit látnak a városi és természetközeli barangolásokban azok, akik úgy szeretik a jövés-menést, mint én?

Miért van nagyon jó hatással a gyerekekre és ránk, felnőttekre is a kirándulás? 

  • A világot tárja ki: akár városnézésre indulunk, akár erdőbe, tóhoz vagy arborétumba, akár egy hegyre túrázni, minden, amit útközben látunk, már örökre a miénk. Az együtt átélt élmények belénk égnek, és visszük tovább őket egy életen át.
  • Meg lehet ismerkedni a természettel és a történelemmel: Számos tanösvény van már az országban, amelyek játékosan mesélnek arról, hogyan élnek az állatok a vadonban, milyen ágai, levelei, termései vannak a fáknak, milyen virágok tarkítják a mezőket. A városok múzeumai, látványosságai és a skanzenek testközelből mutatják meg a régmúltban élt emberek életét, körülményeit, eszközeit és szokásait. Nem beszélve az építészeti kultúráról.
  • Mintát ad: Ha mi szeretünk kirándulni, akkor a gyerekünk észrevétlenül veszi át a természet szeretetét, a természetvédő szokásokat.
  • Figyelmességre tanít: A kirándulások alkalmával előforduló társas találkozások (a pénztári sorban állás során, étteremben, vonaton vagy buszon utazva) lehetőséget nyújtanak a figyelmesség, udvariasság és türelem gyakorlására. Ilyenkor apa, anya ráér, nem olyan ideges, mint a hétköznapi rohanásban, ezért a társas interakciókban is nagylelkűbben, lazábban viselkedik, ami gazdagítja a gyerek által látott kommunikációs mintákat.
  • Megmozgat, energizál, amitől fizikailag is jobban érezzük magunkat.
  • Lelkileg feltölt: A kirándulással járó mozgás és a szabad levegő – jó időben napsütéssel fokozva – jótékony hatással van mindannyiunk idegrendszerére, megnyugtatja a lelkünket, kisöpri szervezetünkből a hétköznapi gondokat, magával ragad a szabadság és jóllét érzése felé.

A gyerek jelenléte – mint minden tevékenységet –  a kirándulást is feldobja és új élményekkel gazdagítja. Ő nézelődik, fejben játszik, és egy szikláról vagy fatörzsről eszébe jut, hogy az tiszta olyan, mint egy földből kinyúló óriás ujjai, biztosan lent lakik, és csak este jön elő. Ha ilyenkor erre vevő vagy, felkapod a fonalat, benépesíthetitek a fél erdőt a képzeletekkel. Vele tényleg lehet boldogan gesztenyét és makkot gyűjteni, megörülni a patakban egy szép sima kőnek, leragadni a mohánál, hogy milyen puha és süppedős,

belegázolni az őszi falevelekbe és dobálni őket az égbe,

megpróbálni felmászni ilyen-olyan fákra. S egy kiadós kirándulás után velük tényleg külön öröm beülni egy vendéglőbe vagy cukrászdába, sőt, nem is kell erre költeni, ugyanis a piknikezés egy külön élmény a számukra. A tanösvényeket szívesen követik és megoldogatják a feladatokat, a kincsek gyűjtése egyenesen a kedvencük. Ha pedig valami teljesítmény része is van a túrának, azt külön szeretik, hiszen sikerélménnyel jár. A kicsit unalmasabb időszakokban pedig lehet barkochbázni, szóláncozni vagy meséket kitalálni. Érdemes olyan helyszínre látogatni, ahol van valamilyen erdei játszótér is: a felnőtteknek pihenés, a gyerekeknek öröm, és remélhetőleg még jobban kifáradnak estére.

Hogyan vágjunk a kirándulásba, hogy ne legyen kapkodás belőle?  

A kisbabás kirándulások eltérően alakulnak, ha babakocsival vagy ha hordozóval indultok a poronttyal. Egyik megoldás sem rosszabb vagy jobb, csak más területek járhatóak be így, és kényelem szempontjából is különbözik a két élmény. Mi városnézésre például mindent vittünk annak idején: a babakocsi jó tároló a cuccoknak és hosszabb séták esetén a piszkalábú kiskutyáinknak is az alsó kosárban. A fiunkat pedig gyakran hordozóban cipeltük, amikor még nem tudott ülni, hogy ő is lássa, amit mi.

Persze, megkérdezheti erre akárki, mennyit észlel abból egy pici gyerek és mire fog emlékezni, amit lát az utazgatásaink, kirándulásaink során. Az első „ottalvós” utunkon mindössze hat hetes volt, és csak egy hétvégére mentünk Egerbe a januári fagyok közepette. Lehet, hogy látszólag ugyanannyit észlelt a napi sétából, mint otthon, mégis más színek, formák, fények, hangok, illatok és érzések érték három napon át,

amelyek ugyan nem emlékként maradtak meg benne, de nyomot hagynak és elkísérik egy életre.

Hiszen a pocakunknak sem véletlenül énekelünk vagy mesélünk már szinte az első pillanattól! Nekem kimondottan pihentető volt minden kisbabás kiruccanásban az is, hogy pár napig nem kellett főznöm, mosnom és valamit takarítanom, hanem csak úgy lehettem a gyerekemmel és a férjemmel. Az egynapos kirándulások alkalmával pedig már az is öröm volt, hogy kiszabadultunk a babával a beszűkült környezetből.

Gyerekkel kirándulni ráadásul azért is kalandos, mert ami megtörténhet, az nagy valószínűséggel meg is fog, és az úton-útfélen adódó malőrök megtanítanak lelazulni.

Például a pelenkát feltépve reppenő kaki hamar átírja az utazás körülményeit és hangulatát,

ahogy az óvodás is, amikor anyát ölelve törli tisztára fagyitól maszatos arcát. Kirándulás közben az ember egy kicsit más dimenzióban van, kiesik a hétköznapokból, ezért ezek az események tényleg viccesek és nem bosszantóak.

Kisgyermekkel már csökken a pakk, és a mindent szállító babakocsi is elmarad. Pusztán egy kis szervezés kérdése, hogy flottul haladjon a nap akkor is, ha nem otthon vagytok és nincs kéznél a komplett háztartás. A kisgyereknek nem kell más, csak megfelelően rétegezett ruházat, harapnivaló, és apa vagy anya öle, ha elfáradna. Egy váltás ruhát viszont megéri bekészíteni, mert jellemzően mindig akkor történik valami, amikor nincs nálunk pótruha. Sosem felejtem el azt a futást, amit egy hűvös tavaszi napon az egyébként rég szobatiszta gyermekem bepisilésének helyszíne és a legközelebbi ruhabolt között tettem, mert a népi játékok elvitték a figyelmét az ingerről. De az én gyerekkoromban is gyakran előfordult különböző patakoknál az ismerősökkel vagy a nagyobb családdal tett kirándulásaink során, hogy valamelyikünk addig-addig egyensúlyozott a köveken, mígnem belesett a hideg vízbe.

Egy idő után már számon tartottuk, melyik évben melyik gyerek volt a szerencsés patakos, akit aztán az apukák felváltva ciperésztek, mert ugye, a cipője is vizes lett,

és nadrágnak az egyik felnőtt pulóverét kapta meg, az ujjába dugták a lábát... Ezeket jó felidézni.

Gyerekkel egy múzeum termein is másképp sétál végig az ember, tavaly a gyulai Almásy-kastély egyik termében családi színházat csináltunk, amit bizonyára gyerek nélkül nem tettünk volna meg. Majd a várban is eljátszottuk, milyen lehetett az élet századokkal ezelőtt. Az itt-ott fellelhető óriás sakkjátékok is a gyerekeknek érdekesek, ha velük játszik az ember, akkor a puszta lépések átváltoznak drámává, amiben a futó feláldozza magát, tragédiák zajlanak le, a királynő külön személyiség, és persze varázslósakkot is lehet játszani, a Harry Potterből. 

De tényleg ne gondold túl, hogyan vágjatok neki egy kirándulásnak! Nézd ki, mi érdekelné szombaton a családot, készítsd be, amiről úgy gondolod, hogy elengedhetetlen, és induljatok el! Eleinte ne az erdő mélyére vagy csúcstámadásra, hanem egy turistaházhoz kiránduljatok! Elsőre ne Rómába menjetek városnézésre, hanem ismerjétek meg a saját megyétek székhelyének belvárosát vagy a szomszéd települést! Első alkalommal ne egy irodalmi múzeumba látogassatok el családilag, inkább kezdjétek egy interaktív, gyerekeknek is szóló kiállítással vagy egy szabadtéri sétával fűszerezett falumúzeummal! Kis kirándulásokkal is nagy élményeket lehet szerezni, és minél jobban belejöttök, annál nagyobb léptékű túrákat fogtok szervezni.

Ajánljuk még:

Négy évszakos kincsünk: a finom és szép akác

Bizonyára sokak emlékképei közt feldereng, amikor gyermekkorában csak úgy, a fáról letépve csipegette el az akác fehér virágocskáit, májusi délutánokon, hazafelé az iskolából, vagy amikor a nagyi palacsintatésztába bugyolálva sütötte ki forró olajban az édes fürtöket. Nekem legalábbis meghatározó bundás-akácvirágos élményeim vannak gyermekkoromból, melyek minden májusban megdobogtatják a szívemet.

 

Már követem az oldalt

X