A „drégeli rom” a történelem sodrásában
Drégely várának históriája a középkorban kezdődik és szorosan összefonódik Magyarország sorsfordító eseményeivel. A vár története a 13. századig nyúlik vissza, az 1270-1280-as években épült:
a tatárjárás pusztítása után IV. Béla király országépítő programjának részeként épült. Ez az időszak kulcsfontosságú volt az ország védelmének újjászervezésében, és Drégely vára ennek a stratégiai koncepciónak volt része.
Eredetileg királyi várként funkcionált, ami jól mutatja kezdeti jelentőségét. A 14. században azonban – mint sok más királyi birtok – Drégely is magánkézbe került. 1385-ben Zsigmond király a Tari családnak adományozta a várat, ami új korszakot nyitott az erődítmény történetében. A Tari család jelentős fejlesztéseket hajtott végre, megerősítve a vár védműveit, bővítve lakórészeit.
Fotó: Gáspár Kinga
A 15. század közepén a vár a Szobi család tulajdonába került: ez az időszak a vár fénykorának tekinthető, a Szobiak ugyanis tovább erősítették és bővítették az erődítményt, felkészülve a növekvő török veszélyre. Ebben az időszakban épült ki a vár alsó és felső része, valamint ekkor készültek el a ma is látható vastag falak és bástyák.
A mohácsi vész után a vár stratégiai jelentősége ugrásszerűen megnőtt. Drégely a törökök elleni védekezés egyik kulcsfontosságú bástyájává vált az északi végvárrendszerben.
1546-ban Balassa Menyhért, a kor híres-hírhedt főura foglalta el a várat, de nem sokáig tarthatta meg, mert I. Ferdinánd király csapatai visszafoglalták tőle.
Fotó: Gáspár Kinga
Drégely vára legdicsőségesebb és egyben legtragikusabb napjait 1552 nyarán élte át. Ez az év a „nagy várháborúk” éve volt, amikor a török hadak egymás után foglalták el a magyar végvárakat.
Július elején Ali budai pasa mintegy 12 000 fős sereggel és számos ágyúval vonult a vár ellen, amelyet Szondi György várkapitány védett maroknyi, mindössze 146 fős csapatával.
Az ostrom részleteit Tinódi Lantos Sebestyén krónikájából ismerjük. Eszerint a törökök július 6-án kezdték meg a vár lövetését. Az ágyúzás hamar rommá lőtte a vár falait, és nyilvánvalóvá vált, hogy a védők helyzete reménytelen. Ali pasa ekkor felszólította Szondit a vár feladására, de ő ezt határozottan visszautasította.
Fotó: Gáspár Kinga
A végső ostrom előtt Szondi két kedvenc apródját elküldte a török táborba gazdag ajándékokkal, kérve a pasát, hogy nevelje fel őket. Ez a gesztus mély benyomást tett a törökökre, és jól mutatja Szondi lovagias jellemét. Ezután a várkapitány felgyújtotta a várat, leölette a lovakat, és katonáival együtt a végsőkig küzdött. A várudvaron vívott véres közelharcban Szondi két térdlövést kapott, de térden állva is tovább harcolt, míg végül elesett.
Ali pasa, elismerve Szondi hősiességét, díszes temetést rendezett neki, és sírja fölé zöld selyemsátrat emeltetett. Ez a tiszteletadás jól mutatja, hogy még az ellenség is elismerte a magyar várkapitány rendkívüli bátorságát és helytállását.
A vár eleste után a törökök már nem tartották fontosnak az erődítmény helyreállítását, így az lassan pusztulásnak indult. Bár 1593-ban Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf visszafoglalta a töröktől, stratégiai jelentőségét már nem nyerte vissza. A 17. században még volt néhány kisebb összecsapás a vár környékén, de a 18. századra már csak rom volt.
Fotó: Gáspár Kinga
A hely ma is élő szelleme
Drégely vára köré az évszázadok során számos legenda és monda szövődött, amelyek tovább gazdagítják a hely történelmi és kulturális jelentőségét. Ezek a történetek nem csak a vár múltját elevenítik meg, de betekintést nyújtanak a korabeli emberek gondolkodásmódjába és hiedelemvilágába is. Az egyik legismertebb legenda Szondi György szelleméhez kapcsolódik. A helyi hagyomány szerint a hős várkapitány lelke még ma is ott kísért a romok között, őrizve a vár titkait és emlékeztetve az arra járókat a hősies helytállásra.
Egyesek szerint holdtölte idején látni lehet Szondi alakját, amint végigjárja a vár falait, mintha még mindig védené az erődítményt.
Egy másik érdekes monda a vár építéséhez kapcsolódik. Eszerint a várat eredetileg óriások építették egyetlen éjszaka alatt.
Fotó: Gáspár Kinga
A vár kútjához is fűződik egy különleges legenda. Azt mesélik, hogy a kút mélyén kincsek vannak elrejtve, amelyeket Szondi és katonái az ostrom előtt ástak el. A monda szerint csak az találhatja meg ezeket a kincseket, aki tiszta szívvel és önzetlen szándékkal keresi őket.
Egy másik érdekes történet a Szondi két apródja balladához kapcsolódik. A legenda szerint az apródok később visszatértek a várhoz, és titokban gondozták Szondi sírját.
Van olyan helyi hagyomány is, amely szerint a vár alatt titkos alagutak húzódnak, amelyek összekötik Drégelyt a környező várakkal és településekkel. Bár erre nincs történelmi bizonyíték, ez a legenda is jól mutatja, hogy a vár milyen mélyen beépült a helyi közösség képzeletvilágába.
Ezek a legendák és mondák nem csak színesítik Drégely várának történetét, de fontos részei a magyar kulturális örökségnek is.
Fotó: Gáspár Kinga
Drégely várának emléke a magyar irodalomban
A „drégeli rom” nemcsak történelmi jelentőségű, de az irodalomban is kiemelkedő helyet foglal el. Számos költő és író merített ihletet a vár történetéből és festői környezetéből, ezáltal tovább gazdagítva kulturális örökségünket.
Kiemelkedik közülük Arany János, aki Szondi két apródja című balladájában örökítette meg a várvédő hős alakját és a vár ostromának drámai pillanatait. A ballada nemcsak a történelmi eseményt dolgozza fel művészi módon, de a hazaszeretet és a hűség örök érvényű üzenetét is közvetíti. Arany János műve nemzedékek óta része az iskolai tananyagnak, így Drégely vára és Szondi György története széles körben ismertté vált.
Kölcsey Ferenc Drégel című, 1825-ben írt epigrammájában szintén a vár tragikus sorsát és Szondi hősiességét örökíti meg. A költemény drámai erővel jeleníti meg az ostrom pillanatait és a várkapitány elszántságát.
Fotó: Gáspár Kinga
Tinódi Lantos Sebestyén, a 16. század híres krónikás énekese Budai Ali basa históriája című művében részletesen beszámol a vár ostromáról. Ez az 1554-ben született mű nem csak irodalmi alkotásként jelentős, de fontos történelmi forrás is. „Ebben nyolc honti vár, illetve végvár elvesztéséről számol be.
A drégelyi ostrom leírásának tényeit, eseménysorát árnyalja, bővíti és értelmezi később történészek és művészek sora, ám ősforrásként, kiindulásként ez a mű az események hiteles, kortárs krónikája”
– olvashatjuk a Száz Magyar Falu sorozatban.
Prózai művekben is megjelenik Drégely vára. Mikszáth Kálmán Szelistyei asszonyok című regényében említi a várat, beillesztve azt a korabeli Magyarország történelmi és kulturális kontextusába.
Fotó: Gáspár Kinga
Úton a felhőbe hanyatló drégeli romhoz
A vár természeti környezete legalább olyan lenyűgöző, mint történelmi múltja. A Börzsöny hegység vadregényes tájai veszik körül, sűrű erdőkkel, tiszta vizű patakokkal és gazdag élővilággal.
A várhoz vezető túraútvonalak nemcsak a történelem iránt érdeklődőknek, de a természetkedvelőknek is felejthetetlen élményt nyújtanak.
A Drégely várához vezető túrák többféle nehézségi fokozatúak lehetnek. A legnépszerűbb kiindulópont Drégelypalánk település, ahonnan egy kellemes, bár helyenként meredek erdei ösvény vezet fel a várromhoz. Az út során a túrázók megcsodálhatják a Börzsöny jellegzetes növényvilágát, tavasszal például gyönyörködhetnek a virágzó harangvirágokban és az illatos medvehagymamezőkben.
Fotó: Gáspár Kinga
A vártól csodálatos kilátás nyílik a környező hegyekre és völgyekre. Tiszta időben ellátni egészen a Magas-Tátráig, ami páratlan élményt nyújt a látogatóknak. A környék változatos növény- és állatvilága, a tiszta hegyi levegő mind hozzájárulnak a hely varázsához.
A vár környékén számos egyéb természeti kincs is található.
Nem messze fekszik például a Csitári-források vidéke, ahol kristálytiszta vizű források fakadnak a hegyoldalból. A közeli Kemence-patak völgye pedig nemcsak természeti szépségeiről híres, de itt található az országban egyedülálló kisvasút is, amely a hegység belsejébe szállítja az utasokat, további túralehetőségeket kínálva.
Fotó: Gáspár Kinga
Történelmi hagyományőrzés
Drégely vára nem csak történelmi emlék, hanem élő kulturális központ is. Az év során számos rendezvény és program várja a látogatókat, amelyek segítenek életben tartani a vár és környékének gazdag hagyományait.
Az egyik legjelentősebb esemény a minden év júliusában megrendezett Szondi Emléknapok. Ez a többnapos rendezvénysorozat a vár 1552-es ostromának állít emléket.
A program részét képezik korhű fegyverbemutatók, középkori vásár, hagyományőrző csoportok előadásai és történelmi előadások. A rendezvény csúcspontja a várostrom rekonstrukciója, ahol korhű jelmezekbe öltözött hagyományőrzők elevenítik fel a legendás ostrom pillanatait.
Fotó: Gáspár Kinga
Tavasszal és ősszel rendszeresen tartanak íjászversenyeket a vár környékén, amelyek vonzzák a tradicionális magyar íjászat kedvelőit az egész országból. Ezek a versenyek nem csak sportesemények, hanem a régi magyar harci kultúra bemutatói is. A nyári hónapokban rendszeresen szerveznek éjszakai túrákat a várhoz. Ezek különleges hangulatú események, ahol a résztvevők fáklyákkal vagy lámpásokkal járják be a romokat, miközben helyi idegenvezetők mesélik el a vár történetét és legendáit.
A vár lábánál található Szondi Kiállítótér és Turisztikai Központ egész évben várja a látogatókat. Itt interaktív kiállításon keresztül ismerkedhetnek meg az érdeklődők a vár történetével és Szondi György életével.
A központban rendszeresen tartanak tematikus előadásokat és workshopokat is, amelyek a középkori életmódot és harcművészetet mutatják be. Érdemes időt szánni a vár és a környék bebarangolására!
Helyszíni túránk fotói ebből az albumból nyílnak:
