Ünnep

Milyen fenyőt vegyük? – SOS kisokos a karácsonyhoz

Karácsony. Elég csak rágondolni, egyből eszünkbe jut számtalan érzés, látvány, illat. Messze jutottunk azonban az istálló meghittségétől: a lelket és szellemet napjainkra páros lábbal rúgták ki az ünnep XXI. századi kellékei. Villódzó fényfüzérek, angolszász dallamot játszó rénszarvas, szán, műfenyő… Apropó fenyő. Mi köze van a Megváltóhoz? Hogyan került a nappalinkba? Miért pont ő? Ne szaladjunk előre, kezdjük a legelején!

A pörköltalap készítése és a foci mellett komoly, társadalmat megosztó téma ilyenkor a karácsonyfa típusa (szakmailag helyesen fogalmazva: faja). Melyik hullatja inkább a tűleveleket, melyiket könnyebb díszíteni, melyiknek jobb az illata, melyiket könnyebb talpba faragni…

Ha karácsonyfát szeretnénk venni, jó eséllyel 3-4 féle fenyőt találunk a piacon. Kezdjük röviden azzal, mitől mit várhatunk:

  1. Talán a legelterjedtebb az apró, négyélű, egyenként álló tűlevelekkel borított lucfenyő (Picea abies). A Kárpátok 1000-1800 méteres magasságban természetes erdőségeket alkotó fafaj életének első 8-10 évében relatív lassan növekedik, többek között ez is az oka hogy a lucfenyő egyike a leggyakrabban termesztett fenyőféléknek. Előnye, hogy ehhez a legkönnyebb hozzájutni.
  2. Az ezüstfenyő (Picea pungens „Glauca”) a szúrós luc egyik változata, melynek tűleveleit ezüstös színű, vastag viaszréteg borítja. Az eredetileg Észak-Amerika nyugati részén honos növénynek mára számtalan kertészeti változata ismert, s mivel szinte bármilyen talajon megél, szintén sok helyen termesztik. Kékesen ezüstös tűleveleinek, barnás-vöröses kérgének köszönhetően valóban különleges szépségű fenyő. 
  3. Előbbiektől megjelenésében határozottan eltér a hosszútűs fenyőkhöz tartozó, éghajlati- és talajviszonyokra egyaránt közömbös erdeifenyő (Pinus sylvestris). Bár természetes élőhelye Spanyolországtól egészen Szibériáig húzódik, a Kárpát-medencében csak néhány helyen őshonos. Jelentős hazai elterjedése elsősorban az ember közreműködésének köszönhető. Érdekesség, hogy ágai örvökben nőnek, melyek alapján a fiatalabb egyedek esetében könnyen megállapítható azok életkora. 
  4. Negyedik a nordmann fenyő (Abies nordmanniana), ami karácsonyfaként egyre divatosabb. A díszfenyő eredeti termőhelye a Kaukázusban található, nevét Alexander von Nordmann finn zoológusról kapta. Különleges megjelenését a fényes, zöld tűleveleken található világos csíkoknak és a végükön pöttyökként megjelenő gázcserenyílásoknak köszönheti, melyeket, ha megdörzsölünk, kellemes, narancshoz hasonló illatot érezhetünk.

A karácsonyfák fajtája okozta dilemma mellett

minden évben előkerül a „mű vagy igazi” kérdéskör is.

Vannak, akik soha nem vennének műfenyőt, egyes helyekre (pl. kórházakban) pedig eleve nem kerülhet valódi fa. Az egyértelmű helyzeteken túl viszont már jönnek a különféle érvek, melyek többsége környezetvédelmi húrokat penget, sajnos sokszor megtévesztő módon.

Oszlassunk el rögtön egy igen gyakori tévhitet, miszerint karácsonykor a gyönyörű, érintetlen fenyveseket tarolják le a gonosz fakereskedők.

Kétségkívül előfordul, hogy a természetes fenyvesek néhány egyede a karácsony áldozatául esik, azonban a piacokon kínált fenyőfák döntő többsége kifejezetten ilyen céllal kialakított ültetvényekről kerül a vásárlók elé. Magyarországon a legtöbb karácsonyfa-ültetvényt Vas és Zala megyékben találhatjuk. Az erdők megóvására való hivatkozás (ez esetben!) tehát nem feltétlenül jelent megcáfolhatatlan érveket a műfenyő mellett.

Hasonlóan megkérdőjelezhető az az érvelés is, miszerint egy műfenyőt hosszú éveken keresztül használunk, míg a valódi fából évente újabbakat kell kivágni ahhoz, hogy feldíszíthessük.

Amennyiben csak az ünnepkörben való „használatot” vizsgálnánk, valóban igaza lehetne a műfenyők mellett érvelőknek. De nincs.

Ha a karácsonyfák teljes életciklusát vesszük alapul, jóval árnyaltabb a kép. Egy valódi fenyő az élete során óriási mennyiségű széndioxidot köt meg, azaz von ki időlegesen a légkörből. Amennyiben ezt a fát kivágjuk, majd elégetjük, kizárólag a korábban megkötött széndioxid kerül ismét vissza a légkörbe, azaz egy fa az életciklusát tekintve karbonsemlegesnek tekinthető. Egy műfenyő feldíszítését azonban megelőzi annak műanyagipari gyártása, illetve szállítása is – ma már jellemzően Kínából. Ha az ipari technológia, valamint a szállítás környezeti ártalmait, vagy akár csak CO2 kibocsájtását kiszámítjuk, hamar kiderül, hogy

nem érdemes környezetvédelmi érveket felsorakoztatni a műfenyők mellett.

És akkor nem beszéltünk még a megunt, elhasználódott műfenyők hulladékként okozott környezetterheléséről...

Amennyiben fentiek ellenére mégis lelkiismeret furdalásunk lenne az évente kivágott fenyőfák miatt, ma már számos helyen van lehetőség gyökeres fenyőfát vásárolni. Jó tudni azonban, hogy a téli hidegből a szobahőmérsékletre bevitt, jellemzően kisméretű gyökérzettel rendelkező fácskát erősen próbára teszi a hőmérséklet és páratartalom különbsége! A nyugalmi állapotban lévő növény nedvkeringése a melegben ismét erőteljesebbé válhat, ami könnyen a vesztét okozhatja, mikor az ünnepek végeztével ismét kikerül a szabad levegőre.

Amennyiben gyökeres fát választunk, érdemes tehát a lakás hűvösebb részére állítva feldíszíteni, valamint később fokozatosan, lépésenként visszavinni a szabad levegőre. A megfelelő hőmérséklet biztosítása mellett ne feledkezzünk meg a mértékletes öntözésről sem!

Az egykori karácsonyfa kiültetésével érdemes tél végéig, tavasz elejéig várni.

A kicsi fenyőfa kiültetésekor próbáljunk olyan helyet keresni, ahol a fa évekkel később is jól el fog férni!

És hogy mit szimbolizál a fenyő?

A fenyőfa a Megváltó közénk születéséhez kapcsolódó karácsonyi ünnepkör legfontosabb jelképévé vált. Mint a legtöbb örökzöld növény, így a fenyő is az új élet, az élet örök megújulásának és folytonosságának egyik jelképe. Ágai kitárt karokhoz hasonlóan az ég felé mutatnak, a tavaszi olvadás idején suppanva lehulló hóréteg alól csapódva emelkednek minden évben az egyre erősödő Nap felé.

A korunkat sajnálatosan meghatározó jelkép- és lélekpusztító irányzatai a kereszténység egyik legszentebb ünnepét sem kímélik: a nyugati társadalmak országaiban az ég felé mutató, új életet jelképező karácsonyfák helyét egyre nagyobb mértékben veszik át a jópofa dekorációként marketingelt grincsfák. A civilizáció által gúzsba kötözött, az ég helyett a föld felé kényszerített csúcsú élet-szimbólum észrevétlen és riasztó sebességgel szorítja ki a szerves kultúra éltető jelképét. A jelképek elvesztését követően viszont már csak az marad, amire azok ma még utalnak…

Állítsunk karácsonyfát. S hogy melyik hullajt előbb tűlevelet? Ember! Közénk született Krisztus!

Ajánljuk még:

A hagymahéjtól a kurkumáig: növények vibráló színei a húsvéti tojásokon

A festett tojások a húsvéti ünnepkör szakrális varázsszerei: a rájuk festett minták, a készítő és a megajándékozott kiléte éppúgy jelentéstartalommal bír, mint a szín, amilyenre megfestik őket. A régiség leányai, ha akartak se tudtak volna boltban vásárolt tojásfestéket használni, a különböző színekben pompázó remekműveket kivétel nélkül természetes, többnyire növényi alapanyagokkal festették. A festő növények között számos gyógynövényt is találhatunk!

 

Már követem az oldalt

X