A legyek és a szúnyogok szerteágazó hasznáról: a csokoládétól az életmentő mikrorepülőkig

Ha nincs légy, nincs csoki

Bár a listázáskor igen ritkán kerülnek elő, a legyek és szúnyogok valójában fontos beporzók is: mindennapi tevékenységeik során azért látogatják a virágokat, hogy energiához jussanak a nektárból és fehérjéhez a virágporból. Ráadásul vannak olyan virágok is, amelyek randevúhelyként szolgálnak kétszárnyújaink számára: fontos párzási találkozási helyek, és ezekben a lopott pásztorórákban (vagy inkább percekben) elegendő virágpor ragad rájuk, amit tovább szállítanak, segítve ezzel a beporzást.

A legyek és szúnyogok kevésbé szőrösek, mint a beporzásban brillírozó hártyásszárnyúak, és legtöbbjüknek nincs speciális pollenszállító testrésze sem.

Továbbá az is tény, hogy a kétszárnyúak közel sem annyira következetes viráglátogatók, mint például a méhek, ennek ellenére azonban még azok, a nem pollenre-nektárra specializálódott viráglátogató legyek is nagymértékben hozzájárulnak a növények szaporodási sikeréhez, amelyek teljesen céltalanul, idejüket elütve szállnak egyik virágról a másikra.

Fotó: Unsplash / Jin Yeong Kim

Bármennyire is hihetetlennek tűnik, a kétszárnyúak által végzett beporzás olyan növények esetében is jelentős, mint az eper, az alma, a hagyma, a répa, a karfiol vagy a mustár – de még ennél is jelentősebb a trópusokon, ahol elengedhetetlen a kakaó, a kesudió, a mangó és a teacserje termesztése során.

Nem túlzás: a kétszárnyúak munkája nélkül bizony nem lenne csokoládé a boltok polcain – a kakaó beporzását ugyanis kizárólag a törpeszúnyogok (Ceratopogonidae) végzik.

A tudomány fejlődésével egyre több virágos növény esetében mutatják ki, hogy a kétszárnyúak a kizárólagos beporzóik, és egy-egy ilyen történet a természet igen izgalmas fejezeteit nyitja meg előttünk.  Az európai zergeboglár (Trollius europaeus) beporzását például a viráglegyek (Anthomyiidae) közé tartozó négy Chiastocheta-faj végzi: imágóik a virágban párosodnak, nektárral és pollennel táplálkoznak, a lárvák fejlődése pedig a magvakban zajlik. 

Fotó: Unsplash / Erik Karits

De számos más filmbeillő történet is kötődik a kétszárnyúak beporzói tevékenységéhez. Az Asclepiadaceae növény például dögszagot áraszt magából a virágzásakor, hogy ezzel odavonzza a dögökön élő állatokat, melyek a szagok által jelzett táplálékot keresve beporozzák a növényt. Ugyanez a stratégiája a világ legnagyobb virágú növényének is, a Rafflesia arnoldiinak, aminek fő beporzói a fémeslegyek (Calliphoridae).

De a legyek nagy előnye többek között az is, hogy jól bírják a nedves és hűvös élőhelyeket – ilyenek a sarkvidéki, az alpesi és a köderdős élőhelyek – és ezért fontos beporzói ezeknek a vidékeknek.

Az ilyen területeken ugyanis a méhek sokkal kevésbé életképesek, így az itt élő növényfajok nagymértékben támaszkodnak a kétszárnyúak beporzói szolgálataira.

És a kisméretű legyeket se hagyjuk ki a sorból, akik egyik legfontosabb beporzói az erdei aljnövényzetnek: különösen a cserjéknek és számos kisméretű, nem feltűnő, kétlaki virágnak is.

Fotó: Unsplash / Nina Ha

A növényvédelem segítői

Számos olyan légy- és szúnyogfaj ismert, amely segít a kártevők gyérítésében: több képviselőjüket előszeretettel használják a biológiai védekezésben is. Munkájuk olyannyira nagy szolgálat a mezőgazdaságban, hogy még idegenhonos fajokat is behoznak csak azért, hogy az üvegházakban segítsenek a kártevők elpusztításában.

Egyik legismertebb képviselőjük a Feltiella acarisuga gubacsszúnyog, ami kiváló predátora a takácsatkáknak vagy az Aphidoletes aphidimyza, ami a a levéltetvek elleni küzdelemben támogat bennünket.

A zengőlegyek kiváló predátorok: egyetlen zengőlégy lárva akár 900 levéltetűt is elfogyaszt a bebábozódásig.

Növényvédelmi szolgáltatásuk jelentős, ezért érdemes segítenünk és védenünk őket: ültessünk kertünkbe turbolyát, kaprot, petrezselymet – hálásak lesznek érte.

Fotó: Unsplash / Nina Ha

Már majdnem krimibe illő a csigaevőlegyek (Sciomyzidae) léte, amelyek segítenek a csigák elleni védekezésben. Ezzel a szolgálatukkal számos további kártevőtől és betegségtől megkímélnek bennünket – hálásak lehetünk nekik. De a fürkészlegyek is egyre népszerűbb lakói a kerteknek, hiszen rendkívül hatásosan csökkentik a lepke kártevők populációit.

A Cryptochetum iceryae nevű légyfaj Európában a citrusféléket (citrom, grapefruit, mandarin, narancs) termesztő mediterrán országokban számít jelentős biológiai védekezési lehetőségnek, a Leucopis tapiae fajt pedig a fenyőféléken szívogató kabóca fajok gyérítésére vetették be sikerrel számos területen. A csupaszemlegyek (Pipunculidae), mint a kabócák parazitái a cukornád- és rizsültetvények őrei, de több rokonuknak a gyommentesítésben is fontos szerep jut.

A fúrólegyeket (Tephritidae) sikerrel alkalmazták gyomok gyérítésére: imola és bogáncs fajok ellen vetették be, majd számos más nemzetség esetében is bizonyították hatékonyságukat (Ageratina, Lantana és Senecio fajoknál).

Néhány aknázólégy (Agromyzidae) és gubacsszúnyog (Cecidomyiidae) faj is megállta a helyét, mint „gyomirtó” – az ezzel kapcsolatos kísérletek folyamatos fejlődésben vannak – főleg abban a jövőképben, amelyben a vegyszeralapú mezőgazdaságnak egyre kisebb létjogosultsága van.

Fotó: Unsplash / Erik Karits

Lebontásban is élen járnak

A legnagyobb biomasszát a kétszárnyúak alkotják, akik egyben a fajokban leggazdagabb csoport is – lebontó szolgáltatásaik nélkül nagy bajban lennénk. Hazánkban eddig 76 légycsalád fajainak lebontó szolgáltatását sikerült bizonyítani, köztük olyan képviselőkkel, mint az igazi legyek (Muscidae, Fanniidae), a gombaszúnyogok (Mycetophilidae), a lepkeszúnyogok (Psychodidae), a húslegyek (Sarcophagidae), a billegetőlegyek (Sepsidae), a katonalegyek (Stratiomyidae) vagy a zengőlegyek (Syrphidae). Mind fontos szerephez jutnak a trágya újrahasznosításában.

A fekete katonalégy (Hermetia illucens) lárvája például lehullott gyümölcsöt és más lebomló szerves anyagokat fogyaszt.

Ha a felhalmozódott csirketrágyát szállja meg, akkor jelentős mértékben csökkenti a trágya mennyiségét, szaporodása során kiszorítja a fertőzéseket terjesztő házilegyeket, lárváit állati takarmányként használják hal- és sertéstenyészetekben, de a háztartásban lévő komposzt gyorsabb lebontására is felhasználhatók.

Fotó: Unsplash / Oktavianus Mulyadi

És ez még nem minden...

Egyre gyakrabban találkozhatunk a boltok polcain a különféle rovartáplálékokkal – az élelmiszeripar számunkra egyelőre visszatetsző, de nem titkolt célja ezek világszintű elterjesztése. A becslések szerint jelenleg több, mint kétmilliárd ember eszik rendszeresen rovarokat –1900 rovarfajból válogatva. A kétszárnyúak, és főleg azok lárvái is egyre gyakrabban szerepelnek az összetevők között, és valószínűleg a jövőben ez a trend erősödni fog.

Mivel az emberi szívizom és a rovarok indirekt repülő izmai között funkcionális és fiziológiai hasonlóság található, a kétszárnyúak kutatása nagy segítséget jelenthet az emberi izombetegségek kezelésében.

De a legyek vizsgálata életünk végén is segíti a tudományt: mivel ezek az élőlények érkeznek először egy életét vesztett testhez, a kétszárnyúak analizálása számos patológiai és egyéb kérdésre is választ adhat.

Fotó: Pixabay / Ronny Overhate

Izgalmas az is, hogy a rovarszárnnyal körülbelül kétszer-háromszor nagyobb felhajtó erőt lehet elérni, mint hagyományos szárnyakkal, így a kétszárnyúak szárnyait gyakran vizsgálják mikrorepülők tervezésénél.

Finomhangolt, jó manőverező képességüket szeretnék a kutatók reprodukálni, és olyan gépeket létrehozni, amelyeket szűk helyek felderítésénél, összeomlott vagy égő épületek átvizsgálásánál lehet alkalmazni.

Fotó: Pixabay / Pete

Emellett az orvosbiológiai mérnökök is érdeklődnek a kétszárnyúak iránt:

a csípőszúnyog szájszervének vizsgálata segíthet az ultravékony fecskendők kifejlesztésében, mely segítségével csökkenthető volna a szúrás okozta fájdalom.

Ha a fejlesztések sikerrel járnak, akkor olyan mikro-elektromechanikai gyógyszeradagolókat, analíziseket lehetne alkalmazni, amelyek a betegek számára kevésbé lennének kellemetlenek és a gyógyítási lehetőségek új útjait nyitnák meg.

Fotó: Pixabay / Andreas

Nem csak a laborban funkcionálnak jól kétszárnyúak: a fémeslegyeket például nehezen gyógyuló sebek tisztítására is alkalmazzák. A légylárva terápia (vagy más néven terápiás myiázis) egy régóta alkalmazott gyógymód, aminek emlékeit még az ókori írásokban is megtalálhatjuk. A terápia során steril körülmények között teszik rá a lárvákat a sebre, méghozzá speciális kötszerekkel. A lárvák az elhalt szövetet elfogyasztják, a nyáluk enyhén fertőtlenítő hatású, mechanikai mozgásuk pedig mikro-masszázs hatású, amely elősegíti a nyirokkeringést a szövetekben.

Bármennyire is hihetetlen, még sokáig lehetne sorolni, mi mindenre és mi mindenért hasznosak a körülöttünk nyüzsgő legyek és szúnyogok. Persze ezzel nem azt mondjuk, hogy innentől kezdve egyet sem illendő lecsapnunk – pusztán azt szerettük volna megvilágítani, hogy minden éremnek két oldala van, és bár igaz, hogy sok bosszúságot tudnak okozni, számos képviselőjük legalább annyi hasznot hoz számunkra. A kérdés már csak az, honnan közelítünk feléjük…

Nyitókép: Unsplash / Егор Камелев