ZónánTúl

A Budára költözött olasz márványműves-építész család mézeskalácsháza – egy bérházak mögött rejtőző villa

Évek óta izgatja a fantáziámat egy villa a Móricz Zsigmond körtérre néző házak mögött, a kert végében megbújva, nagy fák árnyékában – úgy gondolom, szerencsés lakói teljes csendben élvezhetik város közepi, zöld oázisukat. A háznak saját bejárata, sőt külön címe sincsen, a Bartók Béla út 49. kapuján át vezet be az út a domboldali meglepetéshez. A környékbeliek Detoma-házként ismerik, és a kezembe került eredeti terveken is ez a név szerepel. De kik voltak a Detomák, mit kerestek Pesten?

A Hungaricana aranyat érő oldalán a huszadik század elején a mai Bartók Béla út 49. Fehérvári út 47-ként szerepel, majd 1920-ban változik az utca neve Horthy kormányzóéra, 1945-ben pedig Bartók Bélára, de már 1920-tól a ma ismert számozással követik egymást az utat keretező bérházak. Egyelőre azonban 1916-ban járunk, a levéltári iratok Detoma Alfonsnét jegyzik a ház, és mögötte csak helyrajzi számmal illetett ingatlan tulajdonosaként. Detoma Alfonsné született Bartolotti Eghwert Emma különös neve a szomszédos ház iratain szerepel: Fischer József és Detoma Alfons építészek Emma édesapjának, Bartolotti Eghwert Edének tervezték a Körtérre néző házat. Ez a két bérház épült a mézeskalácsház elé, két szomszédos, nagyjából egyforma méretű telekre.

Mindkét háztulajdonos neve olasz eredetre utal. Bartolotti Eghwert Ede 1860-ben született és

mérnökember volt, ahogy a legtöbb lakó a közeli Műszaki Egyetem köré épülő, a huszadik század elején újonnan kiépülő Lágymányoson.

Római eredetű családból származott és a Közmunkák Tanácsának volt főmérnöke a századfordulón, lánya férjével közös cége, az Építő és Telekértekesítő Részvénytársaság virágzó vállalkozás lehetett. Nemcsak itt, hanem a Törökvészi úton is voltak ingatlanjai, amiket 1937-es halálakor gyermekeire hagyott.

A Detoma család

Antonio De Toma 1821 és 1895 között élt, a Novarra melletti Varallóban született, és márványműves volt, ahogy a családjában nagyjából mindenki, generációkon át.

Olaszországban a mai napig létező vállalkozásuk 

honlapja szerint Antonio 40 évig élt Bécsben, ahol a Burgteater, az Opera, Kunsthistorisches Museum, valamint a Parlament épületének márványmunkáin dolgozott. Ezeken kívül voltak megbízásai Prágában, Berlinben, Stockholmban, Szentpéterváron, Bukaresten, háza volt Berlinben és Bécsben.

1886-ban érkezett Magyarországra, hogy az akkor épülő esztergomi bazilika kupolájának és oldalfalainak márvány, illetve műmárvány díszítését elvégezze. A kupoladíszek Lippert József tervei szerint készültek, az oldalfalak 16 féle színben és mintázatban 5500 négyzetméteren dicsérik De Toma mester munkáját. Pesten a Központi Papnevelő Intézet épületén is dolgozott.

A testvérek, társak és házak

A család második generációjának tagjai a még Olaszországban születetett, de már Budán élő testvérpár, magyarosított írással Detoma Alfons és Antal folytatta a családi vállalkozást. Antal márványműves, illetve „strucator és műmárványozó” valamint „mennyezetkészítő” mesterként szerepel a korabeli telefonkönyvekben, testvére pedig építész volt, a mai Bartók Béla úton és környékén nem kis számú bérház tervezője volt társával, Fischer Józseffel együtt.

Fischer József néven két építészt jegyez a szakirodalom, egyikük a szecessziós századfordulón, a másik a huszadik század első felének bauhausos stílusában alkotott csodákat. Az idősebb generációt képviselő Fischer 1873-ban született Királyhidán és 1943-ban halt meg Pesten, Párizsban tanult az Ecole de Beaux Art-on, majd ő tervezte a milánói és londoni kiállítások pesti pavilonjait. Tagja volt az Olasz Képzőművészeti Akadémiának és az Olasz Királyi Koronarendnek.

Szorgalmas élete során huszonöt bérházat tervezett Pesten,

csak a mai Bartók Béla úton hatot, villákat a Naphegyen és a Gellérthegyen, ő alkotta a Móricz mögött rejtőzködő mézeskalácsházat is. A Detoma-tervek szerint épült házakon megfigyelhető az előtér műmárvány borítása, mint a család névjegye a testvér, Antal révén.

A villa

A levéltárban őrzött tervdokumentáció két homlokzati tervet őriz. Az első díszesebb falakat, színes üvegablakokat, mintás ablakkeretet, a főhomlokzat felső harmadában szentek szobrait ábrázolja. A második terv letisztultabb, dísztelenebb és egyúttal ismerősebb képet tár elénk: ez épült meg, legalábbis erre hasonlít ma a ház – így az első száztíz év után.

Kicsit Kós Károlyos hangulatú a homlokzat fa berakásos díszítése

és a főbejárathoz vezető fedett, oszlopos lépcsőfeljáró is. Nyoma sincsen színes üvegnek, de virágos vakolatdísznek sem az ablakok körül, bár a mai, szomorkás szürke szín is sokat ront az összképen.

Az alaprajzok tágas belső tereket ígérnek, az első verzió szerint az alagsorban a főút felé néző nagy iroda mögé szép nagy borospince került, az inas szobája, a szokásos kiszolgálóhelységek, mint mosókonyha, szenes- és fáspince. A felső két szint szép, nagy, világos otthont mutat, nagy ablakok néztek a napsütötte kertre minden irányban. Az első szinten „úri szoba”, „női szalon” és hatalmas, hatszor nyolc méteres ebédlő volt, konyha, kamra és hall, a felső szinten a völgy felé nagy gyerekszoba nyílt a félköríves teraszra, mögötte a szülők szobája, tágas cselédszoba, fürdő és vendégszoba szolgálta a boldog első lakókat és vendégeiket. A szinteket félköríves lépcső kötötte össze, biztos szép volt a ház belül is, kényelmes, emberléptékű, egy zöld oázisban, bérházak árnyékában, a város közepén.

Lakók és virágok

A villa csöndjét biztosítandó, a Bartolotti-Detoma család birtokában felépült két bérház is a Fischer-Detoma iroda tervei szerint épült, az anno Fehérvári út 49. és 47., mai címén Móricz Zsigmond körtér 1. és Bartók Béla út 49. szám alatt. A telek felső harmadánál húzódott az övezethatár, ez a főváros által villanegyednek és városias övezetnek szánt terület találkozása a Gellérthegy oldalában. Ez tehette lehetővé, hogy egy keskeny, viszonylag mélyen a hegyoldalra húzódó telken stílusában és használatában eltérő házak épülhessenek: egy család kényelmét szolgáló villa, és soklakásos bérházak.

A bérházakban is laktak érdekes emberek. A Móricz 1-ben 8 lakástulajdonost sorolnak az első lakójegyzékek. Köztük például Székely Andor festőművészt, aki Hollósy tanítványa volt Párizsban és Székely Bertalané Pesten. Ő is járt a Julien Akadémiára Párizsban a századelőn, onnan datálódott életre szóló barátsága Czóbel Bélával. Alapítója volt a Magyar Akvarell és Pasztellfestők Egyesületének és színházi díszleteket készített Falus Elekkel. 1923-tól leginkább Párizsban élt könyvillusztrátorként, leghíresebb munkája Paul Valery könyveinek díszítése. Közeli barátja volt ifjabb báró Korányi Frigyes közgazdász-diplomata, a híres tüdőgyógyász professzor fia, aki 1923-24-ben Magyarország párizsi nagykövete volt. Ez a barátság tette lehetővé, hogy egy ideig Székely Andor vezesse a párizsi Magyar Házat, a Franciaországban élő magyarok megsegítésére létrehozott intézményt.

A Bartók Béla út 49. épületében a kezdetektől, 1914-ben már biztosan volt virágüzlet, épp ott, ahol a mai. A Turiák Nővérek üzletét egészen a második világháború végéig sorolják a telefonkönyvek.

Ritka szép kontinuitás ez a virágüzlet, kivételes kincs zaklatott történelmű fővárosunkban.

Itt lakott továbbá Lechner Lóránd építész, a Lechner-dinasztia tagja, Lechner Ödön unokaöccse. Az ő édesapja Lechner Gyula volt, akinek Ödön a Bartók Béla út legrégebbi és egyúttal leghíresebb házát tervezte a 40-es szám alatt. Testvéréhez, Jenőhöz hasonlóan Lóránd is felvette a „Kismarty” előnevet 1942-ben bizonyítandó, hogy németes hangzású neve ellenére magyar érzelmű a család. Volt itt lakása Detoma Alfonz testvérének, Antalnak.

Szomorú végjáték

A Detomák harmadik generációja, 

a legifjabb Alfonz vegyészmérnök meghurcoltatásáról az 1947-es, 48-as sajtó lelkesen számolt be.

A vád szerint 1944-ben előbb a magyar politikai rendőrségnek, később a Gestapónak dolgozott „V-105” fedőnéven, kenőpénzért cserébe Svájc helyett Auschwitzba juttatott ki a menekülés reményéért nagy pénzeket fizetni képes üldözötteket. Detomát 1948. január 30-án tizenöt év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

A Detomák rég eltűntek Újbudáról, de sok szép bérház őrzi kezük nyomát, a márványozás művészetét, és bent, a kertek mélyén, távol a körtér zajától egy rejtőzködő, régi villa nevében őrzi a Budára költözött, tehetséges olasz család emlékét.

Források: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X