Tízéves voltam, amikor a pécsi Uránvárosból egyenesen Budapest sűrűjébe költöztünk. Az utcánkkal éppen a Corvin áruház nézett farkasszemet. Mivel addig csak a kisvárosi Mecsek áruházzal volt dolgom, ámulva néztem a modern, mozgólépcsős áruházat, amiben annyi áru volt, de annyi! Megszoktam, megszerettem, és csak sok-sok év elteltével tudtam meg, hogy a patinás áruházat valamikor születésem táján csomagolták be az alumínium-köntösbe, nem kímélve a homlokzatot, a szobrokat sem.
Fortepan / Bojár Sándor, 1977
A Corvin áruházról és a Blaha Lujza térről szinte mindenkinek van emléke vagy egy ütős története. Itt találkozott valakivel, itt látott valami vágyottat a kirakatban, itt kapta a legszebb iskolaköpenyt vagy itt vásárolta meg első televízióját. A „Blaha” beleívódott a budapestiekbe, és éppen itt volt az ideje, hogy új életet leheljenek bele a várostervezők. Nekem tetszik, bár eddig csak olyan időben sikerült megnéznem, amikor a fényviszonyok egy fekete-fehér fotó érzetét keltették. Erre csak rátett egy lapátra a megszámlálhatatlanul sok szürke városi galamb.
Azt talán már kevesen tudják, hogy a Corvin áruház 1926-ban nyitotta meg kapuját és egyből a főváros látványosságává vált. Hamar a budapesti vásárlók mekkája lett, mert a betérő itt úrnak érezhette magát. Kiemelten foglalkoztak a vidéki vásárlókkal, csomagküldő szolgálatot is működtettek.
Maga az épület diszkrét, klasszicista elemeket viselt magán Reiss Zoltán tervei alapján. A homlokzatot Pongrácz Szigfrid és Beck. Ö. Fülöp reliefjei díszítették, az épület szép hangsúlyt adott a térnek. Az áruház fő attrakcióját az addig még nem látott futófények, nagyméretű feliratok, hatalmas, berendezett kirakatok és a dekorációk jelentették. Kényelmes körülmények közt nézelődhettek a vásárlók, sőt, ha valaki megéhezett volna a nagy nézelődésben, megebédelhetett a „Corvin buffet”-ben.
Nem is büfé volt ez, hanem egy elegáns étterem, ahol a falakat selyemtapéta, az asztalokat fehér damaszt borította, ezüst evőeszközökkel, gyönyörű porcelánokkal terítettek, az asztalokon is elektromos állólámpák világítottak.
A nagyvilági luxus része volt a délutáni élőzene is. A korabeli források szerint az étkezés itt mégis megfizethető volt szinte mindenki számára,
a négyfogásos menü árában a kávé is benne foglaltatott egy pengő 60 fillérben. Arról nem szólt a fáma, hogy ennyi pénzért mi mást is lehetett vásárolni akkor az áruház kínálatából.
S ha valaki ebéd után is szeretett volna még nézelődni, ma azt mondanánk, „plázázni”, megnézhetett egy divatbemutatót, készíttethetett fotót a gyorsfényképésznél vagy vásárolhatott vonat- és hajójegyet a menetjegyirodában. Volt itt „egypengős osztály”, olyasmi, mint a százforintos bolt, ahol a legszegényebbek is találhattak maguknak elérhető apróságokat. Az áruház üzleti siker lett, így néhány év múlva kibővítették, és Budapesten elsőként, mozgólépcsőt helyzetek üzembe. Igaz, hogy az igénybe vételéért külön fizetni kellett, de a lapok nem túloztak, amikor azt írták, a Corvin semmiben sem maradt el a bécsi, londoni és párizsi áruház-társaitól.
Fortepan / Flanek-Falvay-Kováts, 1930
A Corvin áruház gondolt a gyerekekre is, és karácsony előtt a negyedik emeletet gyerekparadicsommá változtatták. A korabeli gyermekmegőrző játszóház a Meseország nevet viselte és nagy sikert aratott a gyerekek és a vásárolni szándékozó szülők körében.
1934 adventjén a gyerekek olyan, ma is népszerű mesehősök makettjeit nézegethették, mint Hófehérke, Csipkerózsika, vagy éppen Jancsi és Juliska. Ez a maga nemében forradalminak számított, mint az is, hogy délután megjelent Oszkár bácsi, aki mesék felolvasásával szórakoztatta a kicsinyeket.
A Meseország mellett a Boltok utcája a szülők pénztárcáját volt hivatott kinyitogatni. A hirdetőtáblákkal, közlekedési lámpákkal élethűvé varázsolt „utca” apró boltocskáiban olyan elegáns portékát kínáltak, amelyet egyébként nem lehetett megvásárolni az áruházban. Ebből is látszik, hogy
nincs semmi új a nap alatt, legfeljebb a „csomagolás” változik az idővel.
A Corvin áruház dicsőséges éveinek Budapest ostroma vetett véget, majd 1956-ban újból szétlőtték, átfogó felújításra nem került sor.
Fortepan / Rózsa László, 1956
A hatvanas évekre életveszélyes állapotba került, végül a megoldást 1966-ban találták meg. Alacsony költségvetésből álltak neki a belső munkálatoknak, a padlózatot összetördelt metlachi lapokkal, a mennyezetet kazettásan kiképzett deszkaborítással látták el. Ekkor került a homlokzatra a párját ritkító otrombaság, a „luxalon” borítás. Egyesek szerint ez egy „rekonstrukciós rémtett” Budapest városképén, de sokan már ezzel együtt ismertük meg a fővárost.
1968-tól az áruház újból szárnyra kapott. A Centrum Áruházak vállalat zászlóshajójaként gazdag árukészlettel bírt, itt nyugatról érkezett árut is lehetett találni. Újra működött a mozgólépcső, és mindenki kívülről fújta: legnagyobb áruház, legnagyobb választék. A Centrum-hétfő bevásárló-napokra maga Gobbi Hilda csalogatta a vásárlókat a televíziós reklámokban.
Az 1990-es évek nem kedveztek a hagyományos áruházaknak, a Corvin azonban még jó ideig állta a sarat a plázalázban. Kisebb felújításokkal egészen az elmúlt évekig működött, amikor is tetőtől-talpig gatyába rázták. Aki arrafelé járt, a kényelmetlenségek mellett hosszú időn át láthatta, hogyan újul meg az épület és a környezete. Ez év nyarán került le a védőháló a homlokzatról, és már akkor rácsodálkozhattunk a gyönyörű homlokzati elemekre. Az épület tulajdonosa azt is elárulta: távoli rokona az az építész, akinek a tervei alapján a bádogborítás felkerült az áruházra. Így családi kötelességnek érezte, hogy a homlokzatot, a Corvin igazi arcát a legszebb formájában állítsa helyre és adja vissza Budapestnek.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A Corvin áruház épülete most tényleg újra szép lett, méltó régi híréhez. A Blaha ékessége, mindannyiunk büszkesége. Érdemes elmenni, megnézni, hogy a patinás külső mit rejt, most milyen tartalommal lehet megtölteni a nagy plázák árnyékában egy ilyen nagy múltú épületet. Akár ünnepi séta is lehet, hiszen emlékszünk: nincs karácsony Corvin nélkül.
Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho
Ajánljuk még: