Hajtásai elágaznak és hosszan kúsznak: a meddő hajtások hossza pedig változó: általában 20–25 cm. A levelei aprók (alig 2-3 mm hosszúak), lekerekített háromszög alakúak és hártyaszerűek. Felálló sporofillumfüzérei sugaras szimmetriájúak, de akár villásan elágazók is lehetnek, hosszuk pedig 2–4 cm. A sporofillumfüzér a harasztok (például zsurlók, páfrányok, korpafüvek) egyes csoportjainál előforduló spóratermő levelek füzérszerű elrendeződését jelenti.
A hegyi csipkeharaszt inkább mészkedvelő faj, ami idehaza az ártéri gyomtársulásokban, a nedves ártéri gyepekben és az ártéri homokos- meszes talajú kavicsos pionír társulásokban fordul elő, de rábukkanhatunk a gyertyános-tölgyesekben és puhafa-ligeterdőkben is. Ismert állományai élnek a Vasi-dombvidéken, Belső-Somogyban, a Kis-Alföldön, a Dráva-síkon és a Szigetközben.
Egy igen jellegzetes, mohaszerű növényről van szó, aminek hazai megjelenése és terjedése a folyók áradásainak köszönhető, azok ugyanis az Alpokból lehordják példányait. A csapadékosabb, nedvesebb években többfelé is megjelenik- ilyenkor jellemzően a Nyugat-Dunántúlon figyelhető meg nagyobb számban, emellett azonban ismertek stabilabb állományai is, ezek közül az egyik leghíresebb a Felsőcsatár területén található hegyi csipkeharaszt-állomány.
A felsőcsatári csipkeharasztokkal több florisztikai kutatásban is találkozhatunk. A terület, ami a Vas-hegy és a Pinka-menti szurdokok mozaikja, élőhelyet biztosít számos védett, ritka növényfajnak, köztük a hegyi csipkeharasztnak is. „A sokféle kőzet sokféle felszínalaktani formát, meszes és savanyú talajokat, ennek megfelelően pedig gazdag vegetációt hozott létre. A hegy nagy részét erdeifenyővel elegyes gyertyános-tölgyesek, kisebb részben mészkerülő kocsánytalan tölgyesek borítják, déli oldalán pedig kisebb foltokban megmaradtak a molyhos tölggyel elegyes cseres tölgyesek. A hegy gyöngyszemei a Pinka-szurdok sziklaerdői. A Pinka mentén zsombékosok, magaskórósok, égeresek és ártéri puhafás ligeterdő foltok maradtak meg. A kutatások során több mint 20 védett növényfaj került elő. Nagy jelentőségű a hegyi csipkeharaszt (Selaginella helvetica) előfordulása.”- olvashatjuk A Vas-hegy és a Pinka-mente természeti és kultúrtörténeti értékei című írásban.
Összességében elmondhatjuk, hogy a hegyi csipkeharaszt nagyrészt a Dunántúl nyugati részének ritkasága, ami alkalmilag bukkanhat fel a Duna és a Mura menti ártereken, és csak ritkán jelenik meg például Budapesten, a Dunaparti kövek között, ahol egy-egy magas hegyekből lesodort példánya veti meg magát. Az utóbbi évtizedekben ráadásul az erdőgazdálkodás, a vízlépcső-munkálatok és más tájsebek következtében élőhelyei sérültek, a biodiverzitás csökkent, így a hegyi csipkeharaszt is kihívásokkal néz szembe.
A hegyi csipkeharaszt ritka, értékes faja hazánk flórájának, természetvédelmi értéke 5000 forint.
A Védett növényeink sorozatunk gyűjtőoldalát itt találják.
Fotók: Hermann Schachner
