Milyen fenyőt vegyük? – SOS kisokos a karácsonyhoz

Ünnep

Milyen fenyőt vegyük? – SOS kisokos a karácsonyhoz

Karácsony. Elég csak rágondolni, egyből eszünkbe jut számtalan érzés, látvány, illat. Messze jutottunk azonban az istálló meghittségétől: a lelket és szellemet napjainkra páros lábbal rúgták ki az ünnep XXI. századi kellékei. Villódzó fényfüzérek, angolszász dallamot játszó rénszarvas, szán, műfenyő… Apropó fenyő. Mi köze van a Megváltóhoz? Hogyan került a nappalinkba? Miért pont ő? Ne szaladjunk előre, kezdjük a legelején!

A pörköltalap készítése és a foci mellett komoly, társadalmat megosztó téma ilyenkor a karácsonyfa típusa (szakmailag helyesen fogalmazva: faja). Melyik hullatja inkább a tűleveleket, melyiket könnyebb díszíteni, melyiknek jobb az illata, melyiket könnyebb talpba faragni…

Ha karácsonyfát szeretnénk venni, jó eséllyel 3-4 féle fenyőt találunk a piacon. Kezdjük röviden azzal, mitől mit várhatunk:

  1. Talán a legelterjedtebb az apró, négyélű, egyenként álló tűlevelekkel borított lucfenyő (Picea abies). A Kárpátok 1000-1800 méteres magasságban természetes erdőségeket alkotó fafaj életének első 8-10 évében relatív lassan növekedik, többek között ez is az oka hogy a lucfenyő egyike a leggyakrabban termesztett fenyőféléknek. Előnye, hogy ehhez a legkönnyebb hozzájutni.
  2. Az ezüstfenyő (Picea pungens „Glauca”) a szúrós luc egyik változata, melynek tűleveleit ezüstös színű, vastag viaszréteg borítja. Az eredetileg Észak-Amerika nyugati részén honos növénynek mára számtalan kertészeti változata ismert, s mivel szinte bármilyen talajon megél, szintén sok helyen termesztik. Kékesen ezüstös tűleveleinek, barnás-vöröses kérgének köszönhetően valóban különleges szépségű fenyő. 
  3. Előbbiektől megjelenésében határozottan eltér a hosszútűs fenyőkhöz tartozó, éghajlati- és talajviszonyokra egyaránt közömbös erdeifenyő (Pinus sylvestris). Bár természetes élőhelye Spanyolországtól egészen Szibériáig húzódik, a Kárpát-medencében csak néhány helyen őshonos. Jelentős hazai elterjedése elsősorban az ember közreműködésének köszönhető. Érdekesség, hogy ágai örvökben nőnek, melyek alapján a fiatalabb egyedek esetében könnyen megállapítható azok életkora. 
  4. Negyedik a nordmann fenyő (Abies nordmanniana), ami karácsonyfaként egyre divatosabb. A díszfenyő eredeti termőhelye a Kaukázusban található, nevét Alexander von Nordmann finn zoológusról kapta. Különleges megjelenését a fényes, zöld tűleveleken található világos csíkoknak és a végükön pöttyökként megjelenő gázcserenyílásoknak köszönheti, melyeket, ha megdörzsölünk, kellemes, narancshoz hasonló illatot érezhetünk.

A karácsonyfák fajtája okozta dilemma mellett

minden évben előkerül a „mű vagy igazi” kérdéskör is.

Vannak, akik soha nem vennének műfenyőt, egyes helyekre (pl. kórházakban) pedig eleve nem kerülhet valódi fa. Az egyértelmű helyzeteken túl viszont már jönnek a különféle érvek, melyek többsége környezetvédelmi húrokat penget, sajnos sokszor megtévesztő módon.

Oszlassunk el rögtön egy igen gyakori tévhitet, miszerint karácsonykor a gyönyörű, érintetlen fenyveseket tarolják le a gonosz fakereskedők.

Kétségkívül előfordul, hogy a természetes fenyvesek néhány egyede a karácsony áldozatául esik, azonban a piacokon kínált fenyőfák döntő többsége kifejezetten ilyen céllal kialakított ültetvényekről kerül a vásárlók elé. Magyarországon a legtöbb karácsonyfa-ültetvényt Vas és Zala megyékben találhatjuk. Az erdők megóvására való hivatkozás (ez esetben!) tehát nem feltétlenül jelent megcáfolhatatlan érveket a műfenyő mellett.

Hasonlóan megkérdőjelezhető az az érvelés is, miszerint egy műfenyőt hosszú éveken keresztül használunk, míg a valódi fából évente újabbakat kell kivágni ahhoz, hogy feldíszíthessük.

Amennyiben csak az ünnepkörben való „használatot” vizsgálnánk, valóban igaza lehetne a műfenyők mellett érvelőknek. De nincs.

Ha a karácsonyfák teljes életciklusát vesszük alapul, jóval árnyaltabb a kép. Egy valódi fenyő az élete során óriási mennyiségű széndioxidot köt meg, azaz von ki időlegesen a légkörből. Amennyiben ezt a fát kivágjuk, majd elégetjük, kizárólag a korábban megkötött széndioxid kerül ismét vissza a légkörbe, azaz egy fa az életciklusát tekintve karbonsemlegesnek tekinthető. Egy műfenyő feldíszítését azonban megelőzi annak műanyagipari gyártása, illetve szállítása is – ma már jellemzően Kínából. Ha az ipari technológia, valamint a szállítás környezeti ártalmait, vagy akár csak CO2 kibocsájtását kiszámítjuk, hamar kiderül, hogy

nem érdemes környezetvédelmi érveket felsorakoztatni a műfenyők mellett.

És akkor nem beszéltünk még a megunt, elhasználódott műfenyők hulladékként okozott környezetterheléséről...

Amennyiben fentiek ellenére mégis lelkiismeret furdalásunk lenne az évente kivágott fenyőfák miatt, ma már számos helyen van lehetőség gyökeres fenyőfát vásárolni. Jó tudni azonban, hogy a téli hidegből a szobahőmérsékletre bevitt, jellemzően kisméretű gyökérzettel rendelkező fácskát erősen próbára teszi a hőmérséklet és páratartalom különbsége! A nyugalmi állapotban lévő növény nedvkeringése a melegben ismét erőteljesebbé válhat, ami könnyen a vesztét okozhatja, mikor az ünnepek végeztével ismét kikerül a szabad levegőre.

Amennyiben gyökeres fát választunk, érdemes tehát a lakás hűvösebb részére állítva feldíszíteni, valamint később fokozatosan, lépésenként visszavinni a szabad levegőre. A megfelelő hőmérséklet biztosítása mellett ne feledkezzünk meg a mértékletes öntözésről sem!

Az egykori karácsonyfa kiültetésével érdemes tél végéig, tavasz elejéig várni.

A kicsi fenyőfa kiültetésekor próbáljunk olyan helyet keresni, ahol a fa évekkel később is jól el fog férni!

És hogy mit szimbolizál a fenyő?

A fenyőfa a Megváltó közénk születéséhez kapcsolódó karácsonyi ünnepkör legfontosabb jelképévé vált. Mint a legtöbb örökzöld növény, így a fenyő is az új élet, az élet örök megújulásának és folytonosságának egyik jelképe. Ágai kitárt karokhoz hasonlóan az ég felé mutatnak, a tavaszi olvadás idején suppanva lehulló hóréteg alól csapódva emelkednek minden évben az egyre erősödő Nap felé.

A korunkat sajnálatosan meghatározó jelkép- és lélekpusztító irányzatai a kereszténység egyik legszentebb ünnepét sem kímélik: a nyugati társadalmak országaiban az ég felé mutató, új életet jelképező karácsonyfák helyét egyre nagyobb mértékben veszik át a jópofa dekorációként marketingelt grincsfák. A civilizáció által gúzsba kötözött, az ég helyett a föld felé kényszerített csúcsú élet-szimbólum észrevétlen és riasztó sebességgel szorítja ki a szerves kultúra éltető jelképét. A jelképek elvesztését követően viszont már csak az marad, amire azok ma még utalnak…

Állítsunk karácsonyfát. S hogy melyik hullajt előbb tűlevelet? Ember! Közénk született Krisztus!

Ajánljuk még:

Piros bugyi, összetört gránátalma – újévi szerencsehozó praktikák Törökországban

Bár Törökországban hivatalosan nem ünneplik a karácsonyt, a nagyobb városok egy része mégis ünnepi díszbe borul az év vége közeledtével. Fényfüzérek villognak az üzletekben, és sok helyen feldíszített fenyőfával, hóemberrel, Mikulással is lehet találkozni. Ráadásul ilyenkor minden butikban előtérbe kerülnek a piros fehérneműk, ugyanis egyre jobban terjed a szokás, miszerint Szilveszter éjjelén ezt kell viselni: akkor szerencsés lesz az új év.

 

Már követem az oldalt

X