A nevéhez fűződő legismertebb történet szerint élt egy ember a kolostora szomszédságában, aki olyan szegény volt, hogy még betevő falatra is alig jutott neki. Igen ám, de volt három, férjhez menetel előtt álló lánya is, akik azon vitáztak, melyikük adja el magát rabszolgának, ezzel segítve a családon. Miklós ezt hallva visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőjébe, majd bedobta a család ablakán. Egy év múlva ugyanebben az időben újabb arannyal teli keszkenőt dobott be az ablakon, majd a harmadik évben a zárt ablak miatt a nyitott tűzhely kéményén volt kénytelen bedobni az ajándékot.
A legkisebb lány éppen ekkor tette oda harisnyáját száradni, és az arany pont beleesett. Így indult útnak a legenda…
És talán innen is vált olyan sokszínűvé. Az évszázadok alatt ugyanis a különböző kultúrák és nemzetek Mikulás-történetei annyira összefonódtak, hogy már szinte lehetetlen kideríteni, hogyan zajlottak le az eredeti események. A finneknél Joulu Pukki december 24-én érkezik. Írországban egy pohár whiskey-vel várják, az olaszoknál még mindig szenet kapnak a rosszcsontok, a görögöknél pedig egészen szilveszterig várat magára Agios Vaszilisz, a Télapó.
Sok helyen rendeznek még ma is felvonulásokat Mikulás estéjén. Svájcban egy hatalmas, belülről megvilágított püspöksüveget hordanak végig az utcákon, Berchtesgarden vidékén állatmaszkot viselő, szalmába burkolt alakok kísérik a szentet, jó nagy hangzavart csapva. Az angolszász területeken Santa Claus-ként ismert jótevő a kilenc repülő rénszarvas által húzott szánjával december 25-én, mindösszesen egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyez.
Ám ha a történelem mélyére ásunk, hamar rájöhetünk, hogy Mikulás alakja nem volt mindig olyan mesébe illő, mint manapság. Voltak olyan évszázadok, amikor a rosszul viselkedő gyerekek fenyegetést, büntetést kaptak tőle, és volt olyan időszak is, amikor a fiúknak és a lányoknak más-más időpontban hozta az ajándékot (a fiúknak december 6-án, a lányoknak december 13-án).
Talán már alig van valaki, aki emlékszik arra, hogy idehaza sem volt mindig olyan fényes a Télapó… A hagyományos ünneplés az álarcos, jelmezes játékot, az úgynevezett alakoskodást jelentette, amikor a fiatalok házról-házra jártak Miklós napján ijesztgetni az embereket, csörgették láncaikat és meg is verték vele a járókelőket. Olyannyira félelmetes volt mindez, hogy ilyenkor az emberek nem is mentek ki a házaikból. A 18. században sem a ma ismert, jókedvű, kedves Mikulás jött el,
hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém, akit Láncos Miklósnak hívtak.
Vidéken egészen az 1970-es évekig élt ez a lánccsörgető alakoskodás…
Az ajándékosztó, mosolygós, piros ruhás Mikulás a 19. század végén jelent meg először, 1939-ben pedig Bob May megírta Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét, és azóta a Mikulás egyre inkább elválik Szent Miklós alakjától, átváltozik a lappföldi Mikulássá, akit manói segítenek az ünnepi készülődésben, és rénszarvasai repítenek át a világon.
De ahány ház, annyi szokás, és annyi elnevezés: Brazíliában Papa Noel, Dániában Sinter Klaas, Hollandiában Sinterklaas, Japánban Hoteiosho, Kínában Shengdan Laoren, Olaszországban Befana vagy Babbo Natale, Oroszországban Gyed Moroz, Svédországban Jultomten, és még sorolhatnánk…
Hoteioshónak a tarkóján is szeme van, így mindig észreveszi, ha rosszalkodnak a gyerekek.
De a legizgalmasabb talán mégiscsak a spanyol Mikulás: ott a jó gyerekeket nemcsak egy, hanem három vidám figura is meglátogatja a december 6-án tartandó El Dia de Reyes fesztiválon. A nagy nap előtt levelet írnak kedvenc mágusuknak – Melchornak, Gasparnak vagy Baltasarnak – amiben ajándékokat kérnek tőle, és kitesznek neki édességet is, illetve szénát hagynak a konyhában a tevéjének, amin lovagolva érkezik.
Mint ahogyan a világban minden, a Mikulás ünnepe is igencsak sokszínű. De a csizmákba tett ajándékoknál sokkal fontosabb az üzenet, ami mindegyik szokásban benne foglaltatik: jóság, segítőkészség, adakozás, szeretet. A Mikulás legnagyobb ajándékai.
Ajánljuk még: